Tonnányi Igazságot hozott - Festék előadás Szombathelyen
A Ferences Esték sorozat legutóbbi előadásán, május 12-én, Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
A Szombathelyi Egyházmegye híveinek nem kell bemutatni Martos Levente Balázs segédpüspök urat, akinek nemcsak életútját követhettük nyomon, püspökszentelésén is megtöltöttük a Szent István Bazilikát. A Ferences Esték sorozat évadzáró programján kicsinek bizonyult az előadóterem a rengeteg érdeklődő számára.
Az estre készülve könyveim közt megtaláltam „Az Esztergomi Ferences Gimnázium 1993-as Jubileumi Évkönyvét”, melyben Balázs atya, (akkor még Martos Levente néven) elbúcsúzott az 1992-ben ballagó diákok nevében az alma máterétől. Azt írta benne: „A tudást, tapasztalatot és hitet nem lehet a tarisznyába tenni: az valahogy bennünk van”. Igen, bizonyította, hogy ezt a bibliai vetést a mi szívünkben is szárba szökkentette az esten. Témája az ember, mint Isten képmása a Bibliában. Három nagy csokorba köthető esti tanítása:
1./ A Krisztus képére teremtett ember szabadsága és méltósága
2./ A pszichológia és a hitből fakadó társas kapcsolatok párhuzama
3./ Az ember és a teremtett világ kapcsolata.
A püspök atya arra kérte a megjelenteket, hogy pár pillanat csendben gondoljunk vissza húsvét éjszaka nagy titkára: a kereszten mi is meghaltunk Krisztussal, de fel is támadtunk vele. A Teremtéstörténetben az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtődött, így bekapcsolódhat saját akaratából Isten örökkévalóságába, új távlatot kap, az örökkévalóság részévé lesz. Ebben a folyamatban két ragyogó arcot találunk. Egyik az emberé - Isten képére teremtve – másik Isten arca a Fiúban, Jézusban, aki emberi sorsával újjá teremti az életet.
„Az emberre vonatkozó látásmód a hitben, számomra egyik legfontosabb megválaszolandó gondolat” – mondta. A következő szempontot vetette fel: az ember teremtésének történetét a Teremtés Könyvében olvasva a 8. zsoltárral lehet értelmezni: „...mi Urunk, mily csodálatos széles e világon a te neved! ...Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember fia, hogy gondot viselsz reá? ...dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába elé vetettél...”
Az ember felnéz Istenre, aztán körbe, a kozmoszra tekint, végül a szemlélődés középpontjában rátalál az emberre. Ez a zsoltár közel hozza az embert Istenhez. Az emberi méltóság – az Istenképűség. Sirák fiának könyvében a 17. fejezet is erről elmélkedik. Szabad az ember, az Istenképűség következménye, hogy szabad. Emberi mértékben megvan hozzá az értelme és akarata. Képes a jóra és rosszra, de ezt a szabadságot a jóra kell használnia. A bölcsesség-irodalom fontos témája az emberi a szabadság.
Az Újszövetségben a családdal kapcsolatban jelenik meg ez a teremtettség. Segítőtársa lesz a nő a férfinak. Életmentő segítség, Isten adja, nélküle az ember meghal. Magányosan halálra van ítélve az ember. Dickenstől idézte a humoros kijelentést: „Az ember számára a legjobb dolog egyedül lenni, csak az a baj, hogy néha ezt el kell mesélni valakinek.” Olyan segítőtársra van szükségünk, aki visszaszól. Csak egy hozzánk hasonló szabad személy lehet igazi társ. Igénylünk valakit magunk mellé, szabad társat, de mi is szabadok akarunk maradni. Az első néhány év során fontos a szülőktől kapott szeretet, viselkedés. Azt, hogy kik vagyunk, másoktól, a társaktól tudjuk meg – mondják a pszichológusok. Olyanokká leszünk, amit sokat hallunk másoktól. A hittudomány kapcsolatba ágyazottan beszél az emberről. Meghatározó, mások milyen szemmel néznek ránk. Másoktól tanuljuk meg kicsi korunkban a nevünket, kik vagyunk – idézte a fejlődéslélektan tételét. Ugyanakkor autonómiát akarunk. Az emberi viselkedésről, a kapcsolatok működéséről sok tudás halmozódott fel a közelmúltban. Ha a „Nagy Egészet” közben szem elől tévesztjük, elveszítjük Istennel való kapcsolatunkat, homokos talajra építünk. A pszichológia a viselkedésről okos dolgokat mond, de aki elgondolta, kinek akar engem, aki létre hívott, aki meghívott, kimarad. Isten nem úgy van mellettem, mint ember, hanem távlatinak hiszem, ugyanakkor személyesnek és jelenlévőnek. Nem egyedül hordozzuk az Isten képmását. Erre a szeretet a legjobb bizonyíték.
Az ember megtanul szelíden uralkodni a világon. „Hajtsátok magatok alá a Földet!” - egyes környezetvédők szerint ez a mondat felelős a Föld kizsákmányolásáért. Művelhetővé tette az ember, de közben visszaél a világ erőforrásaival. Csak akkor leszünk hasonlóvá Krisztus képéhez, ha megtanulunk szelíden tekinteni a világra, mint Isten: végtelen szeretettel. Meg kell hallanunk a teremtett dolgok fohászát – ne tegyük tönkre a világot!
Az előadó utalt Szent Ferencre, aki Naphimnuszában meghív arra, hogy igyekezzünk a világért tenni. Idézett Ferenc pápától, a szeretetben mutassuk meg, hogy hiszünk. Akkor leszünk hitelesek, ha a keresztény gyökerekből, nem a propaganda részeként szeretünk. Az emberi életünk végéig új távlatok kínálkoznak, új módon értjük meg Istent és magunkat. Ez a nagy kaland élénkíti vérkeringésünket.
Ezután áldást kaptunk püspök úrtól: „Mennyei Atyánk! Te megformáltad az embert a magad képére és hasonlatosságára. A világ és a mai ember úttalan utakra téved, fájdalomban él, és gyakran erőszakhoz folyamodik, hogy az életét biztosítsa. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy lényünk mélyén megtapasztaljuk a te szeretetedet és jóságodat! Fiad által hihessünk benned, a Szentlélek által küzdhessünk érted és embertársainkért! Így áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!” Ámen.
A szép Mária-antifónával, a Mennynek királyné asszonyával zártuk az estet.
Szöveg: Magyar Sándorné – Fotó: Rafael testvér
