Búcsú Hagyároson
Május 15-én, vasárnap délelőtt szentmisével ünnepelték meg Hagyárosböröndön a hagyárosi településrész búcsúját a régi haranglábnál, a Damjanich János utcában, ahol évente csak egyszer, ezen búcsúi alkalommal van szentmise, jó idő esetén.
A labdarózsákkal, és más virágokkal szépen feldíszített harangláb előtt Farkas László bagodi plébános bevezetőjében elmondta: idén ünnepeljük a két szomszédos kis község, Hagyáros és Börönd egyesítésének 80. évfordulóját, melyre 1942. februárjában került sor, bár a rendelkezés teljesen csak a következő évben lépett hatályba. Ettől kezdve vált hivatalossá a ma is használt Hagyárosbörönd elnevezés.
A plébános prédikációjában János evangéliumához kapcsolódva szólt arról, hogy Jézus az utolsó vacsorán az egymás iránti szeretetre biztatta tanítványait, mondván: nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Jézus azért ment fel a mennybe, hogy ott helyet készítsen mindazoknak, akik hisznek benne. Érdekes véletlen / ? / volt, hogy a szentbeszédet röviden meg is kellett szakítani, mert déli 12 órakor a torony harangja éppen a beszéd kellős közepén szólalt meg a hívek feje felett, de a plébános ezt nem zavaró, hanem inkább pozitív dolognak vélte, hisz még a harangszó is az a túlvilágról általa elmondott gondolatokat nyomatékosította!
Végül a két község egyesítésére való megemlékezésként elhangzott Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni c.költeménye.
