Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Évközi 13. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atyától

evkozi13-2022„Maga a Szeretet szólít bennünket, a végtelen, az Örök Szeretet, az Isten, és önmagához hív minket.
Hozzá pedig azon az úton megyünk, amely út is az Ő ragyogása, a Szeretet kisugárzása.
A szeretet mindennapos áldozatainak, adakozásainak útján megyünk a végtelen Szeretethez, Istenhez, aki hív önmagához bennünket, és részesít is minket abban az örök, végtelen szabadságban, amely szabadság a mi örök üdvösségünk.
Istenhez, a Szeretethez érkezünk el, és Benne végtelen szabadok leszünk mindörökre.”

Évközi 13. vasárnap (1Kir 19,16b. 19-21; Gal 5,1. 13-18; Lk 9,51-62Ö
A mai vasárnap gazdag tanításából egyetlen szót válasszunk ki elmélkedésünk számára.
Ezt a szót Szent Pál apostoltól kapjuk, aki a Szentleckében ezt írja: Meghívástok szabadságra szól.
Meghívás – ez a mi életünk tartalma. Valaki szól hozzánk, szólít bennünket, hív, és az Ő hívása határozza meg életünket, életünk minden napjait, minden tettünket.
Meghívottak vagyunk.
S hogy meg is értsük ezt az állapotot, két másik szóval egészítjük ki ennek a jelentését.
Az ószövetségi olvasmány Elizeus próféta meghívásának a története.
Illés odamegy Elizeushoz, aki szántott a mezőn, és hívja őt: Kövess engem!
Illés Elizeust prófétává választja.
És ekkor Elizeus feláldozza az ökröket, az eke fáján megfőzi húsukat, és odaadja az embereknek, akik szántottak vele.
Áldozatot mutat be, és ebben az áldozatban egész önmagát, egész életét semmisíti meg,
vagy más oldalról nézve: ajándékozza oda.
A meghívás feltétele ez: hogy áldozattá legyen az, aki a meghívásban részesedett.
Meghívottak vagyunk? Az áldozatra hív bennünket Isten szava.
Isten hívó szava új életet határoz meg számunkra, más tetteket, mint amit önmagunktól terveznénk, vagy önmagunktól valósítanánk meg, egy másik életet, mint ami a sajátunk lenne.
Az önmagunkétól tehát el kell szakadnunk, hogy Isten hívását kövessük. Ez az elszakadás az áldozat.
Meghívottak vagyunk. Az áldozatra hív bennünket a meghívásunk.
A másik gondolat, amellyel a meghívást megértjük, az evangéliumból való.
Az evangéliumban Jézus önmagát nyújtja a mi meghívásunk mintájaként.
Hiszen az evangéliumi történetben is hív valakit Jézus: Kövess engem!
Mások odalépnek Hozzá: Követünk Téged. Rólunk szólnak ezek a történetek, és nekünk szól Jézus példája is, aki Jeruzsálem felé tartva szállást kér.
A meghívás útján, az áldozat útján halad, hiszen Jeruzsálemben Ő feláldozza önmagát mindenkiért.
Nem fogadják azonban be a szamaritánusok, éppen azért, mert Jeruzsálembe tart.
S ekkor a tanítványok azt javasolják neki: Hívjuk le a villámot az égből, hogy elpusztítsa őket.
És ekkor világít rá Jézus a meghívás tartalmára:
Az Emberfia nem azért jött, hogy életet pusztítson, hanem azért jött, hogy életet adjon, hogy megmentse az életet.
Egy másik alkalommal azt mondta:
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.
A meghívás tartalma tehát ennyi: adni, gazdaggá tenni másokat, odaadni az életet.
Az áldozat is ebben áll: az életről lemondani.
És a meghívás pozitív tartalma is ezt jelenti: az életet odaadni másoknak.
Nem azt nézni, ami magunknak kedves, hanem azt, ami másoknak hasznos.
Jézus erre adott példát, ez a mi hivatásunk. Meghívásunk van tehát.
A meghívásunk az áldozatra szól, a meghívásunk az adakozásra szolgál.
Ezt a három szót Szent Pál apostol csodálatos módon össze is foglalja, amikor így értelmezi: Meghívástok szabadságra szól. A szeretet szolgálatára szól a meghívásunk.
A szabadságra hívott bennünket Isten, de ez a szabadság nem mi magunk vagyunk, nem önmagunkért hívott bennünket, ezért fel kell áldozni önmagunkat.
Az adakozásra hívott bennünket Isten, hogy másokért legyünk.
Ez az áldozat és adakozás a szeretet maga. A szeretet szolgálat, áldozat, és adomány.
És ez valóban szabadság, de a szabadságnak egy egészen sajátságos formája.
Olyan szabadság, amely szolgálat, olyan szabadság, amely másokért van, olyan szabadság, amely önmagunk elveszítését jelenti, olyan szabadság, amilyen a szeretet.
Erre szól a meghívásunk, a szeretetre.
Maga a Szeretet szólít bennünket, a végtelen, az Örök Szeretet, az Isten, és önmagához hív minket.
Hozzá pedig azon az úton megyünk, amely út is az Ő ragyogása, a Szeretet kisugárzása.
A szeretet mindennapos áldozatainak, adakozásainak útján megyünk a végtelen Szeretethez, Istenhez, aki hív önmagához bennünket, és részesít is minket abban az örök, végtelen szabadságban, amely szabadság a mi örök üdvösségünk.
Istenhez, a Szeretethez érkezünk el, és Benne végtelen szabadok leszünk mindörökre.
Ámen.

2022. június 26.

Takács Gyula plébános atya