Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Nagyböjt 1. vasárnapra - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai

nagybojt-1-2023Nagyböjt 1. vasárnapjára rendelt szentrási szakaszokról dr. Takács Gyula csörötneki plébános osztja meg gondolatait. 

 

 

„Kísért bennünket a nagyságunk, a képességeink csodája.
Isten adománya ez, de nem arra szolgál, hogy Istentől függetlenítsük magunkat.
Kísért bennünket, hogy Istenben bizakodni képesek vagyunk, Tőle jót remélünk és várunk, de nem szabhatjuk meg az Ő akaratát, azt a jót, amit Ő nekünk ajándékoz.
És kísérti az embert a semmi megmérhetetlen verme, és a kárhozat mélyébe rántja,
hogy Istentől végleg elszakítsa, hogy megsemmisítse.
Amikor ezekkel a kísértésekkel szembesül az ember, akkor Jézus szavai szólaljanak meg a lelkünkben:
Igen, van kenyér, van értékem, és Istentől remélem a többet, a végtelen életet.
Igen, Istentől remélem a boldogságot, de az Ő akarata legyen meg, az Ő akarata az én örömöm, nem az általam megszabott történet.
És Isten, egyedül Isten mindenben és mindenkor az én Uram, Őt imádom, és csak neki szolgálok.”


Ter 2,7-9. 3,1-7a
Róm 5,12-19
Mt 4,1-11

 

Az ószövetségi olvasmány az első ember megkísértésének a történetét beszéli el.
Az evangéliumban pedig Jézus megkísértéséről olvasunk.
A kísértés végigvonul az emberiség történelmén, és jelen van minden ember életében.
Jézus kísértésének története segít megérteni, mi a lényege és milyen a módszere a bennünket érő kísértéseknek.
A sátán háromszor kísérti Jézust.
Először Jézus méltóságát veszi célba: Mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak!
Az embernek Istentől adott méltósága, hatalma van, csodálatos képességei, amelyekkel a körülötte lévő világot uralni, alakítani képes.
Az ember kezének munkája valóban gyümölcsöt érlel, és megsokszorozódik a vetés.
Az embernek csodálatos képességei vannak, és a kísértés arra indítja,
hogy képességei határán túl még többet, még nagyobb hatalmat tulajdonítson önmagának, egészen addig, hogy önmagának elegendőnek tartsa magát.
Az ember azonban nem elegendő önmaga számára.
Az ember olyan gazdagságra vágyik, amely gazdagság felülmúlja az arany csillogását.
Az ember olyan kenyérre éhes, amely kenyeret az emberi munka megteremni nem képes.
Az emberi szív arra a békére vágyik, amelyet ez a világ nem adhat, amelyre az embernek nincs hatalma, csak Istentől kéri és reméli.
Ezért mondja a sátán kísértésére Jézus:
Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.
Önmaga hatalma kevés az embernek, hogy boldog legyen,
hogy legyen élete, hogy szíve megpihenjen. Istentől remél békét és örök életet.
A második kísértés is az emberi méltóságot célozza meg.
Ebben a második kísértésben arról van szó, hogy az ember nemcsak önmagára utalt,
nemcsak az Isten által neki adott képességekre hagyott lény,
az ember tudja azt, hogy Istentől végtelen életet remélhet,
és tudja azt, hogy a mennyben az Ég Ura, mint édes Atya vigyáz az ember életére,
és egy hajszál sem veszik el fejéről anélkül, hogy számon ne tartanák odafönt az Égben.
Igen, ez a méltósága az embernek, hogy az ember az Isten kedvence, az Isten gyermeke.

Minden léptét vigyázza Isten, gondoskodik róla szerető Atyja.
De ezen a ponton is lehetséges túllépni a határon.
A kísértés éppen ezt célozza: Bízol Istenben? Isten gondoskodik rólad? Vigyázza lépteidet?
Angyalainak parancsolta, hogy kezükben hordozzanak, kőbe ne üssed a lábadat
- hát vesd le magad innét!
Légy vakmerő, használd ki Isten gondviselő jóságát! Élj vissza vele! - ez is kísértés.
Igen, az ember Isten szeretett gyermeke, aki bizton remélheti, hogy Isten a jót, a csak jót adja neki.
Remélheti, és gyermekként az ember odasimul az Isten szerető ölébe.
És valóban rábízza önmagát arra az akaratra, amely akarat kifürkészhetetlen és titokzatos.
Így bizakodik Istenben, nem vakmerően.
Jézus erre a kísértésre így válaszol, és a mi számunkra is fogalmazza meg a választ:
Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!
Bízzál benne, de hagyatkozz az Ő akaratára! Legyen meg az Ő akarata neked.
Az első két kísértésnél Jézust így szólítja a sátán: Ha Isten Fia vagy.
A harmadik kísértés nem szólítja Jézust Isten Fiának.
Ez a kísértés nem az ember méltóságát célozza meg, hanem éppen az ellenkező végpontot, ez a kísértés az embert a porig alázza: Borulj le előttem és imádj engem!
 - Engem, a teremtményt, a gonoszat. És akkor majd hiábavaló, hiú remény:
neked adom mindazt, amit látsz, a világot, minden gazdagságát és minden pompáját.
Milyen rettentő kísértés ez, és hányan, igen, hányan az emberek közül beleesnek ebbe a csapdába!
Kísértés az, hogy az ember nagyobbra értékelje önmagát annál a méltóságnál,
mint amivel Isten fölruházta, és így szálljon szembe a gondviselő, a teremtő Atyával.
De milyen irtózatos kísértés az, amely az embert megfosztja önmagától, a semmibe rántja: Légy semmi!
És megfosztja ekkor, igen, az Istentől, az Atyától. Imádja a sátánt, legyen a barátja, a társa?
Jézus erre a kísértésre a leghatározottabban válaszol: Takarodj sátán!
A legelutasítóbban: Írva van, Uradat, Istenedet imádd!
Ő az egyetlen Úr, egyedül Ő a hatalmas.

Övé minden áldás és minden dicsőítés Őt illeti meg.
Őt szolgálni - ez az ember boldogsága, ez a hivatása.
Íme kedves hívek a nagyböjt elején, amely idő bennünket a bűnösségünkkel állít szembe, tanít minket ez az evangéliumi történet az életünkön átsuhanó, az életünket átszövő kísértések csapdáira.
Kísért bennünket a nagyságunk, a képességeink csodája.
Isten adománya ez, de nem arra szolgál, hogy Istentől függetlenítsük magunkat.
Kísért bennünket, hogy Istenben bizakodni képesek vagyunk, Tőle jót remélünk és várunk, de nem szabhatjuk meg az Ő akaratát, azt a jót, amit Ő nekünk ajándékoz.
És kísérti az embert a semmi megmérhetetlen verme, és a kárhozat mélyébe rántja,
hogy Istentől végleg elszakítsa, hogy megsemmisítse.
Amikor ezekkel a kísértésekkel szembesül az ember, akkor Jézus szavai szólaljanak meg a lelkünkben:
Igen, van kenyér, van értékem, és Istentől remélem a többet, a végtelen életet.
Igen, Istentől remélem a boldogságot, de az Ő akarata legyen meg, az Ő akarata az én örömöm, nem az általam megszabott történet.
És Isten, egyedül Isten mindenben és mindenkor az én Uram, Őt imádom, és csak neki szolgálok.
Ámen.