Gondolatok Nagyböjt 4. vasárnapra - Takács Gyula csörötneki plébános gondolatai
Nagyböjt 4. vasárnapjára rendelt szentírási szakaszokról dr. Takács Gyula csörötneki plébános osztja meg gondolatait.
„Krisztus felé fordítjuk tekintetünket, húsvét ragyogó fénye felé.
Ide vezet bennünket a nagyböjt. Ezért a mai vasárnap az örvendezés vasárnapja.
Az apostol erre az örvendetes igazságra tanít bennünket: Most világosság vagytok.
Egykor sötétség voltatok, de az Úrban, a Világosságban élvén világosság vagytok,
mert Krisztus rátok ragyogott. És az Ő fénye újjá alkotott benneteket.
Krisztus világossága, a Kegyelem, az Örök Fény fénnyé tette a létezéseteket.
És íme, ez már ma itt a ti üdvösségtek öröme.”
Nagyböjt 4. vasárnapja
1Sám 16,1b.6-7.10-13a
Ef 5,8-14
Jn 9,1-41
Egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok.
Szent Pál apostol szavai a keresztény ember állapotát írják le.
És e szavakhoz még hozzáteszi az apostol: az Úrban.
Ez a szó képezi a keresztény ember létezésének, mivoltának kiindulópontját, gyökerét és kulcsát.
A keresztény ember Krisztusban él.
S mert Krisztus a Világosság, az Örök Fény, aki a világba jött,
azért aki Krisztusban él, az Világosságban él, aki pedig a Fényben van, maga is fény.
A keresztény ember világosság, mert az Úrban van.
Krisztus, a kereszten függő arcáról sugárzó fény újjáteremt bennünket.
Ez a fény valóban új szívet és új lelket alkot bennünk. Ez a fény új eget és új földet teremtett.
Ebben a Fényben élünk, a kereszten függő Krisztus arcáról sugárzó fényben.
Ez a fény az örök Világosság, aki a világba jött.
És Ő távol űzi szívünk és lelkünk minden homályát, Ő valóban fénnyé tesz bennünket,
hogy benne éljünk, az Örök Fényben, ez a mi üdvösségünk.
A Fényben lenni, a tündöklő, Örök Világosságban, az Isten ragyogásában.
Ott állni az Ő színe előtt, és benne lenni, benne, a Fényben fényként.
És ez, a mi üdvösségünk már itt van, mert ez a mi keresztény létünk itt a földön,
azon a földön, amelyet ugyanez a Ragyogás teremtett meg,
amely föld új föld lett és új ég.
Olyan világban élünk, amely világ már nem a régi.
Krisztus arcáról sugárzó fény, a kegyelem áradása teremti meg a mi keresztény életünk minden mozzanatát, minden pillanatát, minden tettet, minden jót és minden szépet.
Minden szelíd békét, minden kedvességet az Ő arcának ragyogása teremt meg bennünk, a mi egész keresztény életünket.
Az Úrban - ez a kulcsa a keresztény életnek. Az Úrban vagyunk.
Az Úr pedig Fény, ragyogó Világosság, aki kiáradt.
A kereszten függőnek arcáról árad, árad a kegyelem, és elborítja a világot.
Itt van, mindenütt jelen van, minden szívben, aki befogadta Őt.
És aki befogadta, abban fénnyé változik a létezés, abban megszületik a szeretet,
az a szeretet, amely az Örök Szeretettel, az Istennel egy.
Kedves hívek, a mai vasárnap a nagyböjti időszak közepén van.
És ekkor gondoljunk arra, hogy a nagyböjt a mi bűneinkre figyelmeztet, és bűnbánatra indít bennünket, ezt úgy teszi, hogy elfordít bennünket a bánkódástól, és az örömre hangol minket.
Úgy figyelmeztet a bűnre, hogy tagadjuk meg a bűneinket. Nem letagadjuk őket, hanem megtagadjuk.
Krisztus felé fordítjuk tekintetünket, húsvét ragyogó fénye felé.
Ide vezet bennünket a nagyböjt. Ezért a mai vasárnap az örvendezés vasárnapja.
Az apostol erre az örvendetes igazságra tanít bennünket: Most világosság vagytok.
Egykor sötétség voltatok, de az Úrban, a Világosságban élvén világosság vagytok,
mert Krisztus rátok ragyogott. És az Ő fénye újjá alkotott benneteket.
Krisztus világossága, a Kegyelem, az Örök Fény fénnyé tette a létezéseteket.
És íme, ez már ma itt a ti üdvösségtek öröme.
Ámen.
