Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Andocs - országos találkozó a Mária Rádió önkénteseinek

 img-20230610-093437A Mária Rádió feladatait alapvetően önkéntesek látják el, akik ezzel töltik be a keresztény létükből fakadó örömhírt terjesztő kötelezettségüket.  A promóciót, a magazinok kézbesítését végzik. Felolvasást, imádságokat, riportokat különböző hanganyagokat készítenek. Sőt technikai feladatokat is önkéntesek látják el.  Közel ezer önkéntes segíti így a Mária Rádió, a lélek hangjának, a szeretet hangjának a megszólalását. 

Ennek a szolgálatnak a végzéséhez folyamatosan kapcsolatba vannak egymással, sokuknak van személyes ismeretsége is az önkéntes munkát végzőkkel. Mindehhez, hogy legyen elegendő erejük, megfelelő ismeretük, a  Mária Rádió évente országos találkozóra hívja össze őket. Ilyenkor olyan helyet keresnek, ami lehetőséget nyújt nagyobb létszám fogadására, és lehetőleg ismert kegyhely.

Az elmúlt évben Bodajkon volt a találkozó.  Most, ez évben június 10-én a Somogy vármegyei Andocson találkoztak az önkéntesek. Több mint 200 önkéntesnek sikerült szabaddá tenni ezt a napot, és együtt lenni, lelkileg feltöltődni a szép feladatukhoz.  A zalaegerszegi önkéntesek közül 23-an vettek részt a találkozón. Az andocsi Nagyboldogasszony bazilikában 10 órakor Lukovits Milán a Mária Rádió műsorigazgatója tartotta a szentmisét, melyet a betegekért ajánlottak fel, de kérték a Szűzanyát, hogy szolgálatukban legyen segítségük, legyen támaszuk, hogy a Mária Rádiót méltón tudják segíteni.

Délután Szabó Tamás lelkivezetése adott segítséget az önkénteseknek a napi feladataikhoz. Majd Nyéki Kálmán plébános kérdezz-felelek formában bemutatta a kegyhely történetét és a bazilika rangra emelt kegytemplomot. Ezt követően a múzeumban az öltöztetős Szűzanya ruhatárát csodálhatták meg, melyben több mint 380 ruhát őriznek.

Kellemesen elfáradva, de lelkiekben feltöltődve hálatelt szívvel  vettek búcsút a Mária Rádió önkéntesek az andocsi  Boldogasszony-kegyhelytől. Sokan megjegyezték: „Ide még visszajövök.”

Szöveg: Furján Zoltánné