Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Kisboldogasszony ünnepére - Dr. Takács Gyula atya gondolatai

kisboldogasszony-2022„Íme a mi hitünk tanúja Mária, Mária kicsinysége, az önfeledt mosoly, a tündöklő öröm.
Mária szegénysége, akié az Isten, a mi hitünk tanúja ő, és tanító nekünk, megtanítja a reményt, a kicsinyek örömét, megtanít bennünket futni, futni önfeledten a cél felé, mint a gyerek, úgy menni Isten elé, ahogyan a kicsinyek anyjuk ölelő karjaiba sietnek.
Megtanít bennünket Mária hinni és remélni.
S amikor már tudjuk ezt, amikor bátrak vagyunk kicsinyen az Isten elé lépni, a Végtelenhez szegényen, amikor már bátrak vagyunk hópehelynek lenni az izzó Parázs felett, amikor már nem félünk harmatcseppként fölemelkedni az Égig, akkor kitör az öröm, akkor, íme boldogok a kicsinyek.”

Kisboldogasszony ünnepe (Mik 5,1-4a; Róm 8,28-30; Mt 1,18-23)
Kicsiny és boldog. Törékeny, és ő a győztes. Szegény, és övé az Isten.
Vajon ezeknek a mondatoknak a végére kérdőjelet kell tenni?
Vagy a kétkedés hangsúlyával kell kiejteni őket? Ellentmondást kell keresni e mondatokban?
Mondjuk így: kicsiny, és mégis boldog? Mondjuk ezt: törékeny, hát törhetetlen?
Lehet ez?
Nem kell kérdőjel a mondatok végére, és a kétkedés hangsúlya sem. 
Nem kell ellentmondást keresnünk e mondatok részei között.
Nekünk nem, mi ismerjük a titkot, mi tudjuk a kicsinyek örömét, mi tudjuk a szegények gazdagságát.
Mi tudjuk azt, hogy törékenységünkben ott van a megtörhetetlen Kegyelem.
És ha nem tudnánk, csak rá kell néznünk Máriára, a kicsinyre, aki boldog, a szegényre, akié az Isten, a törékenyre, a törhetetlenre, a győztesre.
Nézzük csak Máriát, nézzük a kicsinykét, és ismerjük meg a kicsinység örömét.
Értsük meg, ha Máriát szemléljük, a törékenyek törhetetlen erejét, azt a reményt, amely reményünk Krisztusban van, és amely nem csalatkozik meg sohasem.
Azt a hitet, amely hit azt mondja nekünk: Isten bennünket szeret, kicsinyeket és elveszetteket.
Isten úgy szeret bennünket kicsinységünkben, törékenységünkben, amikor méltók nem vagyunk az Ő nevéhez, úgy szeret bennünket, hogy odaadja érettünk önmagát.
Úgy adja oda, hogy a kezünkbe teszi. Úgy adja oda, hogy belép a szívünkbe, és bent él az életünkben.
Úgy jön el hozzánk az Isten, mint Kegyelem, ahogyan Máriát eltöltötte a teljeséggel.
Kicsiny ő, alázatos, szolgálóleány.
És kicsinységében boldog, szegénységében övé az Isten, törékenységében legyőzhetetlen.
Nem ő, az Isten az Erő, az Isten a Boldog, Isten a Gazdag, de Isten az övé.
Ott van a szívében, ott van az életében, egészen átitatja, ahogyan a feltörő forrás megöntözi a földet, és termővé teszi, ahogyan a lehulló jó eső kisarjasztja a mező virágait.
Mária így van telve azzal a széppel, azzal a boldog, végtelen Szenttel, aki Isten.
Kicsinyen és szegényen, törékenyen és egyszerűen, ahogyan mi mindannyian.
Mária az eszmény előttünk lebeg.
Benne, amikor föltekintünk reá, önmagunk hitét értjük meg, önmagunk valóját.
Megértjük annak a Szeretetnek gazdagságát, aki a mi Istenünk, akiben hiszünk, reménykedünk.
S ha megértettük, kitörő az örömünk. A kicsinyek öröme ez.
Ilyen Mária: kicsiny és boldog, szegény és övé az Isten, törékeny, és benne, e törékeny edényben a törhetetlen, az Isten.
És Mária a kicsinyek hitével, a törékeny lélek örömével fut az Istenhez, egészen az ő kitárt, ölelő karjába veti magát, elmerül a Szeretet áradásában.
Szívében nincsen félelem, és nincsen akadály, ami visszatartaná.
Csak megy, megy a mélybe, egészen elmerül Istenben, hiszen Isten az övé, miért ne lenne ő az Istené, hiszen Isten őt szerette, hogyne szeretné ő Istenét egész szívvel.
Megy önfeledt örömmel, mint a gyermek, ahogyan fut az anyja öléhez, megy kicsinyen, megy szegényen, megy az Isten ölelő kezébe.
Ó, boldog Mária, te kicsiny, ó te gazdag szegény! Ó, te összetörhetetlen törékeny!
Olyan vagy, mint áttetsző hópehely, és hullasz az izzó Parázsra, a te Istened ölére, és nem félted önmagad. Tőle talán, a Szeretettől? Hiszen csak szeretetté válhatsz.
Tőle talán, az Élettől, akiben romlásnak árnyéka sincsen? Hiszen Benne örök életté változhatsz.
Hullasz önfeledt boldogan, mosollyal ajkadon, mint hópehely az izzó parázsra, és elveszíted magad, mert nem veszhetsz el.
Benne csak megnyerheted életed, a Százszorost, a Végtelent, akit szív nem remélhetett, Őt kapod önmagad helyett. Ó boldog Mária, ó mosollyal teljes kicsiny! 
Olyan vagy, mint harmat cseppje a felkelő nap ünnepén.
Nem változol át te magad, Napnak csillogó, ragyogó ékköve leszel.
Talán elrejted magad előle, ha jön a Végtelen?
Talán elrejtezel, mert félned kellene, hisz kicsiny vagy, hisz szegény?
Nem, te kitárod két karod és futsz felé, a Fénybe mész, már nem is emlékezel atyád házára.
Vissza nem tekingetsz, csak mész, már pára vagy, már tiszta fény, s a Fényben lebegsz,
tied az Örök Ragyogás, mert örökké ragyogó, tündöklő fénnyé változol az Ő tündöklő hajnalán.
Az övé vagy, mert Ő a tiéd, a Te Istened, Te meg az Ő kicsinykéje, a szegény, az Isten szegénykéje vagy, az edény, és átöleled a Szeretetet.
Íme a mi hitünk tanúja Mária, Mária kicsinysége, az önfeledt mosoly, a tündöklő öröm.
Mária szegénysége, akié az Isten, a mi hitünk tanúja ő, és tanító nekünk, megtanítja a reményt, a kicsinyek örömét, megtanít bennünket futni, futni önfeledten a cél felé, mint a gyerek, úgy menni Isten elé, ahogyan a kicsinyek anyjuk ölelő karjaiba sietnek.
Megtanít bennünket Mária hinni és remélni. S amikor már tudjuk ezt, amikor bátrak vagyunk kicsinyen az Isten elé lépni, a Végtelenhez szegényen, amikor már bátrak vagyunk hópehelynek lenni az izzó Parázs felett, amikor már nem félünk harmatcseppként fölemelkedni az Égig, akkor kitör az öröm, akkor, íme boldogok a kicsinyek.
Nézzétek Máriát! És nézzétek e megszámlálhatatlan nagy sereget!
Ott körülötte állnak a Trón előtt, mind kicsiny, mind szegény, mind törékeny, és mind énekli a boldogok énekét, mind magasztalja a kicsinyek Urát, a szegények hatalmas Üdvözítőjét, Istent, az ember Istenét, aki a miénk lett, aki bennünket szeret, az ember Istenét, akire rábízhatja az ember mindenét, és Őbenne nem veszik el, Őbenne megnyeri a végtelen Eget, az Örök Életet, a Szeretetet.
Ámen.

2022. szeptember 8.

Takács Gyula plébános atya