Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Nagyboldogasszony ünnepére - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése

nagyboldogasszony-2023„Az alászálló Isten, Ő emelt fel, Ő dicsőít meg, az Ő szegénysége, aki a te életedbe költözött bele.
Igen, Mária ennek példája ragyogóan, tőle született meg az Isten Fia, és a tőle született Fiú megszülte őt örök valóra.
Téged is Ő szül meg, általa élhetsz, Krisztus által mindörökké, aki benned él, mostan, minden nap, minden pillanatban, minden tettben találd meg.”

A Boldogságos Szűzanya mennybevételét ünnepeljük.
Mária, az ember egy közülünk, fölvétetett az isteni Égbe, Isten valójába lépett be, magába Istenbe.
Isten Mária dicsősége, Ő a Korona, és Ő minden Éke, az arany Ruha. Isten Mária örök élete és öröme.
Istenbe vétetett fel, a halhatatlan Örökkévalóba az ember, a porszem.
Máriát ünnepelve bennünk is, minden emberben ugyanez a remény ébred, hisz ugyanez a vágy van a szívünkben, hogy fölmenjünk az Égbe,
hogy Istenben legyünk, hogy Ő legyen az örömünk, az élet, amit élhetünk, hogy Isten legyen a mi Ruhánk, a hófehér, és az aranyló, tiszta Ék.
Istenben lenni - ez az ember reménye.
De ez a remény csak csalfa reménykedés lenne, ha nem történt volna meg, amiről a mai ünnep előestéjének könyörgése megemlékezik, ha nem történt volna meg, hogy Isten alászállt az emberbe.
Éppen erről imádkozunk Mária mennybe fölvételének vigília miséjében: Isten letekintett az alázatosra, és általa született emberként az Isten Egyszülött Fia.
A megtestesülés nélkül nem történhetett volna meg az ember megisteniesülése.
Isten emberré való alászállása nélkül hiábavaló vágy lenne az ember fölemelkedése Istenbe.
Jézus emberként van itt az emberi valóban. A mi szegénységünk ruháját vette föl, a mi alázatunkat.
És mi az Ő szegénysége által gazdagodtunk meg, mi az Ő embersége által lettünk az Isten gyermekei.
Isten alászállása emelt föl bennünket az Égbe.
Vajon hazaért volna a méltatlan, a messziről jött, a tékozló gyermek?
Vajon fiúnak neveztetett volna, része lett volna az örökségben, amit elveszített, ha nem ment volna elé az atyja, ha az atya útja nem lett volna a fiú tántorgó lépése?
Ezt tette Krisztus mivelünk, hogy beleöltözött a mi halálunkba.
És ez a tette emelt föl bennünket méltatlanságunk porából.
Igen, ez a tette, Istennek irgalma, az a nagy tett, amit cselekedett letekintve a megalázottra,
az emberre, aki vágyva vágyik arra a lakomára, amely az Atya házának asztala.
De hiába vágyna az emberi szív, hiába éhezne és szomjazna, ha Isten nem vágyódott volna, hogy itt legyen a mi asztalunknál, hogy a mi szívünknek a Vendége legyen, a mi szegénységünk Társa.
Mária fölvétetett az Égbe. És mi is ebben reménykedünk, és arra vágyunk, hogy Isten ölében ülhessünk, hogy Ő legyen, az Ő ölelő karja a mi Öltözetünk.
Ebben reménykedünk, és nem hiába azért, mert Isten alászállott az emberi valóba, és itt van, igen ott van megtestesülten minden pillanatban, minden porszemnyi mozdulatban ott van, ott van a szeretet minden mosolyban, minden jóban, a szíved minden dobbanásában ott van, Ő van ott, az Örök Ragyogás, szegényen, botladozva.
De mert ott van, mert beléd testesült a Halhatatlan, azért a te minden elmúló perced, a te minden tetted örökkévaló kincs lett, mert Isten ragyog benned.
Az alászálló Isten, Ő emelt fel, Ő dicsőít meg, az Ő szegénysége, aki a te életedbe költözött bele.
Igen, Mária ennek példája ragyogóan, tőle született meg az Isten Fia, és a tőle született Fiú megszülte őt örök valóra.
Téged is Ő szül meg, általa élhetsz, Krisztus által mindörökké, aki benned él, mostan, minden nap, minden pillanatban, minden tettben találd meg.
Mert Ő a remény, egyedül Ő, egyedül a te Istened, a te életed Ura, aki a tied lett, egyedül Ő a remény, hogy te Istené lehetsz, aki itt van veled, alászállottan minden nap, egyedül Ő teheti meg, és Ő megteszi biztosan, hogy fölemel téged önmagához, az ölébe ültet, és mindörökké valóban benne élsz az örökkévaló Szeretetben.
Ámen.
2023. augusztus 15. Takács Gyula plébános atya