Gondolatok Évközi 15. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Ha leborulunk az üdvözítő Irgalom előtt, ha nem engedjük el, ha odaadjuk egészen életünket egészen üdvözítő Kegyelemnek, ha odaadjuk minden percünket, minden tettet, fölkeltünket és pihenésünket, ha odaadjuk örömeinket és könnyeinket, ha engedjük hogy átitasson ez a mennyei Eső, akkor százszoros lesz a termés bennünk, százszoros és végtelen sokszoros, akkor örök lesz, örök és határtalan a mi örömünk, a mi üdvösségünk, hiszen ezt akarja a mi Istenünk, akarja, és meg is teszi, teszi szüntelenül, szünetet nem tart sohasem, szüntelenül munkálja a mi üdvözítésünket.
Boruljunk le az üdvözítő Kegyelem előtt, és adjunk oda az Irgalom kezébe minden percet, minden tettet, életünk minden ízét, adjuk oda önmagunkat egészen, hogy üdvösséget műveljen bennünk a mi Istenünk.”
Úgy lesz az én igémmel is. Amilyen az eső: lehull a földre, és megöntözi azt.
Ahogyan a hó nem tér vissza dolgavégezetlen, átitatja a földet - ilyen az Isten igéje.
Az Isten akarata ilyen, az üdvözítő kegyelem.
Olyan, ahogyan a Magvető kiment vetni, és csak vetett, és vetett, és vetett.
Némely szem kövek közé hullott, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt elég földje.
A magvető azonban vetett, vetett a kövek felett.
És a letaposott ösvényeken, ahonnét a madarak fölcsipegették.
A tövisek közé is vetett, a tövisek elfojtották a vetéseket, a Magvető pedig vetett.
Amelyik pedig jó földbe hullott, azok termést hoztak: százszorosat és hatvanszorosat és harmincszorosat. Ilyen az Isten kegyelme. Isten üdvözít minket.
Isten teszi a mi üdvösségünket, teszi szüntelen. Ahogyan a Magvető vet, és vet.
Isten üdvözít, és mindig üdvözít, és üdvözít mindeneket. Betölt minden időt.
Ott van minden helyen, minden szív ajtajában. Nem tesz kivételt a kegyelem.
Isten kegyelme olyan, mint a kiáradó folyam: elsodor mindeneket.
Isten kegyelme betölti az egész világot. Minden embert üdvözít a kegyelem.
Mert Isten irgalmas akarata, hogy üdvösségünk legyen, nem ismer határokat, nem ismer kivételt, és nem fárad el.
Nincs szünet benne. Szüntelen üdvözít az Isten, üdvözít mindeneket.
Ilyen a kegyelem: végtelen és kiáradó, amilyen a hajnal fénye, friss, üde és erővel teljes, és betölti a világot.
És ennek a hajnalnak alkonya nincsen.
Nem áll meg sohasem a kegyelem működése.
Ott áll mindig és mindenkinek szíve ajtajában, és szüntelenül zörget. Ilyen a kegyelem.
És látjuk ezt, ha szemléljük Isten irgalmas akaratának végtelenségét, ha látjuk Krisztusnak érettünk, a mi üdvösségünkért bőségesen omló drága Vérét, ne boruljunk le ez Irgalom előtt?
Ne karoljuk át az Irgalom lábát, hogy nem engedjük el többet?
Ne tegyünk úgy, mint Mária Magdolna a húsvéti sírnál, amikor megértette az üdvösséget?
Ne nyissuk ki a szívünk ajtaját, hogy nyitva álljon, hogy senki be ne zárja többet, hogy áradjon a kegyelem életünk minden napján és minden percében, hogy öntözze az áldott Eső a mi életünk minden ízét, minden tettünket, és teremjen a vetés, hogy teremtse meg bennünk az üdvösséget, hogy minden tettünket szeretetté tegye és szelíddé és békességgé?
Ne itasson át minket egészen az egészen átitató Kegyelem?
Mert ha így teszünk, ha leborulunk az üdvözítő Irgalom előtt, ha nem engedjük el, ha odaadjuk egészen életünket egészen üdvözítő Kegyelemnek, ha odaadjuk minden percünket, minden tettet, fölkeltünket és pihenésünket, ha odaadjuk örömeinket és könnyeinket, ha engedjük hogy átitasson ez a mennyei Eső, akkor százszoros lesz a termés bennünk, százszoros és végtelen sokszoros, akkor örök lesz, örök és határtalan a mi örömünk, a mi üdvösségünk, hiszen ezt akarja a mi Istenünk, akarja, és meg is teszi, teszi szüntelenül, szünetet nem tart sohasem, szüntelenül munkálja a mi üdvözítésünket.
Boruljunk le az üdvözítő Kegyelem előtt, és adjunk oda az Irgalom kezébe minden percet, minden tettet, életünk minden ízét, adjuk oda önmagunkat egészen, hogy üdvösséget műveljen bennünk a mi Istenünk.
Ámen.
2023. július 16. Takács Gyula plébános atya
