Szombathelyi Egyházmegye

Dr. Veres András megyéspüspök győri szentbeszéde

2009.05.01. - Dr. Veres András megyéspüspök győri szentbeszédeKedves Testvérek! Harmadik éve kerül sor a Szombathelyi Egyházmegye zarándoklatára. Ebben az esztendőben a családért és a nemzetért való imádság jegyében indítottuk el ezt a zarándoklatot,  mert úgy ítéljük meg, hogy mind a kettő válságban van, és tapasztalatból azt is tudjuk, hogy a család élete nagymértékben függ a nemzet (illetve a társadalom) lététől. A kettő szoros összefüggése miatt azt hisszük, hogy a gyógyulás, illetve a gyógyítás is csak mindkettő együttes kezelésével lehetséges.

Épp ezért, amikor a házasság és a család ellen olyan súlyos támadások történnek, mint az elmúlt években,  sőt az elmúlt napokban, akkor különösen fontos imádkoznunk a családért és a nemzetért. A gazdasági megnyomorításon túl sokkal veszélyesebbnek érezzük az erkölcsi megsemmisítési szándékot, hiszen tudjuk, hogy évtizedek óta az abortusz gyakorlatilag a család és a nemzet fizikai megsemmisítésére tör.

Úgy tűnik, mintha sokakban az Isten utáni érzék megszűnőben lenne. Ezzel kapcsolatban egy kis mesét szeretnék elmondani a halakról. A halak összejönnek és valaki felveti közülük, hogy egy nagyon megdöbbentő dolgot hallott: egyesek a tudomány mai állása szerint azt állítják, hogy a halak a víztől függnek, a létük a víznek köszönhető. És ők azt sem tudják, mi a víz. Épp ezért az egyikük felveti: menjenek el, a tengerben él egy nagy és bölcs hal, kérdezzék meg őt.  Elúsztak a nagy és bölcs halhoz, és megkérdezték tőle: mit szól ehhez az állításhoz. A bölcs hal azt mondta nekik: Ti ostobák! Hogyan nem jöttetek még eddig rá, hogy egész létetek a víztől függ! Hiszen amiben mozogtok, amitől halak vagytok, az a víz.

Valamiképpen ez ugyanaz, amit József Attila így fogalmazott meg: Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot.

Sok ember nem döbben rá, hogy Istentől jön, az Isten felé halad. Tehát a hit az egész létünket meghatározó erő, és éppen ezért, ha az emberi élet teljességét keressük, akkor a hitet kell mindenek előtt nagyon fontos értéknek tartanunk. Chistian Morgenstein írta az egyik írásában: Aki lemond Istenről, az kioltja a Napot, és lámpással a kezében akar továbbmenni.

A hit mindnyájunk számára teljesen személyes döntés, az Isten-kérdés általában nem kerülhető meg; mindenki életében előbb-utóbb felmerül a kérdés, honnan jövünk, hová tartunk. Jézus azt mondja Máté evangéliumában: Két úrnak nem lehet szolgálni (Mt 6,24). Vagyis különbséget kell tennünk az Isten-szolgálat és a bálványok szolgálata között. Még akkor is, ha nagyon sokszor felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán Istent és a bálványokat választás tárgyává tenni, erre az a válaszunk, hogy igen, mert Isten szabadnak teremtett bennünket, tehát azt szeretné, hogy mindnyájan önként, szeretetből válasszuk őt. Bizony, gyakran nehéz megszabadulni a bálványoktól, mert a bűn néha kívánatosabb, csinosabb, mint az erény.

Isten mindnyájunkkal személyes kapcsolatra akar lépni, és az erre való válaszunk is személyes kell legyen, ez a hit. Ennek egész életünkre meghatározó hatása van.

Korunk embere azt hiszi, hogy szabad, és őt már a hagyományok nem vezetik. Egyesek azt gondolják, hogy immár adva van az érett, személyes hit lehetősége, amikor az ember maga dönthet, hogy vallásos lesz-e vagy sem. A valóságban sajnos nem így van, mert a mai ember a kor éppen aktuális divatjához igazodik. Bármennyire szabadnak gondolja magát, sokszor éppen így válik a kor jellemző bűneinek rabjává.

Ugyanakkor azt is könnyen beláthatjuk, hogy mindnyájan személyes utat járunk végig hitünk alakulásának vonatkozásában. Nem elegendő, hogy részesültünk a keresztség szentségében, hanem nagykorúvá kell válnunk a keresztény hitben. Vagyis nem hagyományból kell élnünk a vallást, a vallásosságot, hanem személyes hitre kell eljutnunk. Ebben a Szűzanya, akit ma különös módon ünneplünk, példát mutat számunkra Szent Józseffel együtt, akire szintén emlékezünk a mai napon. Szent Józsefet a Szentírás igaz embernek mondja, és a Szentírás ezt a jelzőt csak azokra a személyekre vonatkoztatja, akik vallásosságukban a pusztán törvények teljesítésén túlléptek, vagyis nagyon tudatosan törekedtek Isten személyes megismerésére és az Isten akarata szerinti életre. Ezért igaz ember Szent József. A Szűzanya életében pedig kétségkívül megállapíthatjuk, hogy nagy Istenre hagyatkozás élt a szívében. Hiszen, bár nem értette, mire vonatkozik az angyali üdvözlet, mégis azt mondta, történjék velem szavaid szerint, mert mindenekelőtt Istent, Isten szándékát akarta szolgálni. Minket is erre tanít a kánai menyegzőn mondott szavaival: Tegyetek meg mindent, amit csak mond (Jn 2,5)!

Itt Győrött, a vérrel könnyező Szűzanya képénél különös módon is fontos erre emlékeznünk, hogy a Szűzanya nemcsak Istenre figyelt, hanem az együttérzés példaképe is, aki az ír katolikusok megpróbáltatásai idején vérrel könnyezett itt Győrött. Arra figyelmeztet bennünket, hogy együttérzésre rendkívül nagy szükségünk van a közösségi élet minden színtjén, a  házasságban, a családban, a társadalomban, hogy egymásra figyeljünk, hogy egymás szükségét felismerjük, és segítsünk.

Ezen a napon imádkozzunk családjainkért, nemzetünkért, hogy amikor egy új pogányság fenyegeti a keresztény életet, hogy mi keresztény emberek helyt tudjunk állni egyénileg is, közösségileg is a hitünkben, hogy legyőzzük korunk legjellegzetesebb bűneit: a szabadosságot, a hűtlenséget, az önzést, a hitetlenséget. Mindnyájan érezzük, hogy a magunk erejével kevesek lennénk, nem tudnánk helyt állni, épp ezért bizalommal forduljunk mennyei édesanyánkhoz, a Boldogságos Szűz Máriához, hogy legyen segítőnk, pártfogónk, és legyen erősítőnk ebben a küzdelemben, amelyet egyénileg, a családban, és mint az egyház tagja kell megvívjunk, hogy Isten hiteles tanúivá lehessünk a világban. Amen.

Hangfelvétel alapján lejegyezte Fehér János.