Legyetek szeretettel! - A Brenner-film harmadik felvonása
Március 20-án mutatták be a szombathelyi Savaria Moziban a Brenner János életéről szóló filmsorozat harmadik részét. Magyar Sándorné is ott volt a vetítésen. Élményeit, benyomásait osztja meg az olvasókkal.
Megint nem maradt üres ülőhely a moziban a „Legyetek szeretettel!”című Boldog Brenner Jánosról szóló film utolsó részeinek vetítése során. Székely János megyéspüspök úr nyitotta meg az estet, fűzött gondolatokat a történelmi tényekhez.
Elsőként Brenner József atyát köszöntötte, mint élő tanúját testvére gyilkosságának.
Elmondta, Szombathelyre érkezése első napján ellátogatott Rábakethelyre, mert úgy érezte, ennek az egyházmegyének egyik leghatalmasabb kincse szentjei, köztük Brenner János vértanú. Végigjárta kísérőjével a vértanúsága útját. Érezték azt a különleges fényt, ami Brenner János életáldozatából sugárzik. „Szombathely, a szentek földje”, mondta Szent II. János Pál pápa. A szentek földje, ennek a helynek legnagyobb csodája a „genius loci”, a hely szelleme, az ő jelenlétük.
A filmből átsugárzik, hogy Brenner János alakja megérintette a rendezőt, a szereplőket. A forgatás és a szerep eljátszása mélyen hatott a főszereplő lelkére. Alakította őt. Brenner János fénye átsugárzik a szereplőkön és a jeleneteken.
A film fölöttébb drámai, bemutatja a kommunizmus döbbenetes kegyetlenségét és embertelenségét, néha szinte alig bírja nézni az ember a szörnyűségeket. A film egyik nagy értéke ez, hogy feketén-fehéren bemutatja ezt a borzalmat. Talán sokan el sem akarják hinni. A kommunizmusnak csak a XX. században 100 millió halálos áldozata volt. Nem volt a történelemnek még egy olyan rettenetes ideológiája, diktatúrája, amely ekkora kegyetlenséggel pusztította volna el mindazokat, akik kicsit másként gondolkodtak vagy éreztek. Brenner János meggyilkolása is egy ezek közül a rémtettek közül. Ugyanakkor a film nem erről a sötétségről szól, hanem arról a különleges fényről, ami ennél erősebb. A biblia tele van ezzel a meggyőződéssel, hogy a gyenge bárány, amit megöltek, erősebb, mint a nagy vadállatok. A Jelenések könyvében szerepel: „megölték, de mégis él.”
Sok száz év múlva azt sem fogják tudni az emberek, hogy itt a XIX., XX., XXI. században kik voltak a világ nagyjai, de Boldog Brenner Jánost évszázadok múlva is ünnepelni fogják, ismerni fogják élettörténetét a keresztények. Az ő fénye erősebb, mint a vadállat, a diktatúra hatalmasainak látszólagos ereje. A Brenner név lángolót jelent. „Lángolj és világíts!”a ciszterek jelmondata. János atya naplójában ezt írta: „Isteni Tűz, add nekem a te tüzedet!” Brenner János lángoló, lelkes fiatal volt, örömmel, szeretettel, hittel teli.
Püspök úr végül Szent-Gáli Kata egyik versét idézte: „Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?”
A műsorközlő a film előtt azt az információt adta még, hogy a közeljövőben a filmet műsorára tűzi az egyik hazai televíziós csatorna. (Csak remélni tudom, hogy cikkeink hatására is sokan kedvet kaptak megtekintésére.)
S beindult a rettenet a filmvásznon... Az előző részek brutalitása folytatódott, de már nem csak a kiszemelt káplán halál utáni „keresztútját” követhettük nyomon, hanem a meggyanúsított, megzsarolt személyek egyéni tragédiáit is.
Nyüzsgés keletkezett a nézőtéren, mikor a gyászszertartás kockái kezdődtek. A Szalézi templomban a szombathelyi és környéki statiszták „fellépése” következett. A Szalézi ministránsai, a Brenner iskola diákjai, a város és a környék ismert személyiségei itt tettek tanúságot hitük mellett.
Julcsi unokám így mondta: ”Ezzel szerettem volna kifejezni tiszteletem a hősök, a keresztény vértanúk előtt, s majd akarok felnőtt életemben is hűségesen ragaszkodni Jézus Krisztus tanításához.”
Ide illeszkedik az emlékév nagyböjtjében született ima egy részlete: „Urunk, Jézus Krisztus, isteni Mesterünk és örök Főpapunk! Nagy szükségünk van a mai világban ilyen példaképekre, akik a hozzád vezető úton hiteles példájukkal segítenek minket. Megtanulhatjuk Boldog Brenner János atyától azt, amire te tanítottad őt, és tanítson minket is: a kötelességteljesítésre, az áldozathozatal lelkületére, a szeretet tettekben megmutatkozó üzenetére.”
A filmben megrázó volt számomra, mint anyának, az a jelenet, amelyben János atya édesanyja úgy tartotta ölében a temetési ruhákkal összekészített bőröndöt, mintha a fiát tartotta volna, mint egy Piéta-szobor. Könnyezni kell! Halott fiát meg se tekinthette, nemhogy ölébe vehette volna!
A film befejezése, a képsorok zárása, a ma hozott örökmécsesek tömege igazolja Kovács Sándor püspök úr temetési szertartáson elmondott egyik gondolatát: „Mi őrizni fogjuk emlékét szívünkben. Őrizni fogjuk az ő határozott lelkületét, mosolygós tekintetét, az ő áldozatos szívét.”
