Vasárnapi gondolatok - Dr. Takács Gyula atya gondolatai évközi 16. vasárnapon
Évközi 16. vasárnap szentírási szakaszaihoz kapcsolódva dr. Takács Gyula csörötneki plébános atya osztja meg gondolatait.
„Krisztus a kegyelmével ott van a tetteinkben, minden erőfeszítésünkben, szeretetben és jóságban.
És Krisztus a megdicsőülésünk. Ő az a hervadhatatlan koszorú, akit jutalmul fogunk kapni.
Krisztus bennünk van úgy, mint az örök élet, hiszen Ő felvitt bennünket már az Égbe.
Krisztusban van az üdvösségünk, örök életünk, és Krisztusban van a mai életünk, erőfeszítésünk.
És így Isten színe előtt járhatunk nap mint nap, és Isten előtt fogunk élni mindörökre.”
Évközi 16. vasárnap
Ter 18,1-10a
Kol 1,24-28
Lk 10,38-42
Ábrahám sietett, aztán Ábrahám megállt.
Sietve ment a három vándor elé, mert felismerte bennük az Úr látogatását.
Aztán sietett sátrába, és azt mondta feleségének, Sárának: Gyorsan készíts három lepényt!
Futott a nyájhoz, és kiválasztotta a legszebb borjút, odaadta a szolgának, hogy sietve készítsen ételt.
És vitte a három vándorhoz a vizet, a tejet, az ételt, és odatette elébük.
Majd meg megállt, és csak nézte, nézte őket.
Az evangéliumban Márta sürög-forog a sok házi dologban, mindenre gondja van.
Mária pedig odaül az Úr lábához, és hallgatja szavait.
Mindkét történetben az ember Istenhez való viszonyának kettős arca fejeződik ki:
sietünk, törekszünk Istenhez elérni, tetteinkkel szolgáljuk Istent, megtesszük az Ő akaratát.
Ahogyan Szent Pál apostol írja: Olyanok vagyunk, mint akik a versenypályán futnak,
küzdünk, hogy elérjük a kijelölt célt, hogy elnyerjük a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút.
De ha odaérünk Istenhez, ha Isten előtt áll az ember, vajon mit adhat ajándékul az Istennek?
Vajon mi az, amit nem tőle kaptunk?
Vajon dicsekedhetünk előtte valamivel: íme ezt tettük, vagy ezt hoztuk neked.
Isten előtt az ember csak egyetlen egyet tehet: leborul a porba, és imádja Őt.
Felemeli tekintetét, és csak szemléli mélyen Istent, a Szeretetet.
Az imádság és a munka, a tettek és a szemlélődés – ez a két oldala Istenhez való viszonyunknak.
Ez fejeződik ki Ábrahám történetében, és ugyanez fejeződik ki Márta és Mária történetében is.
Ezt a két oldalt foglalja össze Szent Pál apostol szava: Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek.
Krisztus a remény, Ő a sietés.
Amikor reménykedünk, akkor törekszünk, még futunk a kitűzött cél felé.
De Krisztus a Remény, Krisztus az erő a mi erőtlenségünkben, és Ő egészíti ki csöppnyi tetteinket,
az Ő áldása teszi a mi méltatlanságunkat valóban méltóvá, hogy Isten elé álljunk. És Ő bennünk van.
Krisztus a kegyelmével ott van a tetteinkben, minden erőfeszítésünkben, szeretetben és jóságban.
És Krisztus a megdicsőülésünk. Ő az a hervadhatatlan koszorú, akit jutalmul fogunk kapni.
Krisztus bennünk van úgy, mint az örök élet, hiszen Ő felvitt bennünket már az Égbe.
Krisztusban van az üdvösségünk, örök életünk, és Krisztusban van a mai életünk, erőfeszítésünk.
És így Isten színe előtt járhatunk nap mint nap, és Isten előtt fogunk élni mindörökre.
Ámen.
