Gondolatok évközi 26. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Ez a Szentírás, kedves hívek, ez a Szeretet. Isten így szeretett bennünket. Szól hozzánk, beszélget velünk, és mi ebben a Fényben, e tündöklő Igében olyan boldogok vagyunk, olyan boldogan megyünk e Ragyogásba, megyünk e Ragyogás végtelen Tüzébe.
Nem félünk, hiszen hívott. Nem félünk, hiszen ajkának mézével étetett bennünket.
Nem félünk, csak hallgatjuk az Igét, csak isszuk az Ő ajkának mézédes tejét, csak esszük ez áldott ajaknak örök életét, az Ő kenyerét.”
Évközi 26. vasárnap (Ám 6,1a. 4-7; 1 Tim 6,11-16; Lk 16,19-31)
Megközelíthetetlen Fény. Fényesség és megközelíthetetlen? Ilyen az Isten?
Igen, nem érintheti teremtmény, és szív nem képes fölemelkedni Hozzá.
Valóban megközelíthetetlen, valóban megérinthetetlen.
De hiszen Ragyogás Ő, de hiszen olyan, amilyen a fénysugár.
És a fénysugár – nézd csak a felkelő nap fényét – nem simogatja meg arcodat?
A fénysugár nem ragyog bele a szívedbe, és nem ad derűt és örömet? Ilyen az Isten?
Igen, ilyen.
Olyan, mint a felkelő nap fénye. Olyan, mint a déli nap melege.
Olyan az Isten, hogy úgy Szeretet, hogy beszélget veled.
Úgy beszél, hogy olyan lesz, amilyen te vagy, olyan kicsiny. Egészen mindenben hasonló hozzád.
Olyan szelíd ragyogással áll ott a szíved ajtajánál, úgy zörget, és ha bemegy hozzád, nem emészt el, és nem riaszt meg.
Azt mondja: Nem vagy idegen, nem vagy szolga, a testvérem vagy, az én barátom.
És így beszél hozzád, beszél az Ő ajkaival, valóban tündöklő igéket mond el, beszél a te szavaiddal.
Beszél azzal a szelíd fénnyel, amilyet a te szíved befogadni képes, mert Isten így Szeretet.
Úgy szeretett téged, hogy szólt hozzád. Szólt hozzád, nem mennydörgő robajjal, nem ijesztő tűzzel, villámokkal.
Szólásra nyitotta ajkát, és megvigasztalta a kicsinyeket. És nézzed, ott vannak ölében a gyerekek, és nem remegnek, nem éreznek félelmet a szívek, nem, nem félnek, amikor megtölti őket a Szeretet.
Amikor Te látogatsz meg, amikor felkel a Te hajnali fényed sugara, amikor szólítasz, amikor megszólítasz minket, amikor úgy szeretsz bennünket, hogy velünk beszélgetsz, igen, akkor elfelejtetted istenségedet, a rettentő formát, a Megközelíthetetlent, olyan vagy, mint mi magunk, hasonló hozzánk. Szólásra nyitod ajkadat, és ajkaid szava, mint a méz, olyan édes.
Ó, mennyi vigasz vagy Te, Istenünk! Ó, menyire gyengéd a Te beszéded! Ó, milyen a Te szereteted!
Kedves hívek, ma ezt a Szeretetet ünnepeljük.
A Szentírás ünnepe van. Azt ünnepeljük, hogy Isten úgy szeretett minket, hogy szólt hozzánk.
Hogyan beszélget velünk? Úgy, mint barát a jóbaráttal, ahogyan testvér a testvérrel beszélget.
Úgy szeret bennünket Isten, úgy beszél velünk, ahogyan atya szereti a gyermekeit.
Igen, az atya hatalmas, a gyermekek meg törékenyek.
De összetöri őket? Nemde leül közéjük, és kicsinnyé lesz a kicsinyek között – ilyen az Isten beszéde.
Úgy beszélget velünk, hogy egészen elfeledjük a Végtelenséget, és mégsem felejtjük el.
Úgy beszélget velünk, hogy megértjük a Szeretetet,
hogy megértjük: a Szeretetben nincsen félelem,
hogy megértjük: a Szeretet nem rettenet,
hogy megértjük: odamehetünk az Istenhez bátran, mint a gyerek, mint ahogy anyja ölébe siet, és Isten az Ő végtelen kezével átölel bennünket, és nem emészt el az Ő tüze.
Odamehetünk Istenhez félelem nélkül, hiszen hívott minket. Ó, milyen kedves az Ő beszélgetése!
Odamehetünk Istenhez, hiszen ki nem fogy a szóból sohasem, végtelenül, örökké beszél nekünk, és mi hallgatjuk Őt, mi halljuk szüntelen, és mindörökké hallani fogjuk füleinkkel az édes Igét, a végtelen Isten Szeretetét, a Fényt, a tündöklő Ragyogást.
Nem megközelíthetetlen Ő, a szívünkbe zárjuk, és Ő szívébe zárt bennünket.
Ez a Szentírás, kedves hívek, ez a Szeretet. Isten így szeretett bennünket.
Szól hozzánk, beszélget velünk, és mi ebben a Fényben, e tündöklő Igében olyan boldogok vagyunk, olyan boldogan megyünk e Ragyogásba, megyünk e Ragyogás végtelen Tüzébe.
Nem félünk, hiszen hívott. Nem félünk, hiszen ajkának mézével étetett bennünket.
Nem félünk, csak hallgatjuk az Igét, csak isszuk az Ő ajkának mézédes tejét, csak esszük ez áldott ajaknak örök életét, az Ő kenyerét.
Ámen.
2022. szeptember 25. Takács Gyula plébános atya
