Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Évközi 19. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése

evkozi-19-2023„Isten arca a mi üdvösségünk, a mi örökkévalóságunk igenje, olyan ígéret, amely ígéret teljes, azonos a valósággal.
Illés próféta tüze, a földet megrengető látogatás, a sziklákat tördelő vihar, és a mi életünk minden keresztje, minden sötét, minden nélkülözés, mind az Isten áldott látogatása.
És ez a látogatás visz, vonz bennünket egyre közelebb és közelebb ahhoz a találkozáshoz, amely találkozás valóban ünnep, valóban szelíd szellő, valóban béke az ember szívének, valóban megnyugvás, öröm, végtelen öröm az Istenben, a mi Üdvösségünkben.”

Az Úr nem volt a szélviharban. Az Úr nem volt a földrengésben, az Úr nem volt a tűzben.
Valóban nem volt?
Hiszen Illés Tüze, amely őt felvitte az égbe, nemde maga az Isten?
Nemde Isten, az Égő Tűz folyt szét a próféta csontjaiban?
És a menekülés közben, amikor éhezett, nem az Úr volt az Ő éhsége?
Nem az Urat szomjazta futva, menekülve, ment az Úr hegyére?
És a Szeretet sürgette, hogy meg ne álljon.
Igen, ott van Isten a viharban. Sőt Ő maga az a Vihar, a Rosta, amely ráz bennünket.
Ő a Próbatétel, Ő nevel. És az Ő tüze éget, hogy meneküljünk feléje.
Ő sürget, az Ő szeretete minket, mert Isten - tudjuk - a Béke Istene, az Élet Istene. Ő a végtelen Bőség.
És Hozzá elérkezve valóban nyugalmat lel az ember, nyugalmat nyugtalan szívének.
De a nyugtalanság, a lélek éhezése, a vágyódás, a lélek szomja titokzatos módon, ez is Isten érintése.
Istent éhezi, Istent szomjazza a lélek. Isten űz bennünket, űz önmagához, az Ő békéjébe.
Titokzatos módon Isten, aki a béke Istene, Ő a viharok Istene is.
Isten, aki a Világosság, az Örök Fény, Ő a mi éjszakáink, Ő a lélek sötétje.
Isten, aki a Hervadhatatlan Koszorú, a mi igen-igen nagy Jutalmunk, önmagát nyújtja a megérkezőnek, Isten az az Út is, a keskeny Út, amelyen futunk Őfeléje.
Ő az az Iga, amely terhel bennünket, Ő a mi Keresztünk, Őt visszük minden nap, visszük Őfeléje.
Erre tanít meg bennünket a mai vasárnap, erre a titokzatos bölcsességre.
A hit bölcsessége ez: megismerni Istent nemcsak a szellőben, nemcsak a lélek békéjében, nemcsak a jóllakottságban, az élet bőségében, megismerni Istent a szűkösségben, a nélkülözésben, az Őt éhező lélek vágyában, megismerni Istent a sziklákat tördelő viharban, és nem rejtezni el a keresztet ajándékozó Isten elől, hanem menni feléje, menni a hullámok fölött, tudni azt teljes hittel, hogy Isten, aki a mi Gazdagságunk, Ő a mi Szegénységünk is, hogy Isten aki a mi Békénk, Ő a mi küszködésünk, hogy Isten, aki a mi Jutalmunk, Ő maga a mi Keresztünk. Őt visszük.
És ha hisszük ezt valóban, ha megértjük Isten titokzatos bölcsességét, akkor az iga édes lesz, és könnyű a kereszt.
Akkor bátorsággal megyünk a viharban a hullámok felett, mert Isten arcára tekintünk.
Isten arcára akkor is, amikor szigorú felettünk, olyan, amilyen a gyermekét nevelő Atya.
Isten arcára tekintünk akkor is, amikor álmunkból ráz föl bennünket, és indít újra az útra.
Isten arcára tekintünk és megtelik a lelkünk örömmel, örömmel a szenvedésben, örömmel a kereszt súlya alatt, és örömmel, igen, örömmel abban az örömben, amit Isten önmagaként nyújt nekünk, abban a szelíd szellőben, amely az Ő békessége lesz, a mi örök életünk.
Isten arcára tekintve szétoszlik lelkünk éjszakájának homálya.
Noha éjszaka van, mégis ragyog az Isten fénye.
Isten arcára tekintve minden nap szívesen vesszük föl a keresztet, nem rettenünk vissza tőle, hanem visszük a terhet, tudván: Isten a mi terhünk, Őt viseljük.
Isten arcára tekintve az éhezésünk már nem reménytelenség többet, nem reménytelen az elmúlás sem, mert a halálunk, ha Isten arcát nézzük, élet.
Isten arca a mi üdvösségünk, a mi örökkévalóságunk igenje, olyan ígéret, amely ígéret teljes, azonos a valósággal.
Illés próféta tüze, a földet megrengető látogatás, a sziklákat tördelő vihar, és a mi életünk minden keresztje, minden sötét, minden nélkülözés, mind az Isten áldott látogatása.
És ez a látogatás visz, vonz bennünket egyre közelebb és közelebb ahhoz a találkozáshoz, amely találkozás valóban ünnep, valóban szelíd szellő, valóban béke az ember szívének, valóban megnyugvás, öröm, végtelen öröm az Istenben, a mi Üdvösségünkben.
Ámen.
2023. augusztus 13. Takács Gyula plébános atya