Admisszió a diakónus szentelés előtt
Az alábbiakban Császár Róbert leendő állandó diakónus gondolatait olvashatják, aki 2022. november 12-én, három társával együtt admisszióban részesült a szombathelyi Székesegyházban.
2021 tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében elsőként három társammal együtt elinduljunk az állandó diakónussá válás útján. Ezt a lehetőséget kihasználva vágtunk bele a felkészülésbe, szeptemberben Máriabesnyőn elkezdődött a képzésünk vagy, ahogy felkészítőink fogalmaztak: a diakónussá formálódásunk.
Ennek a kétéves folyamatnak fontos állomása az admisszió, melynek során Püspök atya
előtt határozottan kinyilvánítottuk abbéli szándékunkat, hogy az Úr hívására válaszolva teljesen felkészüljünk az egyházi rend felvételére, és Egyházunk hűséges szolgálatának vállalására. Ő pedig a rendelkezésére álló információk alapján hivatalosan felvett minket a diakónus jelöltek sorába. Számomra ez egy nagyon fontos esemény volt, egyfajta előszerződés a Római Katolikus Anyaszentegyház és köztem, amely majd a diakónusszenteléskor lép hatályba teljes körűen.
Szentelésünkre a tervek szerint 2023. május 29-én, Pünkösdhétfőn kerül sor.
Korábban hallottam ugyan az állandó diakonátusról, de nagyon távolinak tűnt, egyházmegyénkben nem is volt eddig gyakorlat az ilyen jellegű szolgálat. Az állandó jelzővel illetjük, mivel nem átmeneti állapot az akolitus és az áldozó pap között, hanem általában érett, nős férfiakról van szó, akik valamilyen polgári foglalkozás mellett látják el szerpapi feladataikat. (Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, egyházi alkalmazásban is végezhetik munkájukat.)
Akolitusképzésünk során szóba került, hogy majd sorainkból kerülhetnek ki a leendő diakónusok, de még akkor sem gondoltam, hogy egyike lehetek az elsőknek. Fiatalkoromtól kezdve, egyre inkább kibontakozó keresztény öntudattal erősödött bennem az igény, hogy hasznos tagja legyek egyházunknak, Krisztus Titokzatos Testének. Ez vezetett arra, hogy részt vegyek annak idején a lelkipásztori munkatársak képzésén, illetve a 2018-ban induló akolitusképzésen. Különös kegyelemnek tekintem, hogy immár hivatalosan is diakónus jelölt lehetek. Már akolitussá avatásom is megerősített küldetéstudatomban, és hiszem, hogy az egyházi rend szentsége további erő-és kegyelemforrás lesz számomra.
Mi a feladata egy állandó diakónusnak? „ A szolgálatok különfélék...” , így a diakónusok feladatai is szerteágazóak lehetnek. A plébániákon keresztelhetnek, eskethetnek, temethetnek, igeliturgiát tarthatnak. A szentmisékben vannak sajátos diakónusi feladatok, mint például az evangélium felolvasása, a kiengesztelődésre való felszólítás és az elbocsátás.
Ezek azok a feladatok, amelyek talán a hívek által is a legismertebbek, de emellett
számos speciális megbízatásuk is lehet. Én személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy egyfajta élő kapocs legyünk a világi hívek és a klérus között, hiszen sajátos életállapotunknak köszönhetően mindkettőhöz kötődünk majd. Fontos, hogy Krisztust képviseljük és hirdessük a világban az Ő missziós parancsának engedelmeskedve. Korunk társadalmi, erkölcsi viszonyait látva égetően szükséges az evangelizáció, az újraevangelizálás is. Tehát feladat van bőven!
Jelölttársaimmal együtt, mind a négyen eddig is igyekeztünk aktívan részt venni az egyházmegye életében. Én a Pasztorális Tanács és a Családpasztorációs Bizottság tagjaként igyekszem hasznossá tenni magam most és szentelésem után is, valamint plébániánk, a Felsőszölnöki Plébánia lelkipásztori munkáját segíteni. Ezen kívül természetesen készen állok Püspök atya által meghatározott feladatok elvégzésére képességeim és lehetőségeim szerint.
Hálás vagyok Dr. Székely János püspök atyának a lehetőségért, hogy elindulhattam ezen az úton, és a biztatásért, bátorításért, segítségért, amellyel eddigi készületünket kísérte.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném elmondani, hogy tanulmányaim, felkészülésem során végig élvezhettem a családom támogatását. Feleségem, Mónika, már a döntéshozatalnál is bátorított, hogy vágjak bele, nekem való feladat lesz ez. El kell ismernem, hogy nem kis áldozatot kíván tőle ez a folyamat, hiszen havonta egy teljes hétvégét Máriabesnyőn töltök, és mivel ezzel párhuzamosan a teológiai tanulmányaimat is most végzem a Brenner János Hittudományi Főiskola levelező tagozatán, legtöbb hétvégém egy részét is a családomtól távol töltöm. Három gyermekem kíváncsian és biztatóan kíséri figyelemmel „formálódásomat”.
Bízom benne, hogyha eljön az ideje, jó munkás lehetek az aratásban és az Úr szőlőjében.
