„Mindenért hálát adjatok…”
December 30-án második alkalommal tartották év végi hálaadásukat a Püspöki Palota kápolnájában a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szombathelyi Csoportjának tagjai Székely János megyéspüspök atyával.
Püspök atya történetei – ezúttal is – belénk vésődtek. Ki tudja kivonni magát egy 9 éves szemüveges, csetlő-botló , suicid gondolatokkal terhelt amerikai kisfiú fájdalmas mindennapjai alól, akit - szinte a vég pillanatában - egy osztálytársa feléje nyújtott keze ment meg. Majd ez a kapcsolat barátság lesz és a lesajnált, kiközösített gyerek a szeretet és elfogadás erejével az iskola egyik legjobb tanulójává válik, aki a ballagáson valamennyi társa nevében mond búcsúszavakat.
Vajon mi el tudjuk fogadni egymást és a körön kívülieket...mindenkit személyválogatás nélkül? Vagy csak fanyalogva, ítélkezve...?
A szentmisében a kis kereszt kézből kézbe adásával és a hála szavainak megfogalmazásával mélylélektani perceket éltünk át. Ki miért mond/hat/ köszönetet...családért, egészségért, megkapott és meg nem kapott örömökért...fájdalmakért...
A könyörgések: az egyházért, az elesettekért, a betegekért, a perifériára szorultakért, a közszolgálatban dolgozókért, a menekültekért, hazánk valódi lelki megújulásáért és a halottakért - mindenkinek a saját - nem szokásosan előírt szavaival hangzottak el.
Az áldás után Püspök atya asztali finomságok fogyasztására és kötetlen beszélgetésre invitált bennünket. Előkerült a gitár is és felhangzott a Csendes éj több, mint 200 éves megunhatatlan dallama.
Fotó ugyan nem készült, lelkünk lenyomatként őrzi a felemelő szentmise és beszélgetés emlékét.
KÖSZÖNJÜK!!!
