Megemlékező ünnepség Szentpéterfa Magyarországhoz való visszacsatolásának 100. évfordulóján
Március 12-én emlékeztek meg Szentpéterfán a település hazánkhoz való visszacsatolásának 100 éves évfordulójáról.
A vasárnapi szentmise után a község egykori plébánosára Strassner Józsefre emlékeztünk, aki meghatározó szerepet töltött be annak idején a község visszacsatolásában Németh János tanító és Hirschl Ferenc községbíró mellett. Strassner plébános 155 éve született és 90 éve hunyt el. A megemlékezésben Filipovits Imre az Egyházközség Tanácsadó Testületének világi elnöke méltatta az egykori esperes-plébános munkásságát (lentebb olvasható). Majd az Egyházközség koszorúját helyezték el.
Délután a kápolnában hálaadó imádsággal kezdődött a 100. évforduló megemlékezése, majd a visszacsatolási emlékműnél hangzottak el beszédek, szavalatok, énekek. Ezt követően Erdőházán az Erdészet által az egykori határvonalon állíttatott emlékfa megáldására került sor.
Filipovits Imre ETT elnök beszéde:
"Tisztelt jelenlévők! Kedves megemlékező szentpéterfaiak!
Szentpéterfa 100 évvel ezelőtti visszacsatolásának egyik meghatározó egyéniségére Strassner József esperesplébánosra emlékezünk. 1868. szeptember 14-én született Vulkapordányban, 1892-ben szentelte pappá Hidassy Kornél püspök úr. Állomáshelyei Incéd és Szentelek voltak. 1905-től szentpéterfai plébános lett, 1916-ban pinkavölgyi esperesi kerületi kinevezést kapott Mikes János püspök úrtól. Haláláig, 1933 februárjáig, testben és lélekben igazi hithű lelkipásztora volt Szentpéterfának.
Hű volt az Egyházhoz, hű volt Szentpéterfához és hű volt Magyarországhoz. Ezt a hitét és hazaszeretetét egész életében megtartotta. Hite és Szentpéterfához való ragaszkodása most is érződik a helyiek lelkében. Magyarországhoz való hűségét bizonyítja az is, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke, báró Perényi Zsigmond a következő okirattal méltatta:
„Most midőn Szentpéterfa község ismét a megcsonkított hazához csatoltatott vissza, engedje meg főtisztelendőséged, hogy mint a magyarság igaz szószólója előtt, aki az átcsatolási mozgalom első napjától kezdve és a tizenöt hónapos osztrák megszállás idején állandóan a magyarság érdekeiért küzdött, kifejezhessük az egész magyar társadalom osztatlan elismerését és háláját.” Budapest, 1923. március 13.
Hazaszeretetét, keresztény élet derűjét és reménységét fejezi ki a zsoltár: „Szándékod szerint vezetsz majd engem Isten, s végül fölveszel a dicsőségbe... Testem és lelkem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten...”
Forrás: Szentpéterfa Facebook oldal
