Gondolatok a karácsonyi szentmiséről - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Krisztus születésének napján az ünnepi szentmise kapcsán Takács Gyula csörötneki plébános osztja meg gondolatait.
„A karácsony öröme megtanít bennünket Isten szeretetére: lehajolt hozzánk a Végtelen.
Kicsinyekkel, velünk emberekkel kicsiny lett, a mi Testvérünk.
De a karácsony arra is megtanít bennünket, milyen magasztos az emberi lélek.
A karácsony fölmagasztal bennünket, megérteti velünk a szeretetet, a lényeget,
megérteti velünk a mi saját szívünket, hogy mennyei az,
hogy odatartozunk az Istenhez, a végtelen Szeretethez,
benne élünk, benne járunk, mozgunk és vagyunk.”
Karácsony – Ünnepi mise
Iz 52,7-10
Zsid 1,1-6
Jn 1,1-18
Az Ige testté lett, az Ige közöttünk lakott. Az Ige, aki Istennél volt, aki Isten,
- ez a karácsony, ezt az eseményt ünnepeljük, hitünknek ezt a titkát szemléljük.
S amikor erről az igazságról elmélkedünk, megismerjük Istent,
hogy Ő a Szeretet, mert úgy jött el hozzánk, mert azért van itt.
Lehajolt a kicsinyekhez.
A kicsinyekkel kicsiny lett, a mi Testvérünk az Isten, irántunk Szeretet.
Mint bővizű, hatalmas folyam árad reánk. Közöttünk lakott, és bennünk van. Kegyelemből kegyelem.
A karácsony Istenről tanít.
Arra tanít, hogy Isten a mi Atyánk, hogy Isten a mi Testvérünk, hasonló lett hozzánk, testté lett.
Hasonló lett hozzánk mindenben, a bűnt kivéve.
De a karácsony tanításában van egy másik nagyon lényeges igazság is.
Azt szeretném, ha ezen a karácsonyi ünnepen ez a másik igazság is,
a karácsonynak a másik oldala is megcsillanna előttünk: az Ige testté lett, emberré lett az Isten.
Amikor ott állunk az emberré lett Isten előtt, amikor szemléljük az emberséget, amit fölvett magára,
akkor azt kell megértenünk, hogy Ő, a Mennyei, az Örök, a végtelenül Szent, az Isten, most emberi testben, emberi természetben nem idegen helyre érkezett, nem idegen - ez a lényeges.
Emberként mi mindannyian, önmagunkról, emberségünkről tudnunk kell,
hogy emberségünkben mennyeiek vagyunk ezen a világon.
Mert Isten, a Mennyei, amikor emberré lett, nem hagyta el az Eget.
Önmaga nem szűnt meg, változatlan Isten Ő, változatlan, örök.
Az örök mennyből Isten emberi testbe születetten örök, mennyei világba lépett.
S ez azért van, mert az ember szent hely ezen a világon, mert az ember itt a földön van, de magasztosabb mint ezek a földek, magasztosabb mint ennek a világnak csillagmiriádjai.
Az ember mennyei, mert az ember szeretet. Ez az ember.
Az ember nem sár és agyag, az ember nem múló káprázat,
nem olyan, mint a csillagködök fénye, amely csak évmilliárdokig tart, aztán elenyészik.
Az ember örök, mert az ember szeretet, és a szeretet nem szűnik meg sohasem.
Az ember szent, az ember mennyei, hasonló az Istenhez.
Isten önmagából merített, nem agyagot teremtett, hanem lelket lehelt, így alkotta emberré az embereket.
Önön Lelkéből, a Szeretetből adott nekünk életet, szentséget, mennyeiséget az Isten.
S amikor az Ige testté lett, amikor emberként született meg,
akkor a Mennyei, az Isten mennyei Városba érkezett, emberbe, a Szeretet a szeretetbe.
Igen, porszemnyi kicsiny a végtelen Istenhez mérten az ember szíve.
Porszemnyi kicsiny, de szeretet, amiként szeretet az Isten.
Valami összeköt bennünket, valami elválaszthatatlan.
Valami eggyé tesz, kezdettől fogva, amióta él az ember,
és nem szakad el sohasem ez a fonal, hanem teljessé lesz.
Ez a bennünk elvetett mag, ez a bennünk, emberekben elhelyezett mennyei,
a szeretet örökkévalóvá, százszorossá és bőségessé érik majd, igen, az Ő kegyelme által.
Ő ad nekünk szeretetet szeretetre halmozva. Ő ad nekünk még és még kegyelmeket,
Ő tesz bennünket az Ő trónjának angyalaivá, hogy körötte álljunk.
Ő tesz bennünket az Ő szeretete ragyogásának fénylő sugaraivá.
De már megtette ezt, már elkezdte, amikor megteremtett minket, és ekként.
Ezt tanuljuk meg Betlehem szavából. Ezt tanuljuk, ezt értsük meg karácsony öröméből.
Az embert - önmagunkat tanuljuk meg: az ember mennyei, szent hely, mert az ember szeretet.
És ha megértjük ezt a kincset, ezt a drágát, amit a szívünkben hordozunk,
akkor őrizzük a lángot és sokasítsuk.
Minden szeretet az égben lobogó fény, minden, a legparányibb.
És minden fény, minden szeretet eggyé olvad azzal az Örök Ragyogással, aki az Isten.
Ebbe a fénybe, a szeretet testébe született bele az Ige, aki Istennél volt,
aki Isten, ebben a fényben lakik, minden szeretetben Ő ragyog,
itt van velünk, mi pedig ott élünk benne, mennyeiek vagyunk emberek.
Ezt értjük meg karácsony üzenetéből, ezért jött el hozzánk az Ige.
A karácsony öröme megtanít bennünket Isten szeretetére: lehajolt hozzánk a Végtelen.
Kicsinyekkel, velünk emberekkel kicsiny lett, a mi Testvérünk.
De a karácsony arra is megtanít bennünket, milyen magasztos az emberi lélek.
A karácsony fölmagasztal bennünket, megérteti velünk a szeretetet, a lényeget,
megérteti velünk a mi saját szívünket, hogy mennyei az,
hogy odatartozunk az Istenhez, a végtelen Szeretethez,
benne élünk, benne járunk, mozgunk és vagyunk.
Ámen.
