Gondolatok Évközi 14. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Jöjjetek fáradtak, és fáradtan jöjjetek! Jöjjetek elesettek, és elesetten jöjjetek! Jöjjetek úgy, ahogyan vagytok, kicsinyek kicsinyen. Jöjjetek úgy, ahogyan nem tudtok, mert az Atya idejön elétek, és Ő átölel bennetek Jézus kitárt karjával. Itt van a Szeretet, és odaadta önmagát.
És íme, ismeritek már. Már látjátok Őt szemeitekkel. Csak Jézust ismerjétek. És aki befogadta Őt a szívébe, aki hitt benne, az a teljes igazságot nyerte el, az megismerte az Atyát.
Jézus ezért ad hálát Istennek. Magasztallak téged Atyám, mert kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. És ezért adjuk hálát mi is, hogy Jézusban Isten a miénk lett, a mi Istenünk, az Atyánk. Jézusban Isten szeretet nekünk. Szeretett bennünket.
Jézusban mi az Istené vagyunk, Jézusban mi látjuk az Életet, közösségben vagyunk Vele, mert kinyilatkoztatta a kicsinyeknek.”
Nem ismeri senki más az Atyát, csak a Fiú. És a Fiút sem ismeri senki más csak az Atya.
Jézus ezekkel a szavakkal azt a tökéletes, teljes, végtelen egységet fejezi ki, amely az Atya és a Fiú között van.
Mindent átadott nekem az Atya - mondja Jézus.
Minden, ami enyém, az Atyáé. És minden, ami az Atyáé, az enyém.
Én és az Atya egy vagyunk. Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.
Jézus mindezekkel a szavakkal az Atya és a Fiú tökéletes, végtelen, teljes egységét fejezi ki.
Szent János apostol evangéliumának elején ez áll: Senki sem látta sohasem Istent.
Az Egyszülött Fiú az Atya keblén van. Ő látta.
Istent látni, Istent ismerni annyi, mint egységbe olvadni Vele, annyi, mint ott lenni az Ő keblén, annyi, mint átölelten lenni Istentől, és Istent átölelni.
Egyedül a Fiú, egyedül Ő ismeri így az Atyát, egyedül Ő nyugszik az Atya keblén, és egyedül Ő öleli át az Atya végtelenségét, és Őt öleli át a végtelen Szeretet.
Az Isten végtelensége öleli át úgy, hogy odaad mindent, ami az övé, hogy minden mélységet feltár előtte, és benne tárja föl önmagát.
Az Atya és a Fiú között teljes és végtelen az egység.
De ha Jézus itt befejezte volna a mondatot, akkor most minket szomorúság töltene el, hiszen látjuk a tökéletességet, de közünk nincs hozzá, oda nem léphetünk abba a bezárt szentélybe, amely bezárt szentély az Atya és a Fiú egysége.
Mégsem reménytelen a mi helyzetünk, és mégsem keserű a szívünk, mert Jézus tovább folytatta mondatát: akiknek a Fiú kinyilatkoztatja.
Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya.
De mi mégis Isten titkainak birtokába jutottunk, mi mégis megismertük Istent, Atyának ismertük meg Őt, mi megtudtuk, hogy Isten, ki Ő, hogy Ő a Szeretet, mi láttuk az Életet szemeinkkel, és kezünkkel megérintettük Őt, és fülünkkel halljuk az Igét.
Mert a Fiú kinyilatkoztatta nekünk az Atyát, hiszen azért jött el hozzánk, hogy feltárja előttünk Istent, a végtelen Szeretetet.
Azért jött el hozzánk, hogy mindazt, amit Ő az Atyánál hallott, elmondja nekünk.
És amikor elmondta nekünk az Atyát, akkor odaadta Őt, a kezünkbe tette.
Bennünket pedig odavitt az Atya ölébe.
Mert Istent ismerni nekünk is annyit jelent, mint közösségben lenni Vele, egy lenni az Istennel.
Jézus ezt tette nekünk. S amikor megtette, amikor elmondta mindazt, amit az Atyánál látott, akkor többet nem szolgák vagyunk és nem idegen jövevények, az Istentől távol, hanem így nevez bennünket Krisztus: barátaim.
Testvérnek hív bennünket, mert egységben vagyunk, egyetlen család az Istennel.
A kicsinyeknek nyilatkoztatta ki.
Nem azoknak, akik saját tetteik értékeként emelkedhetnének föl ebbe a magasságba.
Jézus a kicsinyeknek, a fáradtaknak, az érdemteleneknek adta oda az Atya titkát,
az Atyát, a Szeretetet magát.
Nekünk adta oda. Mert irgalomból történt a kinyilatkoztatás. Mert a szeretet áradt reánk.
Mert Isten buzgósága, az Ő szeretetének áradása öntötte el a világot, és öntötte el a mi lelkünket, sodor magával minket.
Isten irgalma, az Ő szeretete tett bennünket Isten fiaivá.
És mi ebben a Szeretetben hiszünk, mert ez a Szeretet üdvözít minket.
Jézus hív minket erre az üdvösségre, erre az ünnepre hív: Jöjjetek hozzám!
Jöjjetek fáradtak, és fáradtan jöjjetek! Jöjjetek elesettek, és elesetten jöjjetek!
Jöjjetek úgy, ahogyan vagytok, kicsinyek kicsinyen.
Jöjjetek úgy, ahogyan nem tudtok, mert az Atya idejön elétek, és Ő átölel bennetek Jézus kitárt karjával. Itt van a Szeretet, és odaadta önmagát.
És íme, ismeritek már. Már látjátok Őt szemeitekkel. Csak Jézust ismerjétek.
És aki befogadta Őt a szívébe, aki hitt benne, az a teljes igazságot nyerte el, az megismerte az Atyát.
Jézus ezért ad hálát Istennek. Magasztallak téged Atyám, mert kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.
És ezért adjuk hálát mi is, hogy Jézusban Isten a miénk lett, a mi Istenünk, az Atyánk.
Jézusban Isten szeretet nekünk. Szeretett bennünket.
Jézusban mi az Istené vagyunk, Jézusban mi látjuk az Életet, közösségben vagyunk Vele, mert kinyilatkoztatta a kicsinyeknek.
Ámen.
2023. július 9. Takács Gyula plébános atya
