Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Ferences Esték befejező előadása

miraMájus 13-án Pigler Mónika Míra filozófus, domonkos szerzetesnővér tartott nagyon magas szintű előadást Hit és értelem címmel a Ferences Esték sorozatban. Az előadóterem majdnem megtelt érdeklődőkkel, pedig más egyházi esemény is zajlott ugyanebben az időben.

Tokár János atya köszöntötte, majd röviden ismertette Míra nővér életútját: Nővéri habitusa feltűnő a városban, sokan felismerhetik, Jel a társadalom számára. A főiskolán filozófiát tanít, franciatanári diplomája is van, ezért tudományos munkákat is fordított. A Ferences plébánián Asztrik atyával közösen a hitújoncok képzésével foglalkozik. A kivetítőn megjelent az előadás mottója: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn. 8,32)
Először kérdést tett fel hallgatóságának: Minek van elsődleges szerepe a hitünkben, az értelemnek vagy az érzelemnek? Lehet-e valamelyik nélkül eljutni az Igazsághoz? Miért nem elég sohasem, ami van? Hogyan érjük el az örök, állandó, tökéletes Igazságot? A nővér tanúságtételével bizonyította: az Igazság a tökéletes Szeretet, ami mindig velünk volt. Rá kellett jönnie, hogy a hitre érkezünk akkor is, ha Isten nélkül keressük az Állandót. A hit mégis Isten kegyelme. Az akarat és az értelem együttműködve mélyíti el a Hit Igazságát. A főparancs erre útmutatást ad: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk 12,30-31)
Ha kidobjuk az értelmet, babonás hitre jutunk, de az akaratunk is kell, hogy értelmünkkel is közelebb jussunk az Igazsághoz. A hit értelem nélkül babonaságra, az értelem hit nélkül embertelenségre vezet. Példának a jövő „emberét” a robotot hozta fel: sosem lesz ember, ugyanis értelemmel alkotott, programozott, de érzelmektől mentes.
A tudós embert a skolasztika végétől egy beszűkülés jellemzi: afelé tartunk, hogy amit kísérletekkel nem tudunk bizonyítani, nem igaz. Szent II. János Pál „Fides et ratio” enciklikája rámutat: az Isten bölcsessége nagyobb, mint az emberé. Ha befogadom, bölcsebb leszek. Ha elhiszem Istennek, hogy amit mond, igaz, meglátom a magasabb bölcsességet, megértem a világ dolgait. 
Ha a világot megismerjük, látjuk, hogy egy Rendező kell. Arisztotelész – pogány filozófus eljutott a gondolathoz, hogy kell egy végső mozgató, aki egyúttal hozzánk közel áll és szeret. Őt tanulmányozva Aquinói Szent Tamás – a legnagyobb középkori teológus és filozófus – az előbbi fogalmakat ötvözve a keresztény kinyilatkoztatással megalkotta a mai katolikus teológiánkat is megalapozó főművét, a hit összefoglalását adó Summa Theologiae-t.
Az emberi lélek csúcsa a megismerés, amelyben az akarat az abszolút jó vonzásában van, az értelmet az abszolút igaz vonzza. Az értelem Istenre van hangolva. Együtt az akarattal vezet a megismerésre. A megismerést belső akarat vezérli, de nem mindenre figyelek, csak egyes dolgokra. Mindig valamilyen belső kérdésre keresem a választ a megismerés folyamán. Közben pedig nem csak az érzékszerveimre támaszkodom, reflektálatlanul a transzcendentális háttértapasztalat működik: van öntudatom, elkülönítem a tárgyakat önmagamtól, tudom, hogy nem álmodom, hogy vagyok, és hogy léteznek a dolgok velem
együtt, mindez rávezet, hogy kell isteni létalapnak lenni! 
A megismerés nem passzív folyamat. Az ember képes fogalmakat alkotni a dolgokról, ami során a lényeget kell felfognunk. Ez nem megmagyarázható. A tudatot Isten megvilágítja a fogalomalkotáskor, így is felismerjük a Teremtőt – mondja Szent Tamás.
Az igazság megismerésével eljutok a szabadság fogalmáig. „Az igazság megvilágosítja az ember értelmét és formálja szabadságát, így eljut az Úr megismerésére. A kinyilatkoztatás az Isten oldaláról egészíti ki és termékenyíti meg az emberi megismerést.”- írja II. János Pál. 
A hit sajátos választ igényel, az ember egzisztenciális válaszát. Ehhez szükségünk van a kegyelemre. Teljes életünkkel kell válaszolnunk! Az újkor kezdetén az értelem beszűkült, a tiszta ész fényében próbált az ember megismerni, így eljutott a mai liberális gondolkodásig, ami megengedi, hogy az ember magának adjon törvényt. A szabadságot az Isten építi az emberben, hogy megismerje vágyait, érdekeit. Ma a szabadságnak nincs korlátja, a még meglévő testi, nemzeti korlátot is el akarja vetni az ember. Ez a „valamitől szabadság”
csonka szabadság-fogalom torz, egyetlen célja, hogy megszűnjön minden korlát.
A minőségi szabadság, mely „szabadság valamitől valamire” célja, az élet célja, a boldogság, melyet az Isten ad annak, aki a természetes kegyelmi utat választja az Isten felé. A mai csonka szabadság alapja egy „semleges” szabadság, ami az erkölcsi jót valójában egy magamra húzott külső kényszernek éli meg. (Bármi lehet erkölcsi törvény, amit a többség nyomására elfogadok.)
A jó választáshoz isteni kegyelem kell!
Ezután az előadó különböző filozófusoktól idézett szabadság-fogalmakat.
Végül összegezte: Isten működése titok, de rá vagyunk hangolva, hogy eljussunk vele a boldogságra. Ha a szabadság megőrzi az Isten-kapcsolatot, amit munkával érünk el, az erkölcsi törvények ezt a kibontakozást szolgálják, megtaláljuk a vágyott értékeket.
XVI. Benedek pápának a regensburgi egyetem aulájában 2006. szeptember 12-én mondott beszédével folytatta Míra nővér az előadását. Az emeritus pápa három dehellenizációs lépésről (a görög filozófia hatásának, azaz a gondolati reflektálásnak kiollózása a teológiából) beszél: a reformáció korában a „csak a Szentírás” elve, a 19.-20. században a liberális teológia tudományos magyarázata Jézusról, mint erkölcsi tanítóról, és végül a mai korban. Adaptáljuk vallásunkat a mai kor emberére! A szent hagyományt ki kell dobni! Bizonyos fokig túlcsapott a II. Vatikáni Zsinat eredménye: azt is kidobtuk, ami érték volt.
A hitnek az értelemre van szüksége és fordítva. Ha szétválik a tudomány és az erkölcs, anarchiához vezet, ugyanis az erkölcsi alapelv nem lehet szubjektív. 
Az igaz emberi élet igazsága: hogyan válhatunk igazzá? Ezt a kérdést tette fel Pilátus is: „Mi az igazság?” Isten mutatja meg a választ a kereszten. 
Látja sebeinket, ő sebeivel, halálával gyógyít, üdvözít minket, csak nézni, sokáig nézni kell a kereszten szenvedő Krisztust! 
A domonkosok jelmondata: Veritas! Igazság! Ezt az igazságot sokféle módon fedezzük fel, legegyszerűbben, hogy a mondatom megegyezik a dologgal. Szent Tamás szerint: a dolgoknak meg kell felelni az isteni értelemnek!
Döntéseink mögött lépések vannak. Születésünkkor adottságokat, körülményeket kaptunk, mely nem korlátja a szabadságnak. Hitem van, ezekből az adottságokból kell megtanulnom szeretni. Minden embernek megvan a szabadsága arra, hogy szeressen! A szabadság arra van, hogy felismerjük az értékeket. A szentgyónás során megkapjuk a kegyelmet, hogy rossz döntéseinket ne ismételjük.
Az ember kiteljesedése, hogy mer szabadon gondolkodni. – Ebbe vezetett be Míra nővér bennünket – mondta zárszóként János atya, megköszönve a tartalmas estét.

szöveg és fotó: Magyar Sándorné