Gondolatok az év utolsó napjára - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
December 31-én véget ér a 2022-es esztendő. Takács Gyula csörötneki plébános gondolatait olvashatják a naphoz kapcsolódó szentírási szakaszokról.
„Keblére ölel a Végtelen, az Élet. Kezdet ez.
Ez az utolsó, ennek az évnek utolsó napja és minden pillanat az életünkben,
a szétpattanó buborékok nem a semmibe enyésznek el,
az életünk szüntelen a megváltozhatatlan, örök élet küszöbén lép át,
mindig kezdetben élünk, az örök, az elkezdett és be nem fejezett életben,
ott élünk Isten ölében, az Örökkön Élőben.”
Szilveszter
1 Jn 2,18-21
Jn 1,1-18
Az év utolsó napján a Szentírás olvasmányából két szót emeljünk ki.
A Szentleckében Szent János apostol szava: utolsó. Itt az utolsó óra.
Az evangéliumban szintén Szent János apostol szava: kezdetben.
Utolsó és kezdet. E két szó találkozása együttléte alkotja a mai nap lényegét.
Az esztendő utolsó napjára úgy tekintünk, mint az elmúlás jelére.
Úgy állunk meg az elmúló év végén, hogy gondolunk az időnek a határára, amelyben élünk.
Az idő hordozza életünket, és az idő természete szerint a megszűnés felé tart.
Az idő természete szerint szüntelen magában hordja az elmúlást.
És ily módon az életünket az idő, a megsemmisülés, az elmúlás bélyegével jelzi meg.
Úgy élünk, mint a rostán rázott homokszem. Tudjuk, kiesünk a rostából, és hullunk,
már nem tart meg a rosta többet, a hiányos, a véges időből kihullunk.
Itt vagyunk ebben a pillanatban, ezt éljük át az esztendő végéhez érve. Utolsó óra.
De amikor ide érkezünk, amikor átéljük életünk elmúlását, ugyanakkor felragyog előttünk a kezdet.
Hullunk, elveszített bennünket az elvesző idő. Utolsó óra van. És mégsem a semmi vár bennünket, hanem kezdet van, és egy végtelen, elmúlást, utolsót nem ismerő,
nem idő, hanem Örök Létezés, Ő fogad ölébe minket,
ölébe fogad az Örök Atya, úgy, amint az Egyszülöttet hordozza öröktől,
úgy bennünket is önmagáénak ismer, fiának nevez és a keblére ölel.
Ez a kezdet valóban olyan kezdet, amely mindörökre kezdődik el,
alkonyt nem ismer ez a hajnal, nincs elmúlás benne, nincs megváltozás, ugyanaz marad.
Ez a szó, a kezdet, íme, teszi a mai nap ünneplését teljessé a keresztény lélekben.
Utolsó valóban - ilyen az idő hordozta élet. Utolsó ez a nap az esztendőben.
Utolsó annyi óra, mert mind határához ér el, minden pillanat utolsó, mind az elmúlás folyama.
És majd életünk utolsó pillanata is ránk köszönt,
aminek nincs folytatódása többé az időben, nincs másik utolsó helyette.
De amikor keresztény hittel és keresztény reménnyel élünk, mégsem állunk meg itt a határnál,
hanem tudván a határt, az idő végességét,
tudván, hogy utolsó ez az óra, hogy minden pillanat utolsó a létünkben,
tudván, hogy életünk határa nem folytatható többet,
mégis a keresztény hit előtt felragyog, éppen itt ragyog fel a kezdet, az Örök Hajnal, az Örök Élet.
Őreá tekintünk tehát kilépve az idő kapuján. Ővele találkozunk, az Örökkévaló ölével.
Keblére ölel a Végtelen, az Élet. Kezdet ez.
Ez az utolsó, ennek az évnek utolsó napja és minden pillanat az életünkben,
a szétpattanó buborékok nem a semmibe enyésznek el,
az életünk szüntelen a megváltozhatatlan, örök élet küszöbén lép át,
mindig kezdetben élünk, az örök, az elkezdett és be nem fejezett életben,
ott élünk Isten ölében, az Örökkön Élőben.
Ámen.
