Gondolatok Szent Család vasárnapjára - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Szent Család vasárnapján Takács Gyula csörötneki plébános gondolatait olvashatják.
„Íme, a Szentcsalád ünnepén valóban Szent Családról tanít a Szentírás.
Arról tanít, hogy a gyermek tisztelettel fordul szülője felé, és ekkor egészen Istenig lát el.
A szülő felelősséggel hajol le a gyermek drága élete fölé,
és a gyermek drága életében Isten ajándékozó jóságát szemléli.
A mindennapi élet türelmében, megbocsátó szeretetében
és imádságtól áthatott életében felépül a családi otthon, amely családi szentély, valóban szent hely.
Erről a Szentcsaládról tanít ma ez az ünnep,
és ennek a szent családi otthonnak az eszményképeként áll előttünk a Szent Család,
járjon előttünk tündöklő példaként Mária és Szent József, és Jézus családi közössége.”
Szent Család ünnepe
Sir 3,3-7.14-17a
Kol 3,12-21
Mt 2,12-15.19-23
A Szent Család ünnepe van ma.
A Szent Család, Szent József, Mária és Jézus közössége ragyogó példaként áll ma minden család előtt.
Ezen az ünnepen a Szentírás olvasmányai is a családi élet szentségéről tanítanak bennünket.
Ha figyelmesen hallgatjuk a szentírási olvasmányokat, csodálatos rendszer bontakozik ki előttünk,
amely rendszer a családi életnek a felépítményét nyújtja a számunkra.
Az ószövetségi olvasmányban és az evangéliumban a családi élet két alappillérét látjuk.
A Szentleckében pedig erre a két alappillérre épülő családi otthon vonalai rajzolódnak ki.
Az ószövetségi olvasmány a családi élet első alappilléreként a gyermeki magatartást állítja elénk.
A gyermek a családban a tisztelet magatartásával fordul a szülei felé.
Felnéz reájuk, meghajol előttük, engedelmes, becsüli őket. Élete végéig gondoskodik róluk.
És a tisztelet mindvégig megmarad a magatartásában. Ez a tisztelet,
a gyermekek magatartása a családban alkotja a családi élet fundamentumát, egyik alapkövét.
Az ószövetségi bölcs arra is rámutat, hogy a tisztelet, amellyel a gyermek a szülője iránt viseltetik,
nem áll meg az emberi léptéknél.
Ugyan hatalmas indító ok, hogy a gyermek, mert kicsiny, és mert a szüleinek köszönheti önmagát,
ezért kell, hogy tisztelje és becsülje őket, hálás legyen irántuk és engedelmes.
Mégsem áll meg a gyermeki magatartás ennél a határnál, hanem végtelenbe tágul.
A tekintély, amely előtt a gyermek megáll, amikor szüleire föltekint, Istentől eredő hatalom.
Istentől eredő tekintélyt lát a gyermek a szülőben,
és ez előtt a tekintély előtt hajlik meg engedelmesen.
Isten ad tekintélyt az apának gyermekei előtt, - halljuk az ószövetségi bölcs szavát -
Isten szabja meg az anya jogait a gyermekei iránt.
A gyermek tehát abban a tiszteletben,
amellyel a családi élet fundamentumaként a szülei iránt viseltetik,
a szülei nagyságán túl, egészen Isten nagysága előtt hajol meg. Milyen óriási indíték ez!
Mennyi támaszt nyújt a tisztelet számára, ha tudatosul bennünk ez az igazság!
És milyen érték forrása ez a magatartás!
Hiszen ha Isten tekintélye előtt ad tiszteletet a gyermek engedelmesen,
akkor ennek a cselekedetnek a gyümölcse, a jutalma is Istentől ered.
Isten meghallgatja az engedelmes gyermek imáját.
És aki atyját és anyját becsüli, azt Isten megjutalmazza életében - erre tanít az ószövetségi bölcs.
Az evangéliumi történet a családi élet másik alapkövét állítja elénk, s ez az alapkő a szülői magatartás.
A szülői magatartást pedig, ha egyetlen szóba akarjuk sűríteni, a felelősség fejezi ki.
A szülő felelősséggel teljesen fordul a gyermek felé.
A szülő teljességgel a gondjaiba veszi a gyermeket.
Lehajol hozzá, és gondját viseli. Áldozatra kész, egész élete föláldozásáig.
Szent József példája állítja elénk ezt a szülői magatartást.
Szent József a gyermek életéért, megmentéséért küzd.
A gyermek életéről, életének kibontakozásáról gondoskodik,
mert tudja, hogy mint szülőnek, mint családapának kezébe helyezte Isten a gyermeket.
Az édesapa és az édesanya a tőlük származott, a belőlük fakadt életnek a gondviselői.
És ezzel a felelősségteljes gondviseléssel alkotják ők a család másik alapkövét.
Ez a magatartás sem áll meg az olyannyira nemes és olyannyira értékes, de emberi szintnél.
Milyen értékes a szülői szeretet! Milyen drága az édesanya, az édesapa szeretete a gyermek iránt!
De ennél is többről van szó: a szülő, mintegy látja gyermekén átragyogni az isteni élet gazdagságát.
Gyermekének életében Isten ajándékát ismeri föl,
és gyermeke sorsában az Isten által megtervezett utat látja és szolgálja.
Szent Józsefet az angyal szava ébreszti föl álmából és irányítja:
Kelj fel, fogd a Gyermeket és menekülj Egyiptomba!
Az angyal szava irányítja ismét az élet fordulópontján:
Térj vissza, mert meghaltak, akik a Gyermek életére törtek.
És minden lépésében az angyali szózat vezérli,
nem Betlehemben telepszik le ezért, hanem Názáret lesz az otthonuk.
És ezáltal Isten terve valósul meg a Gyermek életében.
A prófétai jövendölés: Egyiptomból hívtam az én Fiamat. A prófétai szó: Názáretinek fogják hívni.
Minden gyermek, minden élet útja Isten örök tervében megrajzolt életút, amely életút e drága életet,
ez Istentől ajándékozott kincset magához Istenhez hívja meg.
És ennek az útnak gondviselője a szülő, felelősséggel teljes gondviselője.
Mekkora gondosságot, milyen szent felelősséget jelent a szülő számára, ha mindezt tudatosítja.
Az emberi élet drága kincse, az Istentől ajándékozott élethivatás a szülő gondoskodására van bízva.
Íme, a család, a családi élet két szilárd fundamentuma.
De miután e szilárd fundamentumot elhelyeztük,
fel is kell építenünk a mindennapi élet tetteiből az élő otthont.
Szent Pál apostol a Szentleckében ennek az élő otthonnak építőköveit állítja elénk:
Legyen bennetek irgalom és jóság, türelem és szelídség. Bocsássatok meg egymásnak!
És mindenek fölött legyen a szívetekben szeretet egymás iránt!
Milyen drágakövek ezek, mindennapi cselekedetek!
A családban élőknek, szülőknek és gyermekeknek mindennapi élete.
Mindennapi kenyér a megbocsátás.
Ó, hányszor éhezünk erre! Ó, hányszor lakatjuk jól egymást ezzel a kenyérrel!
Az irgalom és a jóság fénye hányszor lobog föl!
A türelem, a békesség melege mennyire kell, hogy áradjon a családi otthonban!
És milyen eleven házat épít föl ez a türelmes, áldozatos, szeretettel és békével teli családi élet.
De még ez az olyannyira nemes és csodálatos, erényekkel felépített családi otthon sem marad meg, az apostol tanítása szerint az emberi szintnél.
A család több, mint ezen a földön fölépült eleven otthon.
Ennek a családi otthonnak a melegét és fényét, ennek a földi otthonnak a tündöklését
véghetetlenül gazdaggá teszi az imaélet, az Istennel összekötött családi élet.
Mindenért adjatok hálát mindenkor - mondja az apostol.
Legyetek telve Krisztus tanításával és bölcsességével, így intsétek egymást!
Szüntelenül mondjatok szent himnuszokat és énekeket!
Íme a családi élet mindennapjai, az erényeknek tündöklő építőkövei,
milyen fényessé és igen szentté válnak azáltal, hogy Isten megtölti a családi otthont.
Íme, a Szentcsalád ünnepén valóban Szent Családról tanít a Szentírás.
Arról tanít, hogy a gyermek tisztelettel fordul szülője felé, és ekkor egészen Istenig lát el.
A szülő felelősséggel hajol le a gyermek drága élete fölé,
és a gyermek drága életében Isten ajándékozó jóságát szemléli.
A mindennapi élet türelmében, megbocsátó szeretetében
és imádságtól áthatott életében felépül a családi otthon, amely családi szentély, valóban szent hely.
Erről a Szentcsaládról tanít ma ez az ünnep,
és ennek a szent családi otthonnak az eszményképeként áll előttünk a Szent Család,
járjon előttünk tündöklő példaként Mária és Szent József, és Jézus családi közössége.
Ámen
