Gondolatok Évközi 30. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atyától
„Ezt kérjük Istentől, csak ezt: Szeress engem!
Légy irántam, aki Te vagy, Te, ó Szeretet, Te tiszta Jóság!
Tárd ki önmagad előttem, és én úgy megyek feléd, hogy félelem nem lesz a szívemben, mert a Te szereteted fénye már betöltötte azt.
Úgy megyek feléd, ahogy a gyermek fut az anyja ölébe.
A Te igazságodat kérem Tőled, Te vagy a Győzelem, Te vagy a Koszorú, amely nem hervad el sohasem, add nekem önmagad, ó Isten, ó Örök Élet, én Üdvösségem.”
Évközi 30. vasárnap (Sir 35,15b-17. 20-22a; 2 Tim 4,6-8. 16-18; Lk 18,9-14)
A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, és most készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.
Az apostol pályája végéhez érkezett. Tudja, eltávozásának ideje közel van.
De vajon milyen igazságról beszél az apostol? Vajon milyen győzelemben reménykedik?
Ha visszatekint életére, látja, hogy hűséges volt, küzdött hűséggel, hogy teljesítse a rábízott feladatot, végigharcolt, és megőrizte a rábízott kincset, a hitet.
Látja azt is, az Úr mellette állott. Ha mindenki cserbenhagyta is Őt, az Úr vele volt, és erőt adott neki, és kiszabadította az oroszlán torkából, beteljesíthette a feladatot, amelyet rábízott Krisztus.
De most az apostol nem visszafelé tekint, most előre néz, most fölfelé néz az Égbe, és ott, a megnyílt Égben látja a győzelem koszorúját.
Ez a győzelem nem az ő pályájának eredménye, ez az igazság nem az ő igaza lesz.
Az ószövetségi olvasmány Istent igaz bírónak hívja, aki meghallgatja a Hozzá fordulók kiáltását, aki megvédelmezi az elnyomottat, a szegényt, az özvegyet, az árvát, aki segítségükre siet, és nem késlekedik.
Isten, igen, ott áll mellettünk, és megadja nekünk a mi életünk igazát, hogy igaza legyen, hogy legyen értelme, amit teszünk, hogy legyen értéke annak is, amit szenvedünk.
Isten az embernek megadja az ember igazát. De most nem erről az igazságról van szó.
Jézus két emberről beszél, akik ott állnak Isten színe előtt.
Az egyik az igaz, igaznak tudja önmagát, és igazsága tudatában dicsekvéssel lép Isten elé:
Nézd, én mindenből tizedet adtam, én hetente kétszer böjtölök. Nézd az én igazságomat!
Nem olyan vagyok, mint a többi ember, a bűnösök, - én igaz vagyok!
De vajon elegendő-e ahhoz, hogy Isten színe előtt álljon az ember, az ember igazsága?
A másik nem volt igaz, bűnös volt, vámos, és tudta ezt, és szégyenkezve hátul állt meg, fel sem merte emelni tekintetét.
Hogyan is léphetne az Igaz, a Szent, a tökéletes Isten színébe ő igaztalan?
De ő ott hátul az irgalomért imádkozott. Ő tudta azt, hogy Isten, aki igaz, igazán Szeretet, Ő tudta azt, hogy Isten szereti őt, őt, a bűnöst, és odaadta érte Egyszülött Fiát.
Ő tudta azt, hogy Isten nem az igyekvőnek és nem a futónak, hanem az irgalomnak Istene.
Ezért az irgalomért imádkozott: Irgalmazz nekem, bűnösnek!
És ez megigazultan ment haza, a másik nem. Igazan jött, de az ő igaza az ember igazsága volt.
E másik igaztalanul érkezett, de Istentől kapott igazságot, az Isten igazát kapta meg, az Isten irgalmát, a Hibátlant, a Szentet, a Tökéletest.
Ez a győzelem koszorúja, ez az irgalom Bírájának ajándéka, amelyet készen tartogat nekünk, nekünk, akik méltatlanok vagyunk, hogy színe előtt álljunk, de akiket Ő úgy szeretett, hogy odaadta értünk Egyszülött Fiát, és Egyszülött Fiának méltóságába öltöztetett bennünket, hogy kedvesek legyünk a szemében, hogy mi is mind kedves gyermekei.
Ebben bizakodunk, ez a mi reménykedésünk, és ez a remény nem csalatkozik meg.
Istennek igazsága van, és ezt az igazságot Ő ajándékul odaadja nekünk.
Nem az érdemeinkért, hanem azért a szeretetért, amellyel Ő szeret bennünket.
Ezért a vámossal mi is így könyörgünk: Irgalmazz nekem, bűnösnek!
Mi is ezt kérjük Istentől, csak ezt: Szeress engem!
Légy irántam, aki Te vagy, Te, ó Szeretet, Te tiszta Jóság!
Tárd ki önmagad előttem, és én úgy megyek feléd, hogy félelem nem lesz a szívemben, mert a Te szereteted fénye már betöltötte azt.
Úgy megyek feléd, ahogy a gyermek fut az anyja ölébe.
A Te igazságodat kérem Tőled, Te vagy a Győzelem, Te vagy a Koszorú, amely nem hervad el sohasem, add nekem önmagad, ó Isten, ó Örök Élet, én Üdvösségem.
Ámen.
2022. október 23. Takács Gyula plébános atya
