Gondolatok Nagyböjt 2. vasárnapra - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Nagyböjt 2. vasárnapjának szentírási szakaszairól Takács Gyula csörötneki plébános osztja meg gondolatait.
„Éljünk boldog keresztény életet! Mert az öröm erőt ad. Erőt, hogy felvegyük a keresztet és vigyük.
Az öröm bátorságot ad, hogy átlépjünk a föld határain, és a jobb haza felé menjünk.
Az öröm megerősíti a lelkünket. Ezért gyakran érezzük át, és mondjuk, fohászkodjuk Szent Péter apostol vallomását: Uram, jó nekünk itt lennünk.
A mai vasárnap tanítása tehát ebben a három mondatban foglalható össze. E három mondat egymáshoz kapcsolódik: Vonulj ki földedről - indulj el az Ég felé, így élj!
S ha elindultál, tudd, hogy ez áldozat. Vállald a szenvedéseket, vedd föl a mindennap keresztjét.
De ha viszed a keresztet, ne feledj örülni az Istennek, hiszen ez az út az Istenhez visz mind közelebb.
Mondd tehát ezen az úton már minden nap, lépésről lépésre: Uram, jó nekünk itt lennünk!
Hogy örökké, majd szüntelen énekeld az Ő színe előtt: Ó áldott Üdvösségünk, ó áldott boldogító Istenünk, Tebenned van békénk, életünk és örömünk. Jó nekünk itt lennünk!”
Nagyböjt 2. vasárnapja
Ter 12,1-4a
2 Tim 1,8b-10
Mt 17,1-9
Vonulj ki földedről! Vállad a szenvedéseket!
Nagyböjt második vasárnapján a szentírási olvasmányokból ezt a két mondatot emeljük ki.
Ebben a két mondatban a nagyböjt üzenete foglaltatik benne.
Isten hívja Ábrahámot: Vonulj ki földedről! De ez a hívás mindannyiunknak szól.
Mi, akik itt élünk ebben a világban, a mi hazánk itt van ezen a földön,
mégis több életet kapunk Istentől, mint amennyit ez a világ adhat nekünk.
Isten önmagához hív bennünket.
Isten az örökkévalóságában részesít minket, hív önmagához - ez a mi életünk itt a földön,
miközben itt élünk, az Égre nézünk, és az Ég felé haladunk.
És ezt mondja nekünk: A mi hazánk, a mi jobb hazánk a mennyben van.
És a mi életünk, a mi igaz életünk, az üdvösség, az örök élet Istennél van.
Ezért miközben itt élünk a földön, túl is lépünk e földi életen.
Nemcsak akkor lépünk át a földi élet határán, amikor földi időnk befejeződik,
hanem nap mint nap ezt tesszük.
Tetteinket nem ehhez a földhöz mérjük, igazítjuk, célunk nem itt a földi célok között van,
hanem úgy élünk, hogy Isten színe előtt járunk és kelünk,
és Hozzá, a Szenthez igazítjuk, mérjük magunkat, szentül élünk a világban.
Ilyenkor mi kivonulunk arról a földről, amelyen járunk és kelünk,
és belépünk a mennybe, Isten színe előtt élünk.
A nagyböjt különösképpen is szembesít bennünket ezzel a mi sajátos hivatásunkkal, ezzel a mi mindennapi feladatunkkal.
De amikor ezt a hívást magunkra vesszük,
amikor megtesszük erről a földről az Ég felé az első lépést, és megtesszük a következőket,
akkor nagyon szükségünk van Szent Pál apostolnak a figyelmeztetésére,
amelyet szeretett tanítványához, Timóteushoz intéz a mai szentleckében: Vállald a szenvedéseket!
Hiszen áldozat ez, valóban lemondással, önmegtagadással, szenvedéssel jár ez az út,
minden lépés, amely erről a földről az Égbe vezet. Vállald a szenvedéseket!
És ha vállalod a szenvedéseket, akkor indulj el, vonulj ki földedről a jobb hazába.
Jézus azt mondja tanítványának:
Aki nem veszi föl keresztjét mindennap, nem lehet az én tanítványom.
A Krisztus-tanítványi, a keresztény élet a kereszt vitele, a szenvedések, az áldozatok vállalása.
A nagyböjt ezzel az igazsággal is szembesít bennünket. Küzdenünk kell az üdvösségért.
Szent Pál apostol tanít erről így, amikor azt mondja: Nemcsak a levegőt csapdosom,
hanem megsanyargatom testemet, mint a bajnokok, akik a kitűzött cél felé futnak.
A kitűzött cél, a mennyei jutalom felé törekszem.
Küzdelem a keresztény élet, küzdelem a jó tett, küzdelem a szeretet.
Aki mindvégig állhatatos ebben a küzdelemben, az üdvözül. Vállald a szenvedéseket!
A mai vasárnap tanítása mégsem merül ki ebben az egymással oly szorosan összetartozó két buzdításban,
hanem egy harmadik pontban, Szent Péter apostol vallomásában teljesedik be:
Uram, jó nekünk itt lennünk!
Aki átlépi, aki nap mint nap, aki tettről tettre átlépi a föld határait,
aki Isten színe előtt él, a Szentben, a Szeretetben szentül és szelíden,
aki vállalja a szenvedést, aki fölveszi az áldozat keresztjét,
hogy fölemelkedjék Istenhez, az megízleli a mennyei örömet,
megízleli már most, minden jótett gyümölcseként.
És amikor megízleli, tudja azt, hogy Istenből áradó, ragyogó fény tölti be.
Ilyenkor az ember szívében felfakad Szent Péter apostol vallomása: Uram, jó nekünk itt lennünk!
És kell is hogy felfakadjon. Nem elég csak küzdenünk, nem elég csak készen lennünk az áldozatra,
és a keresztet nap mint nap vinnünk, örülnünk is kell, örülnünk minden nap, örülnünk Istenben.
Ezért mondja az apostol: Örvendjetek! Újra mondom: szüntelenül örüljetek!
Mert aki Isten színe előtt jár, azt beragyogja a boldogság, az Istenből áradó fény.
És ilyenkor meg kell vallanunk ezt az örömet: Uram, jó nekünk itt lennünk.
Jó nekünk a Te színedben élnünk! Jó nekünk jót tennünk!
Meg kell vallanunk ezt az örömet önmagunk előtt, és meg kell vallanunk embertársaink előtt.
Éljünk boldog keresztény életet! Mert az öröm erőt ad. Erőt, hogy felvegyük a keresztet és vigyük.
Az öröm bátorságot ad, hogy átlépjünk a föld határain, és a jobb haza felé menjünk.
Az öröm megerősíti a lelkünket. Ezért gyakran érezzük át, és mondjuk, fohászkodjuk Szent Péter apostol vallomását: Uram, jó nekünk itt lennünk.
A mai vasárnap tanítása tehát ebben a három mondatban foglalható össze. E három mondat egymáshoz kapcsolódik: Vonulj ki földedről - indulj el az Ég felé, így élj!
S ha elindultál, tudd, hogy ez áldozat. Vállald a szenvedéseket, vedd föl a mindennap keresztjét.
De ha viszed a keresztet, ne feledj örülni az Istennek, hiszen ez az út az Istenhez visz mind közelebb.
Mondd tehát ezen az úton már minden nap, lépésről lépésre: Uram, jó nekünk itt lennünk!
Hogy örökké, majd szüntelen énekeld az Ő színe előtt: Ó áldott Üdvösségünk, ó áldott boldogító Istenünk, Tebenned van békénk, életünk és örömünk. Jó nekünk itt lennünk!
Ámen.