Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

„Találkozás” - Bősze Ádám a szombathelyi ferenceseknél

festekDecember 9-én a Ferences Esték előadássorozat keretében János atya egy csinos, élénk tekintetű, őszülő halántékú, rakoncátlan tincsével fiatalosnak tűnő férfit vezetett az előadói asztalhoz. Aki nem ismerte volna, megszólalása után hangjáról azonnal ráismert a Bartók Rádió műsorvezetőjére, a szerkesztőre, a zenetörténészre, Bősze Ádámra. Az előadás a „Találkozás” címet kapta. Adventben találkozásunk a Ferenc atya vezette közös énekkel vette kezdetét. 

festek2Azzal a különös találkozással kezdte bemutatkozását a művész úr, hogy számára ez a ma esti találkozás különös jelentőségű. Felértékelődik a személyes találkozás. A közönség minden rezdülését látja, reakcióit azonnal érzékeli. A rádió stúdiójában csak a mikrofon meg egy zenei szerkesztő van vele szemben, hangja mégis minden hallgatóval találkozik az éterben. Ha színpadon áll egy művész, a fejgép fénye elvakítja, a közönségből nem lát senkit, tehát számára nem igazi a találkozás. Az ilyen kiüresítheti az embert. A személyes találkozások hiányát kompenzálja az „elengedés” pszichológiájával. Mindenről le tud mondani, nem ragaszkodik tárgyakhoz, semmihez sem. Ma már nem akar megfelelni mindenkinek, elengedi a dicséretet, a vállveregetést. Saját értékeinek akar megfelelni: „legyek magam, őszinte”. Így tudja feldolgozni a hallgatók beküldött, betelefonált, beírt negatív értékelését is. Ezzel az elengedéssel a dicséret sem teszi felfuvalkodottá, a művészet alázatos szolgálója tud maradni.

               Nagy találkozás volt számára a Ferences Gimnáziumban a Jóistennel való találkozás. Nagypolgári családban nevelkedett, mégis, a családot a ferenceseknél találta meg. Ott kapott a nyegle kamasz férfimintát. Az iskolában újabb találkozás a zenével egy osztálytársán keresztül történt. A gyóntatószékben Barsi Balázs atyánál egy pillanat változást hozott viselkedésében, életében. Nagy intenzitással helyezte bele magát a szerzetesi közösségbe. De nem tudott dönteni két szélsőséges vágya között: színész legyen, vagy szerzetes. Osztályfőnökét kérdezte. Bölcs tanára „majd kialakul” választ adta. Hiába nyert szavalóversenyeket, szép kiejtés versenyeket, a színművészeti felvételijén elutasították. Eldőlt. Novicius lett, s még hét évig a szerzetes közösségben élt.

               Később a jelenlévők egyikének kérdésére válaszolva elmondta, miért döntött a szerzet elhagyása mellett. Ez a családi légkör hét évig tartott. Úgy interpretálta a váltást: ”Nem azért voltam ott, mint a többiek. Ez a lelki muníció kevés az élet végéig való elköteleződéshez.”

               Ma hitemet aktívabban kellene élnem – mondta. Ehhez újabb találkozás kellene. Most vallási elkényelmesedés jellemző világunkra. Istenem előttem változatlan intenzitással jelen van. A közönségünktől kapott is bíztatást, hogy – bár ahogy említette, állami intézményben úgy lehet hitről szó, mintha tojásokon lépkednénk – a zeneművek, művészi alkotások létrejöttében, tematikájában kikerülhetetlen az istenhit, ezért továbbra is bátran, őszintén tárja fel műsoraiban a vallásos értékeket.

               Családjával, vagy a betelefonálásokkal kapcsolatban humorát is megcsillantotta.

               János atya köszönetünket tolmácsolva elmondta, szerető emberi kapcsolat maradt köztük a régi találkozás ellenére is. Mélyen érző, gondolkodó embert hívott meg előadónak. Zárásként a Rorate caelit intonálta Ferenc atya, ezzel búcsúztunk a művész úrtól.

               Hazafelé menet beszélgetve R. Balázs megjegyezte - s ez jó összegzése az estének – mint jó tanár, Bősze Ádám kultúrmissziót tölt be a Bartók Rádióban, miközben világunk a kultúra sivataga.

Szöveg: Magyar Sándorné Hegyi Mária