Hitoktatók őszi továbbképzése

Október 16-án, hétfőn került sor az egyházmegye hitoktatóinak őszi továbbképzésére. A képzést Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a PPKE BTK Történettudományi Intézet habilitált docense, a Történelemelméleti Tanszék vezetője, az LFZE Népzene Tanszék óraadó tanára volt.

Énekelt üdvösségtörténet a hittanórán – Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész tartott előadást a Szombathelyi Egyházmegye hitoktatói részére 2023. október 16-án Szombathelyen, a Kálvária-kápolna fölött, a Martineum Felnőttképző Akadémián. A Hitoktatási Iroda a továbbképzés keretében ezúttal a különböző tudományok találkozását is megmutathatta az érdeklődő hitoktatóknak, hiszen az irodalom, a néprajz, a történelem, az egyházi zene a teológiával összefonódva mind-mind előkerült a nap folyamán.
Medgyesy S. Norbert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának művelődéstörténésze, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója is egyben.
Legalább két évtizednyi kutató- és gyűjtőmunka áll mögötte a Pázmányon tanítással eltöltött évek mellett. Az egyes műfajok iránti érdeklődése, személyes odaadása és szakértelme a téma iránt, magával ragadja hallgatóságát.
„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. A hagyomány maga az élet!” - Sebő Ferenc gondolata már a nap legelején felkeltette a jelenlévők érdeklődését.
Miről is van itt szó? Egy beavatásról a misztériumjáték, a népének, a dramatikus népének, az archaikus népi imádság, a gregorián ének, a népszokások és jeles napok világába.
Megmutatni, hogy miképpen lehet bevinni a gyerekekhez, a hittanórákra a sokféle műfajban született alkotásokat, amelyek mind gyöngyszemei a magyar léleknek. Hamar világossá vált, hogy a népi hagyományban született vallásos műfajok mély teológiát, gazdag szókincset, így elgondolkodtató szövegeket tartalmaznak, ami segíti az elme kibontakozását, fejlődését, a képzeletvilág gyarapodását és a hitben való elmélyülést.
A 13. századba visszanyúló misztériumjátékok Csíksomlyón jelentek meg, ahol a ferencesek passiókat adtak elő és előtte ők maguk meg is írták azok szövegeit. Ezekre a darabokra igazából „színpadra állított teológiaként” és a Biblia Pauperum megelevenedéseiként tekinthetünk. A magyar nyelvű színjátszás kezdetei is ide köthetők. Ezekben a játékokban helyet kapnak a Szentírás történetei, a néphagyományok, a „teológiás” szemlélet.
Ugyanakkor megtapasztalhatták a benne résztvevők az emlékezet edzését, a mélyebb értelmű szövegekkel való bajlódást. A misztériumjáték közösségi élményt, kreativitást jelentett, ami elősegítette a társas kapcsolatok alakulását, ennek megértését, az önismeretet. Mindeközben a diák költészetet is tanult, amellyel gyönyörködtette a hallgatóságot, zenélt, a játékával imádkozott és a nagyszámú hallgatóságnak búcsúnyerési alkalmat is lehetővé tett ezáltal. Így a diák maga vált „hittankönyvvé”, hisz a katolikus tanítást közvetítette a többi ember felé, vallja a Tanár Úr, kinek saját gyűjtéseiből is hallhattak, énekelhettek a hitoktatók, akik megtudhatták azt is, hogy a népének a világi témájú népdal édestestvére, és jellemzően több változatban él.
A magyar nyelvterületen 40000 népéneket gyűjtött össze Erdélyi Zsuzsanna és több munkatársa. Ki kell emelni Kájoni János egyházzenészt és polihisztort, aki Csíksomlyón élt, fordított, és önálló munkákat is létrehozott. A Cantionale Catholicum nevet viselő énekeskönyvben 1676-ban Csíksomlyón adta ki saját fordításait, amelyek a liturgia verses műfajait tartalmazta.
Dramatikus népének alatt azt értjük, amikor a hosszú, sok versszakos népének során egyes szám első személyben vagy párbeszédben szólal meg a lírai én. Sok példát elénekeltünk együtt. Ülve, aztán állva is. A legrégebbi ilyen magyar ének a Csordapásztorok, amit a karácsonyi ünnepkörben szoktunk énekelni a templomban. Ide sorolandó a megunhatatlan és minden alkalommal megkapó Aranymiatyánk is.
A gyerekeknek mi lehet belőlük hasznos? Elénekelve megtanulják a katolikus keresztény hittartalmakat és közben emlékezetükbe vésődik a szavak és a szavak mögött álló mély teológia mellett a szépség, a harmónia, a ritmusok, a bibliai történetek sora.
Az archaikus népi imádság a késő középkori kolostori irodalomból származik, Jézus szenvedéstörténetét, az anya fájdalmát mutatja be. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte egybe a Hegyet hágék, lőtőt lépék címmel ezek gyűjteményét.
A gregorián ének kezdetben egyszólamú és latin énekelt liturgia volt, „a világ leggazdagabb dallamkultúrája”, amely folyamatosan fejlődésre kész. Az újkortól kezdve népnyelvű.
Szabolcsi Bence szerint: „Minden dallamszövés forrása és mintaképe.”
A népszokások a teremtett világ rendjét tükrözik, szertartásos jellegűek, a közösséget formálják és a közösség is formálja a népszokást. A jeles napok keresztény vagy ország-történeti tartalommal összefüggő szokások vagy hiedelmek felelevenítését is jelentik. E cselekmények főszereplői a gyermekek vagy a tizenévesek.
Az Éneklő Egyház kiadványra is felhívta az előadó a figyelmet, hiszen benne nem csak az egyházi év liturgikus énekei kapnak helyet, hanem az ünnepek magyarázatai is, ezért „liturgikus hittankönyvnek” is lehet nevezni.
A hitoktatók betekinthettek a passiójátékok szépséges szövegeibe, azokat maguk is énekelhették, ahogy a Szentháromság-olvasót, az ünnepkörök tartalmát magába foglaló Paradicsom közepibe című kántáló éneket, és a Jézus megtestesülésének képét mutató Mikor Máriához az Isten angyala... dramatikus népénekét is. Megismerhették a középkori eredetű Hajnal-éneket, amely az Angyali üdvözletet beszéli el.
Nagyon szép volt az adventi ostyavivés szokása, amiben a diák és a tanár kapcsolatának szépsége mutatkozott meg hajdanában. Kicsi gyerekeknek énekelhető dalocskák is elhangzottak egyszerű, szép dallammal, teológiás szöveggel, archaikus nyelven.
Az előadó több ötletet is adott az egyes népszokások eljátszására, kivitelezésére, az ünnepek megélésének cselekvőbb módjára, amit például betlehemes játékként elő lehet adni a templomi környezetben. A háromkirályozás és a kánai menyegző farsanggá szélesedő evangéliumi története jól eljátszható, közelebb vihető a gyerekek mindennapjaihoz, közelíti egymáshoz a szentet és a profánt. A passiójátékok, a húsvéti hajnali határjárás, a mennybemenetel, pünkösd további szép szövegeket, szokásokat, dallamokat ígér. Szűz Mária mindegyik liturgikus ünnepéhez kapcsolódnak dallamok és szövegek, hagyományok.
Nem maradhattak ki a búcsújáró helyekre íródott népénekek, ahogy a Mikulás-mondókák és
versek sem. Talán jó lenne ezt a régi, színes és eleven tartalmat hordozó gyakorlatot, dallam- és szövegvilágot a huszonegyedik századi gyerekeknek is megmutatni, plébániákra elvinni, hogy beavatódhassanak e titokzatos nyelvű, dallamában tiszta világba, ahonnan lelkük, értelmük is táplálékhoz juthat bőségesen, mert valami ősi, ragyogó, eredendő vallásosság tükröződik benne.
Medgyesy S. Norbert hűségesen követi elődei nyomát a népi vallásosság körének felderítésében, bátran lehet tanulni tőle hitoktatóként, kántorként, ének-zene tanárként, magyartanárként, tábor szervezőként, édesanyaként, édesapaként, zenészként, teológusként, érdeklődőként.