Gondolatok Szent István vértanú ünnepén - Gondolatok Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Szent István vértanú ünnepén Takács Gyula csörötneki plébános gondolatait olvashatják.
„Szent István vértanú halála mindannyiunk keresztény életútját állítja elénk.
Mi is látjuk a megnyílt Eget,
és belépünk abba a mennyei Városba, ahol mindenben és minden az Isten.
Ott élünk az Ő színében, az Ő tündöklő ragyogásában.
Őfelé fordított tekintettel járunk ebben a világban is, tudván, hogy Istené vagyunk, a menny polgárai.
Annak a mennyei Jeruzsálemnek lakói, ahol Isten, a mi Üdvözítőnk él és uralkodik mindörökké.”
Szent István vértanú ünnepe
ApCsel 6,8-10.7,54-59
Mt 10,17-22
Karácsonykor az Ige megtestesülését ünnepeljük. Isten emberi testben belépett a mi világunkba.
De Jézus születése azt jelenti, hogy a mi világunk kilép önmagából.
Akik Jézushoz tartoznak, azokat abba a mennyei világba emeli fel, amelyben Ő öröktől örökké Isten.
A mai ünnep ennek az igazságnak a példáját állítja elénk: Íme a keresztény ember.
Szent István diákonust kivonszolják a városból, kidobják abból a világból, ahol él az ember.
Mert Szent István diákonus valójában az Éghez tartozik,
Krisztushoz, az emberré lett, megtestesült Igéhez.
És az emberé lett Ige az ő emberségét mennyeivé tette.
Ezt a mennyei bélyeget, mennyei jelleget, Krisztus mennyei fényét mindannyian viseljük magunkon.
Megjelölt bennünket Isten.
Valóban, mind keresztények ebben a világban vagyunk, de nem tartozunk ehhez a világhoz.
Ahhoz a világhoz tartozunk, ahol Krisztus az Isten jobbján áll a mennyei dicsőségben.
Ott állunk mi is az Isten Trónja előtt, ott élünk az Isten örökkévalóságában.
És magunkon viseljük ennek jelét, mennyei voltunk bélyegét.
Ezért mondja Jézus az evangéliumban: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben!
Legyetek óvatosak ezzel a világgal, mert ez a világ kivet benneteket önmagából,
hiszen tudja, hogy nem tartoztok hozzá ehhez a világhoz.
És amikor viselitek magatokon a mennyei jelet, amikor kivet benneteket ez a világ,
akkor az állhatatosság, a mindvégig való kitartás útján kell járnotok.
Aki állhatatos, aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Az üdvösségben tartunk ki, annak a jelnek a viselésében,
amelyet a földre leszállt Isten helyezett a mi homlokunkra, írt rá a mi lelkünkre.
Szent István vértanú halála mindannyiunk keresztény életútját állítja elénk.
Mi is látjuk a megnyílt Eget,
és belépünk abba a mennyei Városba, ahol mindenben és minden az Isten.
Ott élünk az Ő színében, az Ő tündöklő ragyogásában.
Őfelé fordított tekintettel járunk ebben a világban is, tudván, hogy Istené vagyunk, a menny polgárai.
Annak a mennyei Jeruzsálemnek lakói, ahol Isten, a mi Üdvözítőnk él és uralkodik mindörökké.
Ámen.
