Nagycsütörtök az utolsó vacsora emlékezete
Nagycsütörtökön este püspöki szentmisével emlékeztünk az Eucharisztia alapítására az utolsó vacsorára.
A szentmise elején a Dicsőség éneklése közben elcsendesedett az orgona, a harangok és csengők a templomban, egészen a húsvéti vigilia szertartásáig.
Fekete Szabolcs Benedek püspök atya szentbeszédében arról beszélt, hogy ha valamire ránézünk pl. egy megszáradt virágra, arra gondolunk akitől kaptuk, azért őrizgetjük. Vannak olyan tárgyainkat, amiket nem dobunk ki, hanem őrizgetjük mert fontos. Nem azért mert akkora értéke van, hanem azért mert ha ránézünk a kedves dologra, arra gondolunk aki minket nagyon szeret. Akitől kaptuk, valamit átéltünk abból, hogy szeretve vagyunk, engem szeretnek. Az ajándékba a szeretett személy belerejtette önmagát. Ezen az estén a világtörténelem legnagyobb ajándékáért adunk hálát, azért amibe Jézus belerejtette önmagát. Nem kicsit, nem nagyon, hanem extrán. Teljesen odaadta önmagát, erre mi csak vágyakozunk, abban az állapotban amiben élünk. Szeretnénk odaadni magunkat, nem mindig sikerül.
Végtelen hálával tartozunk Jézusnak azért a nagy ajándékáért, hogy nekünk adta önmagát. Azon az éjszakán, amelyen elárultatott, történt ez a nagy ajándékozás, amikor mindenki cserben hagyta, amikor senkire nem számíthatott, ezen az éjszakán ajándékozta nekünk önmagát az Isten. Az Isten letérdel előttünk, az Isten lehajol hozzánk. Az Isten ha letérdel, akkor fel is néz ránk. Figyeljünk a jelekre, a lábmosás jeleire. Felnéz az Isten ránk, és talán még mélyebbről jön az a fohász, Uram én nem vagyok méltó... Fejmosását érdemelnénk, de lábmosást kapunk. Legyen hála végtelen jóságodért, szeretetedért Uram. Szükségünk van egymásra. Óriási örömmel tölt minket, hogy az Isten azt mondja nekünk szükségem van rád.
Szabolcs atya szentbeszéde és a szentmise ITT visszanézhető!
Ezután Dr. Székely János megyéspüspök megmosta tizenkét férfi lábát, emlékezve Jézus lábmosás szertartására, amikor tanítványai lábát mosta meg.
A szentáldozás keretében lehetőség volt két szín alatt áldozni is.
Majd az Oltáriszentséget a Madonna-kápolnába vitték és ott helyezték el a tabernákulumban.
A szentmisét virrasztás követte, melyet a délelőtti szentmisében szentelt diakónusok vezettek, Krisztus Olajfákhegyi szenvedésére emlékezve.
