Gondolatok Évközi 31. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atyától
„Jézus értünk jött el, és itt áll előttünk. És Jézus hív bennünket, hogy bemehessünk az Ő életébe, és Jézus belép a mi hajlékunkba, ott van kegyelmével életünk minden percében, minden tettünket beragyogja, és átváltoztat minket örökkévalóvá, halhatatlanná tesz minket, mert Isten az élet Barátja, a mi örök életünk Barátja Isten.
És Jézusban, e porszem, e lehulló hajnali harmatcsepp, a mi törékeny emberségünk, íme, fölemelkedik az Égbe, és ott tündöklünk az Isten ragyogó színében, az Ő örökkévalóságának részei és részesei leszünk.”
Évközi 31. vasárnap (Bölcs 11,22-12,2; 2 Tesz 1,11-2,2; Lk 19,1-10)
Ó, életnek barátja!
A mai vasárnapon az ószövetségi olvasmányban a bölcs ezekkel a szavakkal szólítja meg Istent.
Isten az élet Barátja, Ő maga az Élet. És akik Hozzá tartoznak, azok élnek, nem halhatnak meg.
Az ember olyan, mint a porszem, olyan, mint a lehulló hajnali harmatcsepp. Az ember élete törékeny.
Reggel még virul és virágzik, mint a fűszál, estére meg lekaszálva elszárad.
Isten azonban mindent megtehet. Isten fölemeli a porszemet.
Isten a kezében tartja a lehulló harmatcseppet, a mi törékenységünket. Az élet Barátja Ő.
Ő arra teremtett bennünket, hogy örökké éljünk.
Önmaga számára alkotott meg minket, mert Isten így szeret bennünket.
És akkor, amikor bűneinkben lévén elvesztünk, Isten nem akarja a mi elvesztünket, hanem elküldte Egyszülött Fiát hozzánk, hogy életünk legyen és bőségben legyen.
Jézus nem azért jött a világba, hogy elpusztítson bennünket, hogy ítéljen, Jézus azért jött a világba, hogy megmentsen bennünket, hogy örök életet adjon nekünk, mert így szeretett bennünket az Isten.
És Jézusban nekünk is örök életünk van.
Jézus Isten Szeretete, aki megjelent a világban, Istennek életet szerető Szeretete.
Jézus az Isten Élete, és Ő a mi Életünk lett, a mi Örök Életünk, a mi Feltámadásunk.
Az evangéliumban Jézus megáll a fügefa előtt, amelyen az alacsony termetű Zakeus kuporogva várja, hogy meglássa Jézust, hiszen nem láthatta, mert kicsiny volt.
Mi sem láthatjuk szemeinkkel Istent, hiszen porszem az ember.
De Jézus itt áll előttünk, és hív bennünket is, nekünk is mondja: Ma a te házadban kell megszállnom.
Belép a lelkünkbe az Örök Élet, és üdvössége van ennek a háznak, a mi lelkünknek. Örök életünk van.
S ha azt mondták Jézusnak, íme bűnös embernél száll meg, Jézus megerősíti: Azért jöttem, hogy keressem, ami elveszett.
Értük jöttem a bűnösökért, hogy őket hívjam, hogy meggyógyítsam a lelkek sebeit.
Azért jöttem, hogy feltámasszam őket, hogy örök életet adjak nekik.
Jézus értünk jött el, és itt áll előttünk. És Jézus hív bennünket, hogy bemehessünk az Ő életébe, és Jézus belép a mi hajlékunkba, ott van kegyelmével életünk minden percében,
minden tettünket beragyogja, és átváltoztat minket örökkévalóvá, halhatatlanná tesz minket, mert Isten az élet Barátja, a mi örök életünk Barátja Isten.
És Jézusban, e porszem, e lehulló hajnali harmatcsepp, a mi törékeny emberségünk, íme, fölemelkedik az Égbe, és ott tündöklünk az Isten ragyogó színében, az Ő örökkévalóságának részei és részesei leszünk.
Ámen.
2022. október 30. Takács Gyula plébános atya
