Gondolatok Évközi 32. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Úgy virrasztunk, mint akik már el is érkeztek az Ünnephez, ott állnak a küszöbön és belépnek. Nyitva áll az ajtó előttük és örvendenek, a mennyei Örömben, az Örök Életben élnek, és nem alszik ki szívünkben az örök élet lángja, mert Krisztus, a mi Napunk velünk van minden nap, és Ő ragyogja be az örök élet fényével, kegyelmének ragyogásával életünk minden óráját. Így tehát éberlét, virrasztás a mi életünk. S amikor Krisztus eljön, eljön azon a napon és azon az órán, amit nem ismerünk, mégsem ismeretlen, aki eljött, hanem sietünk elébe, és lelkünkben lobog az Ő fénye. Megismerjük Őt ebben a ragyogásban, Ő pedig övéinek ismer bennünket, hiszen az Ő fénye tündököl az arcunkon, az Ő kegyelme ragyog a lelkünkön.”
Virrasszatok! - erre buzdít bennünket Jézus szava.
Virrasszatok azért, mert nem ismeritek a napot és az órát.
De úgy virrasszatok, mint akik ismerik, hiszen aki virraszt, annak nappal van.
Úgy él, mint aki jár a világosságban.
Nem sötétségben van, nem az éjszakában, hanem éppen, mert virraszt, azért a nappal fénye tölti meg a szívét, a nappal fénye ragyogja be az életét.
Úgy éljetek tehát - erre tanít bennünket Krisztus szava - mint akik a nappal gyermekei.
Úgy éljetek, mint akik abban a napban élnek, amely napot mégsem ismernek, csak várják az eljöttét.
De éppen, mert várják, azért nem feledkeznek el róla.
Éppen, mert várják, azért ki is tárják a szívüket, az életüket a nappal fénye előtt, és ez a nappal, Krisztus világossága beragyogja az ember szívét.
Hiszen ez a nappal, ez a fény, amit várunk, amit nem tudunk, sem a napját sem az órát, amelyet mégis ismerünk, hiszen hiszünk benne, és reméljük, ez a nappal már ragyog.
Krisztus fénye tündököl, fölkelt a mi Napunk, Krisztus feltámadott és Ő a mi életünk.
A mi életünk, a mi örök boldogságunk Őbenne van, végtelen gazdag, végtelen, örökkévaló, tökéletes élet.
Krisztusban van a mi életünk, és már él ez az élet, mert Krisztus feltámadott.
Már nappal van, tudjuk tehát a napot, tudjuk az órát.
Tudjuk, hogy Krisztus feltámadásában van a mi otthonunk, a mi örömünk, Krisztus életében rejtezik a mi életünk.
Nem ismeretlen előttünk, nem ismeretlen a hitünk és a reményünk.
Úgy virrasztunk tehát, mint akik ismerik a napot, és a Nap sugara előtt állnak, belépnek a Nappalba, s a Nappalban járnak.
Így aztán nem éri őket készületlenül az a nap és az az óra, amikor ragyogó fénnyel megérkezik Krisztus, a mi életünk Napja, amikor kiáltják: íme, itt a Vőlegény, menjetek eléje.
Nem ér bennünket váratlanul, mert ismerjük Őt, ismerjük lelkünk Vőlegényét, ismerjük Krisztust, ismerjük az Ő feltámadott életét. És ebben az életben élünk már.
Ő a mi bölcsességünk.
És tudjuk azt is, hogy itt van velünk minden nap, itt van ma is, és itt van minden órán.
Ő teszi életünk minden napját és minden pillanatát fényes nappallá, ragyogóvá.
Ő tölti meg lelkünket kifogyhatatlan fénynek olajával, és táplálja bennünk szüntelenül az örök élet ragyogását.
Így virrasztunk tehát. Úgy, mint akik ismerik a napot, akik tudják az órát.
Úgy virrasztunk, mint akik előtt Krisztus nem ismeretlen már, hanem hiszünk benne.
Úgy virrasztunk, mint akik már el is érkeztek az Ünnephez, ott állnak a küszöbön és belépnek.
Nyitva áll az ajtó előttük és örvendenek, a mennyei Örömben, az Örök Életben élnek, és nem alszik ki szívünkben az örök élet lángja, mert Krisztus, a mi Napunk velünk van minden nap, és Ő ragyogja be az örök élet fényével, kegyelmének ragyogásával életünk minden óráját.
Így tehát éberlét, virrasztás a mi életünk.
S amikor Krisztus eljön, eljön azon a napon és azon az órán, amit nem ismerünk, mégsem ismeretlen, aki eljött, hanem sietünk elébe, és lelkünkben lobog az Ő fénye.
Megismerjük Őt ebben a ragyogásban, Ő pedig övéinek ismer bennünket, hiszen az Ő fénye tündököl az arcunkon, az Ő kegyelme ragyog a lelkünkön.
Ámen.
2023. november 12. Takács Gyula plébános atya
