Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Évközi 32. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atyától

evkozi32-2022„Valóban van másik élet, valóban van feltámadás, egy olyan élet, amely felett nincs hatalma a halálnak, és azért van ilyen, mert Istenhez tartozunk, mert neki adhatjuk életünk minden mozdulatát, minden pillanatát.
S ha neki adtuk, akkor kiléptünk már, fölemelkedtünk e halandó világ fölé, ott vagyunk az örökkévalóságban.”

Évközi 32. vasárnap (2 Mak 7,1-2.9-14; 2 Tessz 2,16-3,5; Lk 20,27-38)
Mindenki érte él.
Jézus ezekkel a szavakkal fejezi be a párbeszédet, amelyet a szadduceusokkal folytat.
Ők nem fogadják el a feltámadást, és olyan történetet találnak ki, amellyel igazolni szeretnék felfogásukat, hogy feltámadás pedig nem lehetséges.
Jézus úgy válaszol ebben a vitában, hogy Isten az élők Istene.
Akik tehát Istenéi, ha az ember Istené, akkor nem merülhet el a halálban, hiszen mindenki érte él.
Ezt a pár rövid szót állítsuk magunk elé, nézzük egészen közelről, mintegy nagyító alá helyezve őket.
Két részre kell bontanunk ezt a mondatot.
Az első felében ez a szó áll: érte. A másodikban pedig e másik szó: él.
Érte, Istenért az ember. Ha ilyen az élete, ha a létezése ilyen, Isten kezébe teszi le, amit cselekszik, érte teszi minden nap, minden pillanatban, Isten kezébe teszi szíve gondolatait és érzéseit, szenvedéseit és az örömeit, érte van.
Ekkor az ember úgy létezik, hogy Isten felé fordulva, Isten kezében, Istenben elmerülve van, Isten pedig az Élet.
Ő az Örök Élet, felette a halálnak nincs hatalma.
Az ember élete, amit tapasztal itt a földön, inkább nevezhető halálnak, mint életnek, hiszen az ember élete folytonos elmúlás, egyik pillanat átadja helyét a másiknak, elmúlt, az egyik óra a másik órának, nap a napnak és év az esztendőnek.
Ha valamit elér az ember, az eredménye hamarosan az emlék homályába veszik el, semmivé válik, mint a köd. Folytonosan elveszítjük életünket.
A halál ott jön a nyomunkban hűségesen, és sorban elvesz tőlünk mindent, mígnem semmi nem marad már, már nincs előttünk következő hajnal, egy következő óra, a halál úrrá lesz felettünk.
Ilyen a mi tapasztalatunk az életről, a mi életünkről.
Isten azonban nem ilyen, Benne a változásnak árnyéka sincsen, Őfelette a halálnak nincs hatalma.
Nos, ha érte élünk, akkor kilépünk ebből az életből, ebből a halandóból.
Amit Istenért teszünk, amit Isten kezébe helyezünk, legyen az egy cseppnyi víz, amellyel valakinek a szomját enyhítettük, legyen az egy simogató vigasztalás, ha valaki fájdalmat szenvedett, és mi mellé álltunk, legyen az egy jó cselekedet, bármilyen szeretet, vagy legyen az egy tiszta szívből elmondott fohász, ezek nem múlnak el, hiszen Isten kezébe tettük, Isten pedig az állandóság.
Az Ő kezéből nem hull a semmibe, a pusztulásba egyetlen perc sem az életünkből, egyetlen tett sem, amit érte tettünk. Íme az Istenért élt élet. Az ilyen élet valóban él, a mondatnak ez a második fele.
Él, de nem úgy, ahogy az imént szemléltük az életünket, ezt a mulandót, él úgy, ahogyan Isten él, él halhatatlanul, él örökké, hiszen Isten kezében van.
Jézus ezzel a mondattal zárja a párbeszédet. Valóban van másik élet, valóban van feltámadás, egy olyan élet, amely felett nincs hatalma a halálnak, és azért van ilyen, mert
Istenhez tartozunk, mert neki adhatjuk életünk minden mozdulatát, minden pillanatát.
S ha neki adtuk, akkor kiléptünk már, fölemelkedtünk e halandó világ fölé, ott vagyunk az örökkévalóságban. 
Ennek az igazságnak a tanúságát, a szemléltetését mutatja az ószövetségi olvasmány, ahol Istennek odaadja a hét testvér az életét, levágják kezüket, kitépik nyelvüket, kínzások között megölik őket, és ők e szörnyű halállal szemközt, mégsem a halállal vannak négyszemközt, ők az Életet látják, Istent, hiszen érte halnak meg.
Őket nem keserítik el a kínok, ők Istenért vannak, ezért élnek, és az életük örök és halhatatlan.
Így éljünk mi is nap mint nap minden tettünkben, Istenért.
Az Ő kezébe tegyük le életünk minden jó cselekedetét, minden imánkat és minden szenvedést is, azzal a vigasztaló hittel, azzal a reménnyel, nem múlnak el ezek sohasem, élünk örökké Istenben.
Ámen.
2022. november 6. Takács Gyula plébános atya