Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Segíteni az élet növekedését – Organikus pedagógia szakirányú továbbképzés indul Szombathelyen 2023 februárjában

Pécsi Rita_Organikus pedagógiaMi jelenthet megoldást korunk oktatási válságára? Miért lenne fontos az IQ helyett az érzelmi intelligencia fejlesztésére gondot fordítani? Hogyan kaphat ebben szerepet egy keresztény értékrenden alapuló nevelési stratégia? Napjainkban számos kihívással találkoznak a szülők és a pedagógusok a nevelő-oktató munka során. Kapaszkodókat, iránytűket keresnek, amelyek segíthetik őket a jövő generációját felkészíteni a nagybetűséletre. Ebben lehet támasz az Organikus Pedagógia, amely szakirányú továbbképzésként 2023 februárjában Szombathelyen is elindul. A szakvezető, Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, főiskolai tanár a Szombathelyi Egyházmegye oktatási-nevelési intézményeit vezető pedagógusainak tart az általa kidolgozott szemléletmódról felkészítést ősztől. Az egyik alkalom után kértük meg, hogy segítsen megérteni az Organikus Pedagógia mibenlétét és beszéljen arról: milyen változásokat hoz az ember életében ez a szemléletmód. 

 

Azt hiszem mindenkinek az az első kérdése, hogy mi is az az Organikus Pedagógia?

A tudomány olyan sok mindent elmond a pedagógia elveiről, de gyakran csak elmélet marad a tudásunk a nevelésről, nem válik életté. Az Organikus Pedagógia éppen ezt segíti: ez egy szemléletmód. Nem módszertan - bár sok-sok eszközt is nyújt -, de éppen ezért nagyon sokféle helyzetben használható. Nemcsak a pedagógiában, az oktatásban, hanem a kapcsolatainkban, otthon, a családi életben, a munkahelyen, a vezetésben, az egyházban és a hitéletben, bárhol. Szokták kérdezni, kinek hasznos az Organikus Pedagógia? Mindazoknak, akik emberrel élnek.

Nem teljesen új a képzés, ami várhatóan 2023 februárjában indul Szombathelyen, hiszen Budapesten már a negyedik évfolyam végzett most. Elmondhatom, nagyon népszerű: pedagógusok számára 120 kreditet jelent ennek az elvégzése, a 7 éves kötelező továbbképzésüket le is fedi. A szombathelyi képzés 1 éves, 2 félévről van szó. Elkötelezettségben nem jelent nagy terhet: egyik félévben 5 szombat, a másikban 6. Tapasztalom, hogy ha végigjárja egy pedagógus a kreditpontok miatt, utána beiratkozik pl. a férje, a gyermeke, a szomszédja. Volt a résztvevők között sürgősségin dolgozó orvos, közgazdász, rendőr, gyógyszerész, polgármester, asztalos, nagymama, csecsemőgondozó, egészségügyi dolgozó, védőnő, sok tanár, sok óvónő. Olyanok jelentkeznek, akik emberekkel foglalkoznak, és érdekli őket, hogy mivel támogathatjuk az egészséges, életképes növekedést akár a gyerekekben, akár a felnőttekben, akár az önnevelésben.

Ez a szemléletmód sokat foglalkozik a bizalommal, a kötődéssel, a belső eredetiséggel, hogy tulajdonképpen ki vagy te. Nem egy tömegigényhez vagy egy teljesítéshez alkalmazkodik, de a belső motivációból megszületik természetesen a teljesítmény is. Elég sokféle helyzetben látom a nevelés és az oktatás kihívásait, akár mint szülő, akár mint tanár. Pécsett az egyetemen tanítottam sok évig, és láttam, hogy jók a fiatalok a szakmában, sokat tudnak, de nehezen boldogulnak egy hatévessel, tízévessel egy-egy helyzetben. Elméletileg mindent tudnak, de az élethelyzetben mégsem tudja csinálni, nem válik belőle alkalmazás, gyakorlat stb. Erre kerestem a válaszokat. Nagyon sokféle alternatív pedagógiát megismertem, megfigyeltem, kutattam és azt tapasztaltam, hogy sok helyen van nagyon sok jó módszer, de a szemléletmód az más. Pl. a Montessori vagy a Waldorf esetében kiépítettek egy módszertant, amit mindig ugyanúgy alkalmaznak bárhol, bármilyen körülmények között. De ezek nem veszik figyelembe az egyének, közösségek sajátosságait.

Nagyon fontos vezérfonalam, hogy szemléletmódot kell adni. Ha egy szemléletmódod van, akkor mindent fel tudsz használni arra, hogy azt segítsd, ami az élet növekedését szolgálja.

Ezt is választottam mottónak, hogy a „nevelés az élet szolgálata”, de nem az én életemé, hanem az övé.

Úgy gondolom, hogy ez nem véletlenül kezd el most terjedni Magyarországon, hogy van elég sok kihívás, probléma, amire érdemben nem tud reagálni ez a pedagógia. Nagyon sok az ún. más, SNI-s, ilyen-olyan szindrómás gyerek, képernyő előtt nevelkedő gyerek..

Az Organikus Pedagógia megválogatja a pedagógiai módszereket, éppen ezért keresi azokat a módszereket, amik valóban az életet szolgálják. A legfőbb cél talán így is megfogalmazható: híddá válni a tudomány és az élet között. Ma azt látjuk, hogy hatalmas a diverzitás, egy kis csoporton belül is. Pl. amit említett: van két sni-s, három btm-es, ez innen jön, ez onnan jön. Hihetetlen nagy különbség van, azt látjuk pl. a mai hatéveseknél az egyes készségek közötti különbség 5-6 év, s mind normális. Az egyiknél a mozgásos készség van feljebb és a verbális készség lejjebb. Több év különbség, s ez mind ott van egy osztályban.

 

Azt olvashatjuk, hogy az Organikus Pedagógia hatékony. Hogy tudják ezt mérni?

Nyilvánvalóan nagy kutatásokat nem végeztünk. A visszajelzésekből és sok nemzetközi tapasztalatból is látjuk, hogy működik a családban, átalakul a légkör, elindul a belső motiváció a gyerekeknél, elindul az együttműködési lehetőség a szülőkkel. Ennek következménye, hogy a szülők rájönnek: nem csak az IQ fontos, hanem az érzelmi intelligencia nevelése is. Ez pedig csak tapasztalatokkal megy. Ha ez leesik annak, aki ezt a szemléletmódot látja, akkor azt mondja, hogy akkor ehhez kell alakítom pl. az iskolai értékelést. Ha az iskolai értékelésbe beépítem azt, hogy rendszeresen visszatükrözök érzelmi intelligencia készségeket is, pl. milyen az együttműködési készsége, a humora, kudarctűrő képessége, nem csak az intellektuális teljesítménynek tartok tükröt, hanem ezeknek is, akkor ez fejleszti az önértékelését, a személyiségfejlődését. Nem torz tükröt ad tehát, nem csak az IQ-t tükrözi, az egész személyiség fejlődéséről ad képet. Sokáig én is iskolát vezettem, alkalmaztuk, lehetett látni is a változást. De úgy gondolom, nem minden mérhető. Persze vannak méréseink is, pl. amilyen mértékben továbbjutottak a gyerekek versenyeken, amilyen teljesítményeket hoztak, ezek is szépen mutatják a fejlődést. De amikor azt látjuk, hogy működik egy tanítás, amikor a gyerekek ezt felhasználják, úgy érettségiznek, hogy lesz egy világképük, vagy a viselkedési kultúrájuk megváltozik, akkor ezek is tapasztalható eredmények. A legnagyobb sikernek pedig azt tartjuk, ha boldog, boldogulni képes és másokat is boldogító felnőtté válnak.

Dolgoztam a Váci Egyházmegyében 30 intézménnyel. A munkánk egyik részét képezte pl., hogy átalakítottuk az iskolai értékelést. Nagyon komoly szülői visszajelzések érkeztek és lehetett látni, hogy egészen más lett a gyerekek és a tanárok hozzáállása is. A tanár már nem csak az IQ teljesítményét figyelte és értékelte a gyereknek, hanem ami mögötte van. Emiatt pedig a gyerekek is megváltoztak. Ezek úgymond puha eszközök, de nem annyira puhák, hogy elhagyhatnánk őket, a mai iskolarendszerből ezek hiányoznak.

Vagy pl. a Váci Egyházmegyében bevezettük, hogy minden iskolának lett iskolakertje. Számtalan tapasztalatot gyűjt a gyermek a valóságról, ha pl. van az iskolának egy kertje, és nem csak a szakkörre járók jutnak hozzá, hanem amit fontosnak látunk, azt beépítjük rendszerszinten, hogy minden gyereket érintsen. Ezek nagyon fontos eszközök. Ide tartozna a mozgás, a néphagyomány, a művészetek, az emberi kapcsolatok működtetése, az önismeret stb.

A mai iskolában a kognitív ismeretek a hangsúlyosak. Érdemjegyeket kell adni. Hogy lehet beépíteni az érdemjegybe mondjuk azt, hogy a gyereknek milyen érzelmi intelligenciája van,  milyen viszonyulása volt az adott feladatmegoldáshoz? Hosszú távon ez milyen következményekkel jár mondjuk egy középiskolai felvételin?

Nem a teljesítményt fogja vissza, hanem a teljes személyiségét teszi mögé. Személyre szóló értékelést kap. Ez nem jelenti azt, hogy nem jelzik vissza, hogy fizikából a teljesítményed hármas. Ez nem baj, mert az a lényeg, hogy ő beletette magát. A saját gyermekem példáján tudom, hogy ez így működött: közepes teljesítményt nyújtott, és nem lett fizikus a gyermekemből, ami nem baj. A fizika tanár odaírta a közepes jegy mellé, hogy becsülöm benned, hogy mégis megtaláltad azt a részt, amiből a kiselőadást megcsináltad. Látni kellett volna, amikor ezt a gyermekünk elolvasta, felállt és kihúzta magát, hogy Péter bácsi mit gondol rólam. Ez egy nagyon érdekes tapasztalata volt Péter bácsinak és nekem is: attól kezdve semmilyen gondunk nem volt a fizikatanulásra való motiválással, nem lett ötös, nem is bántotta, lett egy reális önértékelése, de a személyiségét mögé tette. Amit tudok, azt beleteszek. Ebből volt ereje ahhoz, hogy amiből viszont nagyon jó, arra még egy lapáttal tegyen. Tehát egy személyre szóló szöveges értékelésre szükség van. Persze ez más, mint amit elsőben, másodikban „jegyek helyett” mechanikusan adunk.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a mai oktatási rendszer 90 százalékban az IQ fejlesztésével foglalkozik. Annak ellenére pl, hogy belegondolunk, az ember idegrendszerében a racionális terület kb. 11 milliméternyi. Ehhez képest az érzelmi háló területe 16 km! Gondoljunk bele: 11 milliméternek magyarázol, és a döntéseket a 16 km hozza. 90 százalékban ezt a 11 millimétert igyekszünk fejleszteni, közben nem is törődünk a másik oldallal, ez el fog sorvadni. Ennek meglesznek a következményei, de akkor, amikor a gyerekek már nincsenek az iskolában! Ma már cikkezünk róla, hogy az életben való beválás nem a kitűnő bizonyítványtól függ. Nem baj, ha kitűnő a bizonyítvány, csak ne gondoljuk, hogy ettől lesz az, amit várunk. Ma már a munkaerőpiac nem a kitűnő bizonyítványt várja, hanem minden szinten problémamegoldó, kommunikatív személyiséget, önállóságot, érzelmi intelligenciát. A 21. századi készségek nem IQ készségek már.

A szülők is nyilván ezt várják el. Az átlagszülők, hogy jó bizonyítványod legyen.

 Ez a mi felelősségünk is. Mert mi üzentük a szülőknek, hogy az a jó, ha a gyereknek kitűnő bizonyítványa van. Soha nem üzentük meg, hogy „ez a gyermek hisztis, nem tűri a kudarcot, nem tud és nem is akar két széket arrébb tenni, nincs semmi együttműködési készsége, ebből nagyon nagy baj lesz, kedves szülő”. És azt sem, hogy lehet, hogy nem minden tantárgyban kitűnő, de kiváló a humora, rendkívül segítőkész, nagyon érdeklődő, nem esik kétségbe, ha hibázott stb.

Az Organikus Pedagógiában „szülőnevelésről” is szó van, és a pedagógusokról is. Itt is éppen iskolaigazgatókat képeztünk, majdnem egy éve folyik az egyházmegyei iskolák igazgatóinak szóló képzés. Megismertetjük őket ezzel a szemléletmóddal, hogy ők tudják majd, hogy a saját tantestületükből kit tudnak majd elküldeni erre a képzésre. Az a tapasztalatom, hogy egy ilyen irányú szakmai képzésen is olyan kérdések jönnek először, amik személyesek, pl. van egy gyerekem, keresztlányom, és az lenne a kérdésem, hogy...mindig személyesen kérdezünk először, ami az én személyes családomat érinti. Mindig a család az elsődleges nevelő. Ezért szülőedukáció is a tanfolyam. Az organikus pedagógiai mentorok kapnak egy küldetést, egy lehetőséget, hogy hogyan foghatják meg a szülők kezét, mert különben akármit csinálunk, nem lesz jó, lássuk be.

Van-e az Organikus Pedagógiának feladata abban, hogy visszahúzza egy kicsit a mai gyerekeket a való világba? Szemben azzal, hogy a képernyő előtt nevelkednek, az agyuk a virtuális világhoz már egy éves korban kapcsolódik? A szülők is felelősek ezért, hogy ez így hagyjuk. Így nőnek fel. Félig robot üzemmódban élnek.

Szembesíteni kell a szülőket, a nevelőket, a felelős vezetőket ezzel a problémával. Mindig minden azon áll, hogy a felelős vezető mibe engedi be a következő generációt. Erről nyilván nem a gyerek tehet. Aki ezzel szembesül, annak tennie kell valamit. Van az Organikus Pedagógiának ebben feladata, hogy megmutassa milyen az élet növekedése, a kiteljesedése, a boldogulása, a kibontakozása...A szülők legtöbbször kényelemből, divatból, vagy tudatlanságból engedik bele ebbe a világba a gyerekeket, de nem eléggé vertük félre a harangot, nem merünk megszólalni, az intézmények sem nagyon szólalnak meg, hogy ez így nem jó. Nem ártatlan technikai eszközökről, hanem a függőség lehetőségét magában hordozó „szerről” van szó. Ennek használatát nagyon biztos kézzel kellene bevezetni.

Mindenki azt gondolja, hogy ez nagyon modern dolog, az iskolák is kötelezően digitális táblákat csinálnak, digitális óravázlatokat írnak, hogy lehet ezeket az eszközöket használni, okostelefonon feladatokat adnak óra közben, az hiszik, hogy ez a trend...

Édesapám sokszor mesélte, hogy az ő idejében a katonaságnál az egészségmegőrző csomagban dohány, cigaretta volt. Úgy adták el a cigarettát, hogy ez az egészséged védelmét szolgálja...Sokan, sokáig elhitték...

Szerintem így van ez most ezzel is, ennek a lobbinak a cipőjében járunk. Úgy adják el, hogy ez tényleg a tanulás feltétele. Nem baj, hogy van digitális tábla, de nem adnék folyamatosan digitális feladatokat a gyerekeknek, és biztosan nem a telefonon adnám oda, és az idegrendszer kialakulásának érzékeny időszakában – kb. 12 éves korig komoly időbeli korlátokkal.

Természetesen meg kell tanulni a digitális eszközök kezelését, de nagyon nem mindegy, hogy milyen életkorban, milyen idegrendszeri fejlettségre bocsátunk rá mennyi digitális információt. Ez mitől veszi el az időt, az energiát? A személyes kapcsolatok nem épülnek ki, az idegrendszere nem épül ki, mert az a mozgásból, az érzéki tapasztalatokból épül ki és ettől elveszi a lehetőséget. Nem mászik fára, nem bukfencezik, nem gurgulázik, nem néznek egymás szemébe, nem beszél a másikhoz nem fognak kezet, nem ázik meg, sok olyanról marad le, ami az idegrendszerét fejleszti. Ki a felelős? Aki ezt megengedi, aki ebbe beleviszi, aki ebben benne hagyja.

Ébresztő nevelésre van szükség. El kell mondani, hogy a dohány árt, az alkohol is bajos, és a képernyőhasználat sem veszélytelen. Eljött a felelős tanárság, a felelős szülőség ideje. Nem hagyatkozhatunk arra a tendenciára, amit mindenki csinál, mert az attól még nem biztos, hogy jó. Attól még, hogy elárasztották az iskolákat ezekkel az eszközökkel, ez nem az élet növekedésének az eszköze.

Akit érdekel a szombathelyi képzés az meddig jelentkezhet és mik a feltételek?

Január 10-éig lehet jelentkezni az Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapján. https://avkf.hu/kepzesek/szakiranyu-tovabbkepzes Bármilyen kérdés esetén pedig bátran érdeklődjenek a https://pecsirita.hu/ honlapon.

Nagyon népszerű lett a képzés Budapesten, Szombathelyről és környékéről is voltak résztvevőink, de nem volt könnyű szombat reggelre Budapestre érni, ezért többen jelezték, hogy jó lenne, ha közelebb is elérhető lenne ez a lehetőség. Erre az igényre válaszolva évente egy másik régióban is megrendezzük a képzést. Most Szombathely az első ebben, együttműködést kötöttünk a Martinemummal. Jövőre egy másik régióban tervezzük, tehát nem mostanában lesz itt újra képzés.

Nem csak pedagógusoknak ajánlott. Erre a szemléletmódra minden helyzetben lehet támaszkodni. Sokat segített nekem személyesen az anyaságomban, a párkapcsolatomban, a nevelésben és a vezetésben is.

Szöveg: Merklin Tímea (Vas Népe) és Molnár Péter – Fotó: Szendi Péter (Vas Népe)