Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok évközi 15. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése

evkozi15-2022„Csak nézzünk a keresztre, és látni fogjuk szemeinkkel a Szeretetet, hiszen így szeretett bennünket az Isten.
Látni fogjuk Istent.
És ha Krisztust, aki a kereszten vérét ontotta érettünk, látjuk, ha látjuk az ekkora szeretetet irántunk az égből a földre lejönni, akkor szeretni fogjuk, akkor vonzani fog bennünket ez a Szeretet, akkor egész szívünkkel és minden erőnkkel át fogjuk ölelni a keresztet.”

Évközi 15. vasárnap (MTörv 30,10-14; Kol 1,15-20; Lk 10,25-37)
A mai vasárnap az üdvösség útjáról, a szeretetről tanít bennünket. Az üdvösség útja a
szeretet.
Hiszen ha a törvénytudóval mi is megkérdezzünk Jézustól: Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? – nekünk is ugyanazt válaszolná: Mit mond a törvény?
És mi Isten törvényét így foglalhatnánk össze: A törvény a szeretet.
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből; és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
És erre a válaszra nekünk is azt mondaná: Tedd ezt, és élni fogsz!
Járj a szeretet útján, és eljutsz az örök üdvösségre.
De ha tovább kérdeznénk: Vajon hogyan szerethetjük Istent, hiszen nem látjuk?
Ha megkérdeznénk azt is, hol találjuk meg a felebarátot, hogyan szeressük a felebarátunkat, ki az,
akkor a mai vasárnap tanításai ezekre a kérdésekre is válaszolnak.
Az ószövetségi olvasmány az első kérdésre ad választ.
Arról van szó benne, hogy Isten akarata, Isten törvénye, hogy térjünk az Úrhoz, a mi
Istenünkhöz egész szívünkkel, egész lelkünkkel, minden erőnkkel és teljes elménkkel.
Térjünk Hozzá, vagyis szeressük Őt.
Ha tovább kérdeznénk: hogyan szerethetnénk, hiszen láthatatlan, megközelíthetetlen,
elérhetetlen?
És hogyan is adhatnánk mi ajándékot neki, hiszen minden az övé, minden Tőle van, mi meg csak porszem és hamu vagyunk, akkor erre a kérdésre is választ kapunk az  olvasmányban: az Isten szeretete nincs mesze Tőled, nem kell felmenned az Égbe, hogy elérhesd, hiszen nem tudsz felemelkedni oda.
Nem kell tengereken átkelned, hogy megtaláljad, ott van a szívedben, és ott van az ajkadon.
Istenhez kell térned, keresd a szívedben Őt, ott lakik a szívben, az ember egész bensőjében, az ember benső világában.
És ha az ember a szívének mélyére tér, ott találkozik Istennel, hiszen Isten úgy alkotta meg az ember szívét, az ember bensőjét, hogy vágyódik Istenhez.
Az ember szíve, az ember bensője magán hordozza a teremtő Isten kezének nyomát, és nem nyugszik meg, hacsak Istenben meg nem találja a nyugalmát.
Mert Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szeretetté tette a szívünket, a szeretet után vágyódik, és a szeretet lángja lobog bennünk.
A szeretet pedig nem más, mint az örökké lobogó Istennek, a Szeretetnek a fénye a szívünkben.
Térj az Úrhoz, a Te Istenedhez? De hol találod?
Megtalálod a szívedben, a szívednek jóra törekvő vágyában, a szívednek minden nemes, minden szeretet után való törekvésében, és minden boldogságában, amely eltölti a szívedet a szeretet óráiban.
És ott van az ajkadon az Isten. Az ember ajka jelképezi az egész külső megnyilvánulását, a cselekvését, beszédét, egész külső életét, és ott is ott van az Isten.
Isten olyan kezet teremtett nekünk, amely kéz a szeretet szolgája.
Isten olyan kezet teremtett nekünk, amely simogatni tud.
Isten olyan ajkat adott nekünk, amely szelíd szavakat mond ki és vigasztal.
Isten olyan tettekre alkotott, és tett képessé minket, amely tettek a jóságnak, a szeretetnek tettei, s ezekben a tettekben is az örökkévaló Szeretet jelenik meg a földön.
Hogyan térjünk tehát Istenhez, a Szeretethez? Csak kövessük a mi életünknek jóra vonzó erejét.
Íme a válasz az első kérdésre.
De a törvénytudóval megkérdeznénk Jézustól: felebarátunk szeretetét hogyan teljesíthetnénk?
Hát hol van a mi felebarátunk, hát melyik az, hogy szerethessük?
Akkor Jézus nekünk is azzal a történettel válaszolna, amelyet elmondott az irgalmas szamaritánusról.
És ennek a történetnek az a lényege, hogy a felebarátod sincs messze tőled.
Azért hogy szerethesd a felebarátot, nem kell átkelned a tengereken, és nem is kell sokat keresned, hogy megtaláljad. Ki az én felebarátom?
Az én felebarátom az, aki épp most, épp ebben a pillanatban ott van mellettem, aki mellett az utam elvezet, és látom, hogy könnyes a szeme. Ő az én felebarátom, aki sír.
És hogyan szerethetem őt? Ahogyan az irgalmas szamaritánus tette: nem ment tovább, hanem megállt, és enyhítette a sebek fájdalmát, és magával vitte, és gondoskodott róla.
A felebarátot igen könnyű megtalálni, mert igen közel van hozzánk, mert az a mi felebarátunk, az mind, aki ránk szorul, aki rászorul egy mosolyunkra, kedves szavunkra, egy simogató mozdulatunkra, aki rászorul a segítő kézre, aki rászorul, hogy vigasztaljuk, bátorítsuk.
Íme, meg tudjuk találni Istent, hogy szeressük: ott van a szívünkben és az ajkunkon, bensőnkben, és életünk egész külsőjében meg tudjuk találni a felebarátunkat, hogy szeressük, mint önmagunkat, hiszen itt van mellettünk szüntelen.
Ezt az igazságot titokzatos és mélységes módon foglalja össze Szent Pál apostol a szentleckében, amikor odavezet bennünket Krisztushoz, aki a kereszten vérét ontotta
értünk. Ő a láthatatlan Isten képmása.
Csak nézzünk a keresztre, és látni fogjuk szemeinkkel a Szeretetet, hiszen így szeretett
bennünket az Isten. Látni fogjuk Istent.
És ha Krisztust, aki a kereszten vérét ontotta érettünk, látjuk, ha látjuk az ekkora szeretetet irántunk az égből a földre lejönni, akkor szeretni fogjuk, akkor vonzani fog bennünket ez a Szeretet, akkor egész szívünkkel és minden erőnkkel át fogjuk ölelni a keresztet.
És Szent Pál apostol ugyanehhez a Krisztushoz vezet bennünket, hogy megismerjük a testvérünket is, mert azt mondja: Ő az elsőszülött a halottak közül.
A halottak pedig a szenvedő emberek. A halottak azok, akik sírnak, akik éheznek, akik szomorkodnak.
És Krisztus ott van bennük keresztre feszítve. Úgy van ott bennük, hogy a Testvérük, mert Krisztus minden sírónak a Testvére, – először sírt Ő. És sír minden sírásban. 
Krisztus minden szomorúnak Testvére – először Ő szomorkodott.
És ha látunk egy szomorú szívet, lássuk benne Krisztust, lássuk benne a keresztre feszítettet, a kínt, a fájdalmat szenvedőt, és ha Krisztust látjuk bennük, akkor Krisztus vonzani fog minket hozzájuk is, vonzani fog bennünket, hogy szeressük őket.
Krisztus, aki azt mondotta:
Aki a legkisebbnek egyetlen pohár vizet ad az én nevemért, nekem tette azt.
Krisztus vonzani fog bennünket, hogy odaadjuk neki a segítő kezet, a szeretetet a felebarátainknak.
És ha ezen az úton járunk, ha járjuk a szeretet útját, íme nem nehéz, a szeretet nem távoli, hanem közvetlen közeli könnyű útját, akkor elérkezünk az örök élethez, az üdvösséghez.
Ámen.
2022. július 10. Takács Gyula plébános atya