Találkozni Jézussal - A Nagykutasi Plébánia elsőáldozói is résztvettek a vasvári zarándoklaton
Az elsőáldozók számára rendezett vasvári zarándoklaton a Nagykutasi Plébánia hittanosai is részt vettek. Gyöngyös Balázs atya nemcsak szóban, írásban is értékelésre kérte a gyerekeket. Rövid összefoglaló a napról és a néhány vélemény a gyerekek részéről.
Május 12-én Vasváron rendezték meg az elsőáldozók zarándoklatát, ahova aznap reggel mi is útnak indultunk 19 elsőáldozásra váró gyermekkel. Megérkezve Vasvárra mindannyian azonos, zöld színű karkötőt, némi pogácsát, ásványvizet és erre az alkalomra összeállított, egyházi énekeket és imádságokat tartalmazó füzetet kaptunk. Amíg arra vártunk, hogy a programok kezdődjenek, letelepedtünk a templomkertben, a szabadtéri színpad közelében. A hátizsákokból előkerültek a szendvicsek, a tízóraira szánt gyümölcs, rágcsálnivaló. Egyre nagyobb gyerekzsivaj töltötte be a teret, ahogy érkeztek az egyházmegyéhez tartozó plébániák elsőáldozói, az őket kísérő atyák, hitoktatók és szülők. A színpadon dicsőítő énekek szóltak, megható volt hallgatni és látni, hogy egész csoportok kapcsolódtak be az éneklésbe.
A program megnyitóját és Székely János megyéspüspök köszöntő beszédét követően az egyes csoportokat különböző helyszínekre irányították. Elsőként a színházterembe mehettünk, ahol bábjátékot adtak elő, majd a templomban rövid előadást hallgathattunk meg, a közösségi teremben ostyasütéssel és kóstolással vártak bennünket, végül a színpadnál a gitáros énekekbe kapcsolódhattunk be. A nagy meleg miatt ebédidőben árnyékos helyre húzódtunk, majd a szülők által csomagolt ebéd elfogyasztása után elindultunk a Szentkúthoz. Püspök atya mögött felsorakoztak a különböző plébániai közösségek és együtt énekelve gyalogoltunk fel a dombon a nagy hőségben, az erdei misézőhelyhez. A szentmisét követően visszasétáltunk a város főterére, ahol közösen fagyiztunk. A tartalmas nap után fáradtan, kimerülve, de nagyon szép élményekkel tértünk haza.
A kirándulást követő első hittanórán az elsőáldozással, illetve a zarándoklattal kapcsolatosan három kérdést kaptak a gyerekek, amelyre írásban kellett válaszolniuk.
Az első úgy hangzott, hogy miért szeretnének elsőáldozók lenni. A legtöbben azt a választ fogalmazták meg, hogy azért, mert találkozni szeretnének Jézussal. Érkezett azonban néhány ettől eltérő felelet is:
„Anyukám szeretné. Szeretnék Istennel találkozni. Úgy döntöttem, hogy miért ne.” (Hanna)
„Isten útján szeretnék járni.” (Csenge)
„Mert szeretnék keresztény ember lenni”. (Patrik)
„Azért, hogy lehessen keresztgyerekem.” (Hajnalka)
„Azért mert szeretnék bérmálkozni” (Vince)
A második kérdés arra vonatkozott, hogy mi tetszett nekik a legjobban a zarándoklat során.
A többség a bábozást említette meg, azonban itt is érkeztek egyéb válaszok:
„A templomi rajz” (Máté, Csenge)
„Az, hogy sétáltunk a zarándok útnál” (Hanna)
„Az ostyakészítés.” (Lili)
„Minden nagyon tetszett” (Bogi)
„A mise.” (Dominik)
„Mentünk szabadtéri misére.” (Borka)
„A kültéri mise a Mária kútnál.” (Hunor Attila)
„A fagyizás a végén, mert legalább tudtam pihenni.” (Bálint)
A harmadik kérdés arra irányult, hogy mit éreztek nehéznek a zarándoklat során.
A legtöbben a meleg időjárást és a hosszú sétát tették szóvá nehézségként, de ezzel a kérdéssel kapcsolatban is különböző válaszok születtek:
„Az, hogy nagyon meleg volt, meg az, hogy nem akartam elmenni.” (Máté)
„Csendben lenni.” (Patrik)
„Az, hogy meleg volt, amúgy semmi.” (Hanna)
„Kibírni a hosszú misét.” (Hajnalka)
„Megmászni a dombot.” (Edina)
„Semmi nem okozott nehézséget.” (Benedek)
