Porciunkula ünnepe a szombathelyi ferenceseknél
Porciunkula ünnepe – augusztus 2-a – a ferences család egyik legkedvesebb búcsúnapja. A szombathelyi ferences templom felszentelése 387 évvel ezelőtt erre a napra esett.
Erre a két eseményre emlékezve ünnepi szentmisét celebrált Brenner József nagyprépost úr. De mivel három a magyar igazság, vasmisés áldásban is részesítette a megjelent nagyszámú hívősereget.
Szent mise előtt az egyházközség elnöke kedves szavakkal köszöntötte a vendég atyát. A székesegyház kántora művészi játékával szolgálta Isten nagyobb dicsőségét. A szalézi templom minisztránsai ügyes, szakavatott asszisztenciája felemelővé tette a teljes búcsút kérő hívek tömegét.
A hívők egy pisszenés nélkül hallgatták nagyprépost úr prédikációját. Emberi szavakkal, őszinte kedvességgel beszélt családjuk és a „barátok” kapcsolatáról.
Elmesélte, hogy édesapja naponta munka előtt itt hallgatott szentmisét, vette magához az Úr testét, s a Missaléval kezében ment a munkahelyére. Óriási szerepe van a családnak a papi hivatás elfogadásában. Náluk a bátor édesapa a kommunista rendszerben arra a feddésre, hogy megbízhatatlan, mert két gyereket papnak nevelt, azt mondta: „Bocsánat, nem kettőt, hanem hármat.” Ő volt a legkisebb, aki ugyancsak a papi hivatást választotta.
Ez a keresztény hitvallás elődeikben is meg volt. Brenner Tóbiás polgármesternek a szentélyben volt kijelölt helye.
A Brenner-fiúk gyakran keresték a ferences fráterek, novíciusok, atyák társaságát. Az élet úgy hozta, hogy édesapjukat Pécsre helyezték magas beosztásba. A család vele költözött, ott ismerték meg a ciszterci atyákat. Ez a hatás eredményezte bátyja és János szándékát a beöltözésre. A szerzetesrendek szétoszlatása új nehézségek elé állította a friss hivatásokat. A győri szemináriumban találkozott a három testvér. Életútjuk megaláztatásokkal kísért volt, József atya csak a rendszerváltás után kapott plébániát. Édesanyjuk a felebaráti szeretet példaképe volt. A nehéz háborús időkben a szolidan tengődő család mindig talált módot a még szegényebbek segítésére. Ebben édesanyja varázslatos teljesítményekre volt képes. Szent Ferenc szellemisége hatotta át mindennapjait.
József atya a szaléziaknál káplánkodott, mikor Szombathelyen volt szolgálati helye. Mindig nyomon követte gyermekkora szeretett plébániájának életét.
Végül arra kérte a megjelenteket, Szent Ferenc egyházat építő munkásságát vegyék komolyan és a nehéz időkben is fogadják el a „barátok” kegyelmekkel áldott lelki gondozását.
Köszönjük a felemelő szentmisét, Isten áldja meg jó egészséggel Brenner József atyát!
Szöveg: Magyarné Marika – Fotó: Baán Zoltán
