Az üdvösségre nevelni - Egyházmegyei közoktatási intézmények pedagógusainak Veni Sancte ünnepsége
A nyári szünet végét jelzi, hogy egymást érik a tanévnyitó ünnepségek, szentmisék. Augusztus 29-én délelőtt az egyházmegyei közoktatási intézmények pedagógusainak Veni Sancte ünnepségét tartották a Székesegyházban.
Szentbeszédében Székely János megyéspüspök utalt rá: az egyházi iskolák nem elsősorban a tudományokra kell, hogy megtanítsák a diákokat, sokkal inkább a szeretet, a hit átadását kell fő feladatuknak tekinteniük. Sok gyermek életében a családi körülmények, a média, a barátok hatására zűrzavar alakul ki. A vége: egy megsebzett, félrecsúszott élet. A katolius iskola szeretne egy jó láncolatba belekapcsolódni: a szülők által átadott értékekre ráerősíteni, az Egyházban jelen lévő kincsekre, bölcsességre, kegyelmi gazdagságra is ráerősíteni, építeni, mondta Székely János.
Mi a létjogosultsága az egyházi iskoláknak? - tette fel a kérdést a megyéspüspök. Krisztus nem csak egy vallást akart alakítani, nem csak az Istennel való kapcsolatunkat akarta rendezni, hanem az egész világot átakarta járni a szeretetével. Jelen akar lenni a családjainkban, ahogy a szülők nevelik a gyermeküket, ahogy a nemzetek egymással bánnak. A szeretet kincsét hozta, amellyel átakarta járni az emberi életet. Ezt nevezte Isten országának. Ezért a kereszténység mindig teremtett társadalmi, kulturális valóságokat. Pl. keresztények nyitották az első ingyenes kórházakat, iskolákat. A kereszténységből mindig kultúra, művészetek, tudományok fakadtak. A kereszténység olyan titok amely átjárja a világot. A katolikus iskolákban ez a valóság van jelen: nem csak a hittanórákon, hanem a matematika órán, biológia órán, a mozdulatainkban, szavainkban, az iskola egész életében, mondta Székely János. Nem csak részeket akarunk a gyermekeknek tanítani, hanem szeretnénk az egészről megtanítani. Arról, hogy miért van a világ, mi az emberi élet értelme, célja. Nem mindegy, hogy egy gyermek mit gondol erről, hangsúlyozta a megyéspüspök.
A tudást nem mint a gazdagodás, önérvényesítés eszközét adjuk át, hanem mint ami önmagában érték, kincs, gazdagítja a szívet, tágítja a látást. Úgy adjuk át a tudást mint ami segít, hogy a világot szebbé tehessük, felebarátainknak szolgálhassunk. Példaképet akarunk a gyermekek elé állítani. Az egyházi iskolában a hit és a tudás egységét akarjuk megteremteni, emelte ki a megyéspüspök A tudást az iskola olyan formán adja át, hogy a gyermek találkozik a múlt nagy értékeivel, megtermékenyítik az életet, tanulnak tőlük. Akkor születik meg a gyermek szívében a hit és a tudás egysége, ha a tanárok szívében is megszületett. Emellett az iskolákban a hit és az élet egységét is átadják: olyan hitet amely átjárja mozdulatainkat, egész életünket. Nem csak elméletet akarunk tanítani, hanem elsősorban élni, szeretni akarunk tanítani, mondta Székely János.
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Ahogy a családban a házastársak szeretete adja a megfelelő légkört, az iskolákban a tantestületeken, a nevelők egymáshoz való viszonyán múlik mindez. Fontos, hogy hangsúlyt helyezzenek az iskolák a közös szentmisékre, imádságokra. Olyanok legyenek ezek, amelyek a gyermekek szívét megérintik, azt érzik, ez nekik, őértük szól. Így tudjuk a hit kincsét átadni. Fontos lenne, hogy a gyermekek a kérdéseikre, az élet nagy titkaira őszinte választ kapjanak.
Szentbeszéde meghallgatható egyházmegyénk honlapján.
A szentmise végén az iskolákban hittant tanító pedagógusoknak átadták a megbízólevelüket.
Ezt követően Nagy Péter, a Pécsi Egyházmegye közoktatási munkatársa beszélt az ott már bevezetett Családi Életre Nevelés és Életstratégia programról, annak tapasztalatairól. Meghívásának oka, hogy a Szombathelyi Egyházmegye iskoláiban is bevezetésre kerül a CSÉN. Az elmúlt tanévben minden iskolából több pedagógus is részt vett ehhez kapcsolódó képzésen. Nagy Péter elmondta: a mai fiatalok nagy problémája, hogy szüleik maguk sem tudják mire és hogyan nevelik őket. Nem kapnak a fiatalok útmutatást, rendezőelvet, hogyan éljenek. De ez nem is csoda, hiszen ebben a szüleik sem kaptak támpontokat. Egy despiritualizált, a közösséggel, a másikkal nem foglalkozó világban élünk, amelynek egyetlen értékmérője ami anyagban, pénzben kifejezhető. És a pillanat, az életvezet embereinek kell valamit mondani örökkévalóságról és nem anyagi értékekről - ez a kihívás a fiatalokkal való munkában, mondta Nagy Péter.
Fontos lenne a fogalmainkat tisztázni. Pl. mit gondolunk a transzcendensről? Ha van, akkor ki a gazdája, mit tudhatunk róla? A transzcendensről alkotott felfogásunk meghatározza, hogy mi az ember. Hiszen ha van transzcendes, Isten, akkor nem tehetünk akármit az életünkkel. Meghívottak vagyunk és nem mi vagyunk a csinálói az életünknek. Kaptunk-e rendezőelvet, hogy hogyan éljünk? Ha tudjuk, hogy mi az ember, az meghatározza, hogyan kell bánnom önmagammal, másokkal. Tisztázni kell a férfi, nő kérdését és tisztázni kell azt is, mit értünk család alatt. Nagy Péter kiemelte: keresztény ember és világképet kell építeni.
A Pécsi Egyházmegyében a CSÉN-t az általános iskolákban kezdték el bevezetni, egészen a 12. osztályig tart. Egy rendszert építenek fel, az első időszakokban fogalmak tisztázásával, pl. van-e transzcendens? Ha van, akkor mit tudhatunk a tervezőjéről? Mondott-e valamit, mert akkor úgy is kellene élni, a döntéseket is ehhez kell hozzárendelni a hétköznapokban. Ha tudja a gyermek, hogy mi a küldetése, honnan hová tart, akkor lehet arról beszélni arról, hogy Ő ki ebben: ez az önismeret, mire szocializált a környezet, mi az amit ebből megtart, kivesz. A gyermekeket arra is igyekeznek rávezetni, hogy mi a boldogság, mitől boldog az ember. Pl. az emberi kapcsolatoktól. Ami ha működik, akkor kiteljedesik az ember. Mígha nem, akkor jöhetnek a világ pótszerei. A katolikus intézményeknek van világnézete, emberképe, ami segíti a gyermekek jellemfejlődését, személyiségépítését. Üdvösségre nevelünk lelkeket - mondta Nagy Péter.
