A paradicsomkert a bensőnkben van
A paradicsomkertben jártunk a Martineum Felnőttképző Akadémia nagyböjti lelkigyakorlatán. Friss forrásra találtunk az édenkertben Csernai Balázs atya segítségével. Nagyhét előtt, Virágvasárnapra készülve lelkünkbe élő vízként csorgatta az okos, meggyőző gondolatokat Balázs atya. Képzeletben elvezetett bennünket a ciszternától a kúton át az élő víz forrásához, vagyis az élet forrásához. Megmutatta nekünk, hol található az élő víz. Beszélt a paradicsomkertről, ahol az élő víz fakad; a szamariai asszonyról, akinek élő vizet kínált Jézus. Kerestük a forrást mi is...
Balázs atya rávezetett minket arra, hogy ott lesz a forrás, ahol a legsebzettebbek vagyunk, ahol nagyon fáj. A fájdalmak enyhítésére Jézus adja meg a választ. Jézust keresztre feszítették, átszúrták az oldalát, amiből élő víz fakadt. A kifolyó víz és vér a szentségek által éltető erő lett az emberi szív számára.
Az atya egyértelművé tette, hogy a szív az élet forrása, a döntéseink itt kezdődnek, ezért a szívünket őrizni kell. Meg kell tölteni Isten igéjével, hogy forrásaink ne apadjanak el. Mert ha nem ápoljuk, tisztítjuk a forrást, és környékét, beszennyeződik, ihatatlanná válhat. Ekkor jön a mélypont, majd a kísértés, a félelem, a fájdalom, a keresűség, amiből következik a hazugság Isten és ember ellen. Ebből jön a megalázottság, a szégyen érzése, a másoktól való elzárkózás, megosztottság, vagyis a lélek kiüresedése, a bűn és végül a halál.
Jézus azonban feltámadt, és gyógyítja ezeket a sebeket. Így lehetőség nyílik arra, hogy a hazugság ellentéte az igazság, a szégyen helyett a szépség befogadása legyen. A megosztottságot felváltja az egység, az együttlét, a barátság öröme. („Nem értünk vele egyet, de nagyon szeretjük egymást.”)
Fontos az is, hogy nem szabad hagyni, hogy mások lerombolják az Istennel való kapcsolatunkat! Felelősek vagyunk magunkért és másokért is.
Végül fel kell tennünk azt a kérdést, mire használható a kegyelem, a forrás? Először is megtisztulásra, az igazság, az egység, a szépség befogadására. („ Szelíd vagyok és alázatos szivű”) Másodszor, szomjunkat is olthatjuk, mert isteni kegyelem után szomjazunk. („Szomjas voltam és inni adtatok”)
Értékadóvá válhatunk, vagyis követendő példává, pozitív kisugárzásúvá, akit jó követni, akivel jó együtt lenni. Ahogy jó volt együtt lenni a lelkigyakorlat többi résztvevőjével, közösen keresni a „forrást”!
Csodás lelki élményt kaptunk ezen a szép napon, köszönet Balázs atyának! Köszönet a domonkos nővéreknek, Jacek atyának és Eszternek, a szervezőnek!
Számomra olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint a nyíló rózsa az édenkertben. Kezdetben bimbó, ami lassan nyiladozik, és végül kibontja szirmait.
(Gyurkovics Györgyné Éva)
