Gondolatok Advent 1. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atyától
„Közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy üdvösségünk Forrásához, Istenhez emelkedünk fel az imádságos élettel.
Közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy mindennapi cselekedeteinkkel, mindennapi megnyilatkozásainkkal, külső életünkkel magunkra öltjük Krisztus irgalmát, Krisztus lelkületét.
És közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy a bensőnk, a lelkünk kinyílik Isten felé.
Várjuk az Ő eljöttét, és készen állunk, hogy amikor eljön, fölemeljen minket önmagához.
S akkor az advent valóban az üdvösséghez vezet el minket, az üdvösség ünnepéhez, az Üdvözítő eljöveteléhez.
És az adventi életünk, egész életünk adventje torkollik bele az ünnepbe, abba a végtelen, örök ünnepbe, amely ünnep a mi üdvösségünk lesz.”
Advent 1. vasárnapja (Iz 2,1-5; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44)
Üdvösségünk közelebb van - ez az advent.
Szent Pál apostol szavai az adventi idő lényegét fogalmazzák meg: üdvösségünk közelebb van.
Üdvösségünk közeledése - ez az advent tartalma.
És az egész életünk ilyen adventi élet: közeledünk az üdvösséghez, és közeledik hozzánk a mi üdvösségünk.
Üdvözítő Istenünk eljön - erre készülünk az adventben.
És egész életünk készület az Üdvözítővel való ünnepi találkozásra.
A vasárnap olvasmányai arra is rámutatnak, hogyan történik az üdvösséghez való közeledésünk.
Milyen legyen az adventünk, és milyen legyen az adventi életünk?
Hogyan közeledjünk az üdvösséghez?
Három pontot állít elénk a vasárnap:
Az ószövetségi próféta így buzdít: Menjünk föl az Isten hegyére! Járjunk az Úr színe előtt!
Íme, az üdvösség forrása Isten. Hogyan közeledik hát hozzánk üdvösségünk?
Hogyan juthatunk mi üdvösségünkhöz közelebb, mind közelebb?
Ha Istenhez megyünk, ha Isten közelében vagyunk.
Ha fölmegyünk az Úr szent hegyére, ha ott állunk az Ő színében, és így élünk.
Különösképpen az imádság az, amellyel fölemeljük lelkünket Istenhez.
Az imádságban elmerülünk az Isten jelenlétében. Imádkozzunk tehát - ez legyen az advent.
Imádkozzunk többet és buzgóbban!
És imádság közben tudatosítsuk magunkban, hogy most üdvösségünkhöz közeledünk.
Most közelebb van hozzánk üdvösségünk, mert imádkozunk.
Hiszen amikor imádkozunk, fölmegyünk Isten hegyére, fölemeljük lelkünket, és ott vagyunk Isten színében.
Szent Pál apostol a Szentleckében az ember mindennapi életére világít rá.
A mindennapi életünk, a tetteink, munkáink, mindennapi cselekedeteink - ez is üdvösségünk útja.
Ezen az úton közelebb jutunk az üdvösséghez.
Az apostol egészen egyszerű szavakkal foglalja össze az ilyen életet: Éljünk becsületesen!
Milyen pontosan, milyen teljesen magában foglalja az élet cselekedeteit, azt az életet, amely üdvösséges élet, azt az életutat, amely közelebb visz bennünket az üdvösséghez.
Vessük le magunkról a bűn cselekedeteit - mondja -, és öltsük magunkra Krisztust.
A mindennapi tetteinkben tegyük meg ezt.
Legyenek olyanok mindennapi megnyilvánulásaink, tetteink és szavaink, magatartásunk, hogy viseljék magukon Krisztus illatát.
Viseljék magukon tetteink Krisztus irgalmát, viseljék magukon tetteink és szavaink Krisztus jóságát.
Sugározzék rólunk a mi Üdvözítőnk emberszerető jósága. Emberszerető jósággal éljünk a világban!
És akkor az üdvösségünkhöz jutottunk közelebb.
Nap mint nap elmondhatjuk, egy-egy tettünk után, és a szavainkat követően az apostol szavát: Üdvösségünk közelebb van!
Ismét egy lépéssel közelebb jutottunk az üdvösséghez, mert szeretetet műveltünk, mert megbocsátást tettünk, mert szelíden beszéltünk, mert irgalmasak voltunk, mert felöltöttük Krisztust.
És a harmadik terület, amellyel üdvösségünkhöz közelítünk: a mi bensőnk.
Az ember igazán a bensőjében létezik.
Jézus az evangéliumban erre a benső magatartásra irányítja a figyelmet, amikor azt mondja: Virrasszatok! Álljatok készen!
A bensőnk áll nyitva Isten előtt. Virraszt, várja Őt, készen van az Úr eljövetelére.
Igen, az embernek törődnie kell a bensőjével, alakítania kell a lelkületét, a szívét.
Nem csupán a külső cselekedeteinkre figyelünk, hanem törekszünk arra, hogy a benső lelkületünk olyan legyen, hogy készen várja az Üdvösséget, az Üdvözítő elérkezését.
Talán a legrejtettebb, ezért a legkönnyebben feledésbe merülő terület ez keresztény életünkben.
Az advent figyelmeztessen bennünket erre is.
Tekintsünk önmagunkba, nézzük meg milyen szívünk, milyen a lelkületünk, milyen a bensőnk.
Vajon készen áll-e, hogy befogadja az Üdvözítőt? Készüljünk bensőleg is az Üdvösségre!
Üdvösségünk közelebb van hozzánk - az advent tartalma, és a mi egész életünk tartalma.
Mert egész életünk adventi, és egész életünkre érvényes: üdvösségünk közelebb van.
Közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy üdvösségünk Forrásához, Istenhez emelkedünk fel az imádságos élettel.
Közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy mindennapi cselekedeteinkkel, mindennapi megnyilatkozásainkkal, külső életünkkel magunkra öltjük Krisztus irgalmát, Krisztus lelkületét.
És közeledik hozzánk az üdvösség úgy, hogy a bensőnk, a lelkünk kinyílik Isten felé.
Várjuk az Ő eljöttét, és készen állunk, hogy amikor eljön, fölemeljen minket önmagához.
S akkor az advent valóban az üdvösséghez vezet el minket, az üdvösség ünnepéhez, az Üdvözítő eljöveteléhez.
És az adventi életünk, egész életünk adventje torkollik bele az ünnepbe, abba a végtelen, örök ünnepbe, amely ünnep a mi üdvösségünk lesz.
Ámen.
2022. november 27. Takács Gyula plébános atya
