Zalai katonák nyomában - Emlékút az Isonzó mentén

A Turba 150 Emlékévbe keretében a Letenyei Polgári Egylet emlékutat szervezett Szlovénia első világháborús főként zala megyei vonatkozású emlékhelyeire a Komeni- fennsíkon.

Az utazás első állomása volt Volčja Draga település melletti osztrák-magyar katonatemető, ahol a nagykanizsai császári és királyi 48. gyalogezred környéken elesett katonái is nyugszanak.

A katonatemetőben a hősökért mondott imádság után emlékező beszédet mondott Luciano Drigo Chiarano-Fossalta Maggiore alpini csoportjának vezetője, majd az alpinik koszorúja után a Letenyei Polgári Egylet Vida László elnök úr vezetésével helyezte el a megemlékezés koszorúját a temető központi emlékművénél.

Következő eseménye volt a napnak Kostanjevica na Krasu településen egy többnyelvű információs tábla átadása és megáldása, mely tábla állítását a Szent György Lovagrend és a GRÁDICS Egyesület kezdeményezte a település Szent Márton temploma előtt a „Béke ösvényén”.

A jelenlévők Aigner Géza letenyei és Dinko Bizjak vojščicai plébános vezetésével elimádkozták a Mindenszentek litániáját. Majd Aigner Géza atya a Szombathelyi Egyházmegyéből érkezett Szent Márton ereklyével adott áldást.

Az információs tábla átadásakor Fülöp András az emlékév ötletgazdája és Miren-Kostanjevica Önkormányzatának képviseletében Mauricij Humar polgármester köszöntötte a megjelenteket.

Emlékező beszédet mondott Tóth Kálmán Szombathely Megyei Jogú Város képviseletében, valamint Kaputa László ezredes, véderő attasé.

A település és környékének első világháborús vonatkozású történéseit a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány két munkatársa Pintért Tamás és Rózsafi János ismertették.

A falutól délre lévő frontvonalon küzdöttek a nagyaknizsai 20. honvéd gyalogezred katonái.

Az emlékút résztvevői felkeresték a Szent Márton zarándokút mellett található egykor a monarchia frontvonala mögötti pihentető, feltöltő táborát a Segeti tábor területét is.

A Segeti tábor területén található a Pečinka-barlang. A világháború alatt a Pečinka-barlangot pihenő-óvóhelyként használták. Először az osztrák–magyar hadsereg kezében volt, majd a 6. isonzói csata után, 1916. november elején az olaszok kezébe került 1917 októberéig, a 29 hónapig tartó isonzói harcok végéig. A barlangban a katonák számára emeletes ágyakat, a tiszteknek pedig fülkéket rendeztek be. A 308 méter magas Pečina csúcsán fényszóróval ellátott figyelőpontot helyeztek el.

A Segeti táborból ma már csak a barlang, az egykori tábor főbejáratánál emelt emlékmű, a sziklába vájt lövészárkok és Borojevic széke maradt meg. A 100 évvel ezelőtti háborús helyszínt lassan visszavette a természet.

Az emlékút következő állomása a Monte Santo hegyen található isonzói csatákban elesett magyar katonáknak szentelt emlékmű felkeresése volt. Az emlékműnél az elesett hősökért mondott imádság után koszorút helyzett el Kaputa László ezredes a Letenyei Polgári Egylet és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány is.

Pintér Tamás mutatta be a Görzi-medencét és az isonzói csatákról tartott rövid előadást. Az emlékműtől nyíló panorámakilátás és az ismeretek birtokában minden jelenlévő gondolatban átélhette és átérezhette a csaták poklait.

A Sveta Goráról látszik a régi solkani vasúti híd is. Ez a 219,7 méter hosszú viadukt a világ leghosszabb kőhídja, egyben a világ leghosszabb vasúti kőhídja. 1906. július 19-én adták át a forgalomnak, majd 1916. augusztus 8-án a Monarchia visszavonuló csapatai robbantották fel. A híd 1917-es visszafoglalását követően a hídcsonkok mellé egy acélszerkezetet emeltek, majd az első világháborút követően az olaszoknak ítélték, akik az eredetihez hasonlóan kőtömbökből építették újjá.

A Sveta Goráról Bartók Béla tartott előadást az emlékút résztvevőinek.

A hegyen már a 14. században templom állt. A főoltár Mária-képe Palma Vecchio 16. századi festő munkája, melyet Marino Grimani aquileiai pátriárka adományozott a templomnak. Az első világháborúban, az 1915 és 1918 között az isonzói fronton zajló harcokban a földdel tették egyenlővé. A ma a hegyen látható neobarokk bazilika 1924 és 1928 között épült, Silvano Barich goriziai építész tervei alapján. A Szent-hegyi Szűz Mennybemenetele Bazilika évszázadokig zarándokhelye volt a Gorícia régióban élő olaszoknak és szlovéneknek, a Koperi egyházmegye társ-székesegyháza.

Monte Santo hegy bejárása után Olaszország felé indult az emlékút résztvevőivel az autóbusz, ahol az Oslaviában álló osszáriumot „csontkamrát” tekintették meg a résztvevők, majd az emlékút utolsó állomására Görz városába érkezett meg az autóbusz.

Görz városánál az Isonzó folyón nemcsak fontos átkelési pont volt évezredek óta, hanem szlovének, olaszok, németek laktak egymás mellett békességben évszázadokon keresztül. Ezért a Görzi-medence kultúrák tekintetében is sokszínű.

A kötetlen városnézés után hazafelé indulva még a csoport megtekintette a vasútállomás mellett található Európa parkot, mely szabadtéri múzeumi formában mutatja be a több évtizedig tartó kényszerű szétszakítottságot, és azokat a jelentős és sorsdöntő napokat, amikor is a „vasfüggyöny” lehullott Olaszország és Szlovénia között.

A várost az első világháborúban súlyos károk érték. A helyreállítást viszont úgy értelmezték, mint annak a bizonyítékát, hogy Olaszország megfelelően megbecsüli az új területeket, így nagyon sok pénzből ugyan, de szinte teljesen eltüntették a háborús nyomokat. A goriziai vár és várnegyed /benne egy jelentősebb első világháborús múzeummal/ még Olaszországban található, de a túloldalon már Szlovénia van. A második világháború után ugyanis úgy húzták meg a határt, hogy a goriziai vasútállomás Jugoszláviához tartozzon.