Gondolatok Évközi 21. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Isten a hordozója életünknek, és Isten a célja minden cselekedetünknek.
Őbelőle, Őáltala és Őérte van minden, és ezért övé a dicsőség, ahogy az apostol folytatja a mondatot: Őt illeti minden áldás, minden köszönet, mert Ő az örökkévalóság.
Őt illeti minden tisztelet és minden hála, mert Ő örökkévalóságának részesévé tesz bennünket, hiszen erre teremtett meg, ezért hordoz bennünket a kezében, és elfogad bennünket, kicsinyeket, és örökkévalóságában végtelen és változatlan, boldog és örök életet ad nekünk.”
Őbelőle, Őáltala és Őérte van minden.
Szent Pál apostol szavai választ adnak, vigasztalást és útmutatást annak az embernek, aki az állandóságra vágyik, a maradandóságra, a nyugalom, a béke helyét keresi, de aki mégis a szüntelen változásban, az elmúlás folyamatában él.
Mindannyian szeretnénk belekapaszkodni a változatlanságba, szeretnénk örökkévalók lenni.
Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az idő, amelyben élünk, pillanatról pillanatra az elmúlásra emlékeztet bennünket.
Egyik nap követi a másikat, és ha a napok hasonlók is egymáshoz, az elmúlt nap már nem tér vissza soha többé.
Nem csupán az idő ilyen, de az életünk is szüntelen változás: vagy több, vagy kevesebb lesz, vagy öröm ér bennünket, vagy keserűség, de szüntelenül hullámzó változás az életünk, nem állandóság.
Az ember viszont állandó szeretne lenni, és az állandóságot Istenben találhatja meg, egyedül Őbenne.
Mert egyedül Isten mindig ugyanaz, azonos önmagával, és nem változik, benne árnyéka sincs a változásnak.
Ő végtelen és örök.
És Istenből, az Ő végtelen, örök szeretetéből fakad a mi emberi létünk, Őbelőle van minden.
Ha emberi létünk az idő elmúló folyamában halad is, halad a pusztulás felé, akkor is tudjuk, hogy valahol, valami megfoghatatlan messziségben, nem az idő fonalán, hanem túl minden időn, ott áll a változatlan, szilárd Valóság, a mi Istenünk, és Ő a mi létünk Forrása.
Ő a változatlan, örök Szeretet, Ő sugározza a mi létünket.
Valami változatlanság van, amire visszatekinthetünk, ahogy Izaiás próféta szava mondja: kihasítottak vagyunk a Sziklából.
A szikla Isten maradandóságának jelképe, és belőle vagyunk, és általa vagyunk.
Ami történik velünk, nem a körülmények játéka, noha úgy tűnik gyakran.
Történnek velünk az események, és nem vagyunk urai annak, amit életünk folyamának hívunk, mégis minden, ami történik, sőt minden, amit tenni képesek vagyunk, mélyében Isten által történik.
Isten valóban a kezében hordozza a mi életünk történetét, ezt az egész világot, a mi körülményeinket, és bennünket magunkat.
Mégpedig úgy hordoz a kezében, hogy Ő gondviselő jósággal irányítja, Ő kegyelmi adományaival indítja a mi tetteinket, vezet bennünket.
Ha tehát az életünk körülményei csupa ingatag változandóság is, ezek mélyén egy változatlan, Örök Szeretet van, egy Örök Szeretet működik, Isten által történik minden, ami történik velünk. És Őérte van minden.
Az apostolnak e harmadik szava már feladatot is ró reánk.
Az előző kettő vigasztaló tanítás, emlékeztetés: tekintsünk a mi változó viszonyaink közül a mi változatlan forrásunkra, Istenre, tekintsünk az élet változó körülményeiben ezeknek a körülményeknek változatlan alapjára: Isten által történnek ezek.
De történjen is minden Őérte az életünkben, mi magunk legyünk Istenért.
A cselekedeteink Istennek szánt ajándékok legyenek, az életünk Istenért és Istennek élt élet legyen.
És ha így élünk, ha Isten kezébe tesszük le életünk morzsáit, a keveset, a cseppeket, amelyeket jól tudunk cselekedni életünkben, szívünk jó szándékait, buzgóságait, a morzsákat, ha Isten kezébe tesszük oda, akkor a Végtelen, az Örök, a Változatlan elfogadja őket, és az Ő szeretete és tetszése, az Ő áldása örökkévaló értékké változtatja át a mi erőfeszítéseinket.
Olyan gyöngyszemekké válnak ezek, örök értékekké, melyeket Isten az Ő szentélyébe illeszt bele, és mindörökké ragyog az Ő jelenlétében minden jócselekedetet, amelyet neki tettünk az életünkben.
Az érte ért élet örökké megmarad, és végtelen értékké változik.
Íme, az állandóság, amelyre úgy vágyik az emberi lélek, a megnyugvás, a béke, a biztonság.
Istenben találjuk meg ezt, mert Isten a Forrása létünknek, Isten a hordozója életünknek, és Isten a célja minden cselekedetünknek.
Őbelőle, Őáltala és Őérte van minden, és ezért övé a dicsőség, ahogy az apostol folytatja a mondatot: Őt illeti minden áldás, minden köszönet, mert Ő az örökkévalóság.
Őt illeti minden tisztelet és minden hála, mert Ő örökkévalóságának részesévé tesz bennünket, hiszen erre teremtett meg, ezért hordoz bennünket a kezében, és elfogad bennünket, kicsinyeket, és örökkévalóságában végtelen és változatlan, boldog és örök életet ad nekünk.
Ámen.
2023. augusztus 27. Takács Gyula plébános atya
