Gondolatok az újév első napján - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Az újév első napján a keresztény ember hálát ad Istennek és áldását kéri az előtte álló hónapokra. Takács Gyula csörötneki plébános gondolatait olvashatják.
„A megújulásnak a hívását nyújtja nekünk az új esztendő küszöbén Krisztus,
hogy fogadjuk be Őt, a Szeretetet, mert képes erre a mi szívünk,
és ha befogadtuk, akkor új, valóban új az ember lényege.
Akkor valóban elmúlt, ami régi, és valami új valósult meg, amely nem szűnik meg sohasem,
mert megvalósul szívünkben a szeretet, a szelídség, a béke, mert megszületik életünkben a jóság,
és újjá változik a világ, amely belőlünk árad, amelyet tetteink, a szavaink, mosolyaink alkotnak meg,
s akkor valóban új lett ez az esztendő, mert új lett a mi szívünk,
új az a világ, amelyet áraszt az életünk, mert szeretetté változik át.”
Újév
Szám 6,22-27
Gal 4,4-7
Lk 2,16-21
A régi elmúlt, valami új valósult meg.
A Szentírásnak ez a mondata fejezi ki azt az érzést, amely eltölti a szívünket az újesztendő küszöbén.
Elmúlt egy esztendő, és megszületett egy új év.
Valójában azonban új-e ez az év, más-e, mint a másik volt?
Nemde ma ugyanúgy kelt fel a nap, ahogyan lenyugodott tegnap.
Nemde ma ugyanaz a világ vesz körül bennünket, mint amilyen tegnap volt körülöttünk.
Az ószövetségi bölcs szava ezt mondja: nincsen új. Ami volt rég, az lesz ezután is. Nincs új a nap alatt.
A világ, a körülöttünk lévő valóság valóban ugyanaz,
az elmúlásnak, a folytonos megszűnésnek van alávetve,
nem hordozza magában annak lehetőségét, hogy új legyen.
Ha a Szentírás mégis ezt mondja: ami volt, elmúlt, valami új valósult meg,
ezt nem ebben a vonatkozásban mondja, hanem a mi szívünkről.
Az ember szíve, az ember bensője az egyetlen ebben a világban,
ahol megszületik, megvalósul az új,
ahol valóban lehetséges az, hogy elmúlik, ami rég volt, és ami azután következik az nem ugyanaz.
És ez az új úgy történik meg, ahogyan Jézus példabeszédében a tékozló fiú példája mutatja,
aki magába száll, és azt mondja: Fölkelek és atyámhoz megyek.
Íme, elmúlt, ami volt. Íme, megvalósult valami új.
Fölkel, és megy az atyához, visszatér, holott ezelőtt otthagyta az atyát, eltékozolta a vagyonát.
Jézus azt mondja a bűnös asszonynak: Menj, és többé ne vétkezzél!
Íme, valami elmúlt, és megvalósult valami új.
Erről szól a Szentírás szava: Ami volt elmúlt, és valami új valósult meg.
Amikor új esztendő köszönt ránk, nem az esztendő új,
ha új lehet valami ebben az esztendőben, az a mi szívünk.
És a szívünk, amely képes arra, hogy megújuljon,
úgy újul meg, ahogyan a példabeszédben a tékozló fiú élete,
ahogyan Jézus történetében a bűnös asszony megtérése történt.
Megtérés - ez a szív fordulata.
A Szentírás nyelve ezt az eseményt így fejezi ki: megfordulni. Az ember képes megfordulni.
Ment egy irányban az élete, aztán megfordul, és új irányt vesz: fölkel, és megy az Atyához.
Megy, és nem vétkezik többet.
Amikor az esztendő első napján előttünk áll a Szentírásnak a mondata:
Ami volt, elmúlt, valami új valósult meg,
akkor megértjük: mi magunk vagyunk az új ebben az esztendőben,
mi magunk lehetünk az új ebben az évben. Mi tudunk mások lenni,
mi tudunk helyet adni szívünkben a Változatlannak, az Öröknek, a Szeretetnek.
Mert különös mód a mindig változó, a szüntelen elmúló világ nem képes új lenni,
hanem mindenkor ugyanaz.
Egyedül a Változatlan, az Örök Szeretet,
amely soha nem más, amely mindig ugyanaz, önmagával azonos,
egyedül a Szeretet képes arra, hogy új legyen.
Krisztusról a Szentírás ezt mondja: Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Ezt a mondatot Istenről, az örökkévaló Szeretetről mondhatjuk.
Ugyanaz mindörökké, benne nincs árnyéka sem a változásnak, és éppen ezért Isten mindig új.
Ezt a megújulást, ennek a megújulásnak a hívását nyújtja nekünk az új esztendő küszöbén Krisztus,
hogy fogadjuk be Őt, a Szeretetet, mert képes erre a mi szívünk,
és ha befogadtuk, akkor új, valóban új az ember lényege.
Akkor valóban elmúlt, ami régi, és valami új valósult meg, amely nem szűnik meg sohasem,
mert megvalósul szívünkben a szeretet, a szelídség, a béke, mert megszületik életünkben a jóság,
és újjá változik a világ, amely belőlünk árad, amelyet tetteink, a szavaink, mosolyaink alkotnak meg,
s akkor valóban új lett ez az esztendő, mert új lett a mi szívünk,
új az a világ, amelyet áraszt az életünk, mert szeretetté változik át.
Ámen.
