Egymásnak testvérei vagyunk - Emlékművet avattak a roma holokauszt áldozatainak emlékére Körmenden
2022. augusztus 2-án emlékművet avattak Körmenden a roma holokauszt áldozatainak emlékére.
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján 1972 óta világszerte augusztus 2-án emlékeznek meg a roma holokauszt áldozatairól, mondta beszédében Horváth István, a körmendi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Fontosnak tartottuk, hogy Körmenden is legyen a roma áldozatoknak emékmű, mivel a német megszállás idején a komáromi Csillag erdőbeli tábor mellett a legnagyobb cigány gyűjtőtábor az országban itt volt. Innen indult el sok roma család a Harmadik Birodalom számos területén felállított koncentrációs táborokba. Megállunk egy pillanatra, hogy gyászoljuk és emlékezetünkbe idézzük azt a több ezer cigány honfitársunkat, akiket a II. világháborúban megyilkoltak, mondta Horváth István.
Az emlékművet Székely János megyéspüspök áldotta meg. Rövid beszédében felidézte: 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel Auschwitzban a cigánytábort megsemmisítették. A szörnyűség csak egy állomás volt a cigányság több száz éves üldöztetésében. Európába az 1300-1400-es években érkeztek, a török elől. Már az 1400-es évek legvégén az egész Német Birodalomból kitiltották őket, Angliában törvény is született arról, hogy ítélet nélkül ki lehet végezni a cigányokat. A II. világháború alatt a koncentrációs táborokban rajtuk kísérleteztek, kínozták őket. Székely János kiemelte: az embertelenségben ott ragyogott mégis a hit, a remény fénye. Felidézte a roma emberek bátorságát, amikor Auschwitzban nem engedték szétválasztani a családokat, így a férfiak, nők, gyermekek együtt maradtak. Vagy amikor 1944. május 26-án ellenálltak a meggyilkolásukra irányuló német kísérlet ellen. Bár sok magyar ember is közreműködött a romák megölésében, voltak akik kiálltak értük, segítették, mentették őket, mondta Székely János. Felidézte például Apor Vilmos győri megyéspüspök példáját, aki megmentette a deportálás elől az egybegyűjtött cigányokat.
Amíg nem isemrjük fel a másik emberben a testvérünket, addig az éjszaka uralkodik bennünk, idézett egy zsidó bölcseleti mondást Székely János. Minden ember ha megpillantja testvérét, aki lehet szegény, lehet a bőrszíne, kultúrája más, fontos felismernie, hogy a Teremtő Isten remekműve, gyermeke. Egymásnak testvérei vagyunk és ebben a közös hazában egütt boldogulhatunk, mondta Székely János.
Márkus Sándor a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke beszédében kiemelte: a több ezer roma ember állami segítséggel történő meggyilkolása 78 év után is része az életünknek, hétköznapjainknak és mint eleven, lüktető múlt soha el nem múló, kimondhatatlan, leírhatatlan örök fájdalom. A romák is a Magyar Államhoz tartoztak, tagjai voltak a társadalomnak, nem elkülöníthető tagjai a nemzetnek.
Ferkovics Józsf a Fáklya Vivők Egyesületének elnöke beszédében felidézte az auschwitzi tábor egykori lakójának visszaemlékezését a cigányok meggyilkolásáról. Hozzátette: a magyarországi romák állami szintű üldöztetése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a kóborló cigányok nyilvántartásba vételére, testi megjelölésükre, a renitensek állami munkatáborba helyezésére. Ezt követően is számos megszorítás nehezítette a romák életét. 1941-ben a német hadműveleti területre tereltek több ezer romát, ahol SS katonák megölték a többségüket. 1943-tól folyamatosan hurcolták el a roma embereket kényszermunkatáborba, majd cigány gyűjtőtáborokat hoztak létre az országban. Komárom után az országban a második legnagyobbat Körmenden. Innen indult több ezer család a haláltáborokba, mondta Ferkovics József.
A megemlékezés végén több szervezet képviselője koszorút helyezett el az újonan avatott emlékműnél.
