Gondolatok Húsvét 5. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atyától
„Bennünk él a végtelen, az igaz, az Örök Szeretet, és kegyelmével munkálkodik a tetteinkben.
Minden szeretetünkben az Ő szeretetének fénye tündököl.
A keresztény ember hivatása e világban, hogy Isten tartóedénye, Isten szent temploma legyen.
Az a keresztény ember hivatása ebben a világban, hogy szeretetével Isten szeretetének a fényét ragyogja bele a világba, hogy a sírók könnyeinek letörlésével Isten vigasztalásával vigasztalja meg a törött szívűeket, hogy a béke, a türelem, a megbocsátás gyakorlásával gyógyulást adjon a nemzeteknek.”
Húsvét 5. vasárnapja (ApCsel 14,21b-27; Jel 21,1-5a; Jn 13,31-33a. 34-35)
A szentleckében a látomás szavait halljuk: A mennyből alászáll az égi Város, a mennyei Jeruzsálem. A mennyből száll alá, és itt van a földön, Isten hajléka az emberek között. Amikor ennek a látomásnak a szavait halljuk, és keressük értelmét, gondoljunk önmagunkra. Vajon mi, kegyelemmel megszentelt emberek nem mennyből alászállott Isten-temploma vagyunk-e ezen a földön? Nem lakik-e bennünk Isten a kegyelemmel? És Isten, a Szeretet nem jelenik-e meg a mi minden jó tettünkben, minden szeretetünkben? Nemde nekünk adta Jézus a parancsot: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. És ezt a parancsot, hogy jól megértsük, egy kicsit módosítva így mondhatjuk: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek bennetek, általatok az embereket. A mi szeretetünk, minden jó tettünk Isten kegyelméből sarjadt cselekedet, és ezért a mi egész életünkben, a kegyelemmel megszentelt lelkünkben és tetteinkben, mint szent templomban Isten lakik az emberek között. És Isten, aki itt lakik bennünk, a mi tetteinkben körüljár és jót cselekszik. Isten a mi vigasztaló szeretetünkkel törli le a sírók könnyeit, a mi vigasztaló szeretetünkkel vigasztalja meg a megtört szíveket, erősíti meg a gyengéket, ad békét, gyakorol türelmet. Valóban Isten alkotása vagyunk. Isten újjá alkotott bennünket, vagyis mennyei szent templommá tett bennünket az Ő kegyelme. És akik itt élünk a világban, de nem ebből a világból, hanem Istenből születünk, Isten jelenléte vagyunk az emberek között, Isten hajléka. Ahogyan a pusztában vándorló nép között ott volt a szent sátor, amelyet megtöltött Isten jelenléte, úgy mi Isten szent sátora vagyunk ebben a világban, ennek a világnak pusztaságában. Bennünk él a végtelen, az igaz, az Örök Szeretet, és kegyelmével munkálkodik a tetteinkben. Minden szeretetünkben az Ő szeretetének fénye tündököl. A keresztény ember hivatása e világban, hogy Isten tartóedénye, Isten szent temploma legyen. Az a keresztény ember hivatása ebben a világban, hogy szeretetével Isten szeretetének a fényét ragyogja bele a világba, hogy a sírók könnyeinek letörlésével Isten vigasztalásával vigasztalja meg a törött szívűeket, hogy a béke, a türelem, a megbocsátás gyakorlásával gyógyulást adjon a nemzeteknek. Íme, a látnok látomása rólunk szól, a mi életünkről, és feltárja előttünk azt a csodálatos, titokzatos hivatást, amelynek részesei vagyunk. Nézzük csak mi is, a látnokkal együtt: Láttam a mennyei Jeruzsálemet, leszállt az Égből, Istentől, szép volt, mint a vőlegényének fölékesített mennyasszony. Isten hajléka az emberek között. Amikor a látomásban önmagunkat megértjük, látjuk, mennyből leszállott valónkat, Isten kegyelmével felékesített, Isten szeretetének fényével átragyogott mivoltunkat. Látjuk, hogy életünk Isten zarándoklása itt ebben a világban, Isten hajléka az emberek között. Ámen.
2022. május 15.
Takács Gyula plébános atya
