Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Évközi 28. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atyától

evkozi28-2022„Isten nemcsak e földi életet ajándékozza nekünk, nemcsak e földi élet perceit és tetteit, Isten olyan ajándékot készít számunkra, amit szív fel nem foghat. Isten az Eget szánja nekünk, önmagát, önmaga életét, a végtelen, örök, boldog üdvösséget. És már nekünk is adta, hiszen odaadta értünk Egyszülött Fiát a kereszten, már elküldte lelkünkbe az Ő Szentlelkét, aki bennünk lakik, és kiárasztotta reánk a kegyelem folyamát.”

Évközi 28. vasárnap (2 Kir 5,14-17; 2 Tim 2,8-13; Lk 17,11-19)
Adjatok hálát mindenért!
A mai vasárnapon az evangélium előtt Szent Pál apostol szavai buzdítanak bennünket. Mindenért adjunk hálát Istennek!
Erre tanít a vasárnap olvasmányának története és az evangéliumi történet is.
Az ószövetségi olvasmányban a szíriai Námán történetét halljuk, aki leprás volt, de a próféta szavára hétszer alámerült a Jordánban, és megtisztult leprájából.
És amikor észrevette ezt, nem sietett haza az örömmel, hanem visszatért, hálát adott Istennek, és arra kérte Isten emberét, adjon neki annyi földet, amennyit egy pár ökör elbír húzni, hogy oltárt építhessen otthonában az Úrnak, amelyen ő egész életében hálaáldozatokat fog bemutatni Istennek.
Hálát adott, és nem szűnt meg hálás lenni.
Az evangéliumi történetben tíz leprás közeledik Jézushoz, és útközben Jeruzsálem felé haladva megtisztulnak.
S az egyikük, a szamaritánus amikor észrevette, hogy megtisztult a lepra szörnyű sebeiből, nem ment tovább, nem folytatta útját, hogy Jeruzsálembe menjen, haza sem ment, hanem visszatért, és leborult Jézus lába előtt, Istent dicsőítette, hálát adott Istennek.
Erre tanít bennünket a mai vasárnap: Adjatok hálát mindenért!
És ahogy a Szentlecke első szavai intenek minket: Ne felejtkezzél el, ne felejtsd el Isten tetteit!
Ne felejtsd el észrevenni őket! És ne mulaszd el, hogy visszatérj Istenhez, és hálát adj Istennek!
Vajon mit kell észrevennünk életünkben? Vajon mik az Isten cselekedetei számunkra?
Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: mindent Istentől kapunk.
Az életet, a létezésünket, a lélegzetet, szívünk minden dobbanása Isten ajándéka, és kezünk minden mozdulata, minden pillanat, és mindaz, ami körülvesz bennünket ezen a világon.
Isten ajándéka mindezek, a létezésünk.
Nem lennénk, csak semmi, és semmivé válnánk azonnal, ha Isten a létet mosolygó szeretettel nem sugározná reánk, ha nem hívott volna bennünket Ő a lét ragyogó fényébe,
és nem tartana bennünket ebben a tündöklő fényben, a létezésben.
Istennek köszönhetjük tehát, hogy vagyunk, hogy voltunk, a mai napot és ezt a pillanatot, és hogy leszünk még. Istennek köszönhetjük az életet.
Szívünk egyetlen dobbanása sem természetes, és nem tőlünk, magunktól ered, ha lábunk megmozdul, hogy siessünk valahova, a kezünk egyetlen mozdulatát sem önmagunknak köszönhetjük, egyetlen gondolatot sem, ami megszületik bensőnkben, és egyetlen érzést.
Minden az Istentől van, mindent Ő ad ajándékul nekünk. Észrevesszük? Tudjuk ezt?
Megállunk életünk csodája előtt? Csodáljuk a reggeleket, hogy fölébredtünk, hogy élünk megint?
Csodáljuk a tetteket, amelyeket megtehetünk egész nap?
Minden Istentől adott ajándék. Tudjuk tehát? Átjár bennünket ez az igazság?
Meg kell állnunk, észre kell vennünk Isten csodáit.
És ha észrevettük, akkor nem megyünk tovább, előbb visszatérünk Istenhez.
Ó, mennyiszer kell visszamennünk Hozzá! Ó, mennyiszer kell leborulnunk Előtte!
Vajon mondhatnunk-e elegendő köszönetet?
Vajon adhatunk-e méltó hálát Istennek a csodáért, hogy élünk, hogy létezünk, a tetteink csodáiért, a gondolataink csodáiért, a szívünk minden dobbanásáért? Ó, mennyit kell hálát adnunk Istennek!
Tegyük meg, tegyük meg, amennyi csak erőnktől telik, és még annál többet is. 

De Isten nemcsak e földi életet ajándékozza nekünk, nemcsak e földi élet perceit és tetteit, Isten olyan ajándékot készít számunkra, amit szív fel nem foghat.
Isten az Eget szánja nekünk, önmagát, önmaga életét, a végtelen, örök, boldog üdvösséget.
És már nekünk is adta, hiszen odaadta értünk Egyszülött Fiát a kereszten, már elküldte lelkünkbe az Ő Szentlelkét, aki bennünk lakik, és kiárasztotta reánk a kegyelem folyamát.
Isten kegyelme ott van minden gondolatunk születésénél, minden tettünket Ő kezdi el, és az Ő a hűséges és állhatatos kegyelme kíséri tetteinket mindvégig, a jó befejezésig, hogy már most az életünk mennyei legyen.
Ne a mulandó föld gyermekeiként éljünk csupán, hanem minden szeretet, amit megteszünk, amit Isten kegyelméből megtehetünk, minden örökkévaló, ragyogó drágakőként tündököljön az Égben, az Isten színében.
Már ott élünk a Mennyben, ahol Ő uralkodik. Ó, milyen csodálatos a Te ajándékod Istenem!
Ó, milyen bőséges a Te kezed! Ó, mit adtál nekem! Észreveszem a csodát?
Leprások tisztultak meg a Te szavadra, látnak a vakok, és a sánták futva járnak, a bénák felállnak, és viszik a hordágyat. Igen, csodálatosak.
De én, az én életem minden pillanata, és az én örök üdvösségem e csodáknál csodálatosabb csodád.
Látom, megismerem a Te cselekvésedet, érzem a Te erős, hatalmas kezedet, öledben hordozol. 
És mert észrevettem, nem megyek tovább, megyek Hozzád, visszatérek, és leborulok Előtted, és hálát mondok Neked, szüntelen dicsőítelek Téged a csodáért.
És majd e hálaadó élet mindig és mindig megújuló, Téged dicsőítő imái után az én örök üdvösségem szüntelen hálaadó imádság lesz Neked.
Semmi mást nem tehetek a Te színed előtt állván, amikor fölemeltél önmagadhoz, csak mondom neked, hogy köszönöm Istenem, amit tettél nekem, csak dicsőíthetlek Téged örökké, mindörökkön.
Ámen.
2022. október 9. Takács Gyula plébános atya