Megemlékezés és kiállításmegnyitó Karakón
Augusztus 18-án emlékeztek meg Karakón a falu egykori plébánosának Tóka János atya halálnak 20. évfordulójáról. Az egykori plébániaépületben kiállítás nyílt szakrális kincsekből.
A Szent Mihály-templomban sokan összegyűltek a szentmisére, amelynek főcelebránsa és szónoka Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök volt. Hálás szívvel emlékezett meg Tóka atyáról, aki előbb káplánként, majd plébánosként élt és szolgált a településen.
Szent Ágostont idézte: "Ember jöttél, majd halk léptekkel elmentél, mint a Föld átutazó vendége. Honnan? Hová? Csak annyit tudunk Isten kezéből Isten kezéből." Ez egy szép hitvallás az életünkről, mondta Szabolcs püspök. Felidézte: Tóka atya Farkasfán született augusztus 15-én. Mária élethivatása János atya egész életét végigkísérte, meghatározta. 2003-ban augusztus 22-én, Mária királynő ünnepén halt meg. Életét mindez keretbe foglalta.
Mária soha nem felejtett el kicsinek maradni: merte kicsinyke emberként leélni életét. Így tett János atya is, akár csak Szent Ilona császárné, akiről augusztus 18-án emlékezik meg az Egyház. Az egyszerű származású lányt egy nemes vette feleségül, aki később a Római Birodalom császára lett. Bár gyermeket szült férjének, az mégis elvállt tőle és száműzte az udvarból. Ilona tudott, akart, mert kicsiny lenni és alázatos maradni. Ez csodaszép hivatás, de nem könnyű, mondta Szabolcs püspök. Ilona élete akkor vett fordulatot, amikor férje halála után fia került a trónra, aki maga mellé vette anyját és fontos pozíciókat, feladatokat bízott rá.
Tóka atya nehéz történelmi időben választotta a papi szolgálatot és kezdte meg káplán munkáját Karakóban. Rajta volt egy bélyeg: a Brenner gyilkosság kapcsán egy olyan bélyeg amit rásütöttek, miközben teljesen ártatlan volt, mondta a segédpüspök. Sokan sajnálták talán János atyát, hogy nem került nagyvárosba plébánosként. De őt ez nem izgatta, mert szeretett, akart, mert kicsiny lenni, és boldog pap volt. Azért volt boldog, mert szerette a híveket és őt is szerették. Ő innen Isten békéjében távozott: Isten kezéből Isten kezébe, zárta gondolatait Fekete Szabolcs Benedek.
A szentmise után a hívek imát mondtak Tóka atya sírjánál, majd az egykori plébániaépületben berendezett kiállítás megnyitásán vettek részt. Déri Péter plébános elmondta: aki ismeri Karakó múltját, hogy 1000 évvel ezelőtt ispánsági központ volt, a térség legbefolyásosabb települése és, hogy a történelem folyamán milyen nagy csaták zajlottak itt pl. a török, a napóleoni időkben és a II. világháborúban, az nem csodálkozik azon, hogy a településnek milyen csodálatos múltja volt. Ebből vettünk elő tapintható, kézzel fogható kincseket, mondta Péter atya, majd hozzátette: ezekre a kincsekre plébános elődei is vigyáztak, sőt Lutter plébános varrt, gobleinezett is.
A tárlat szól a fiataloknak, időseknek, falubelieknek, nem idevalósiaknak egyaránt: lássák milyen gazdag volt hajdan a karakói egyházközség. 1600-as, 1700-as évekbeli könyvek: misekönyvek, prédikációs kötetek, papi zsolozsmák láthatók a vitrinekben, ahogy miseruhák, liturgikus eszközök is helyet kaptak a szobákban.
A múlt mellett van jelene is a településnek: emberek akik megálmondták és létrehozták a tárlatot. Kitalálták hogyan lehet életben tartani, jövőt biztosítani a plébániának. Ebből a jelenből és jövőből láthatók képek is a kiállításon: egy montázs, amin a plébánián szervezett események láthatók egykor és ma. Rácsodálkoztam: nincs egy éve, hogy megáldottam a közösségi teret és mennyi program volt már, mondta Déri Péter felidézve a fiataloknak, időseknek szervezett eseményeket, pl. filmvetítéseket, koszorúkötést. Látva ezt megnyugodtam: Karakónak jövője is lesz ha összefogunk, mondta Déri Péter, aki megköszönte a kiállítás készítőinek munkáját.