Gondolatok Évközi 33. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Eljön az a nap, amikor egész életünket, mint egyetlen, hatalmas érett kévét odavihetjük Isten elé, és ragyogni fog az Ő tekintete: Jól van derék és hű szolgám, a kevésben hű voltál, ebben a te maroknyi életedben minden nap nekem szolgáltál, a szívedből, amit adtam neked szeretetet teremtél, jó tetteket. A lelkedből, amelyben Hozzám vágyódó érzéseket ültettem el, lobogott felém a láng, a buzgó imák, az áhítat: Jól van derék és hű szolgám, jöjj tehát, és légy a te Urad örömének a részese. Valóban behív bennünket Isten önmaga végtelen, meg nem fogyatkozó, soha el nem múló és valóban teljes örömébe. Ez lesz a mi üdvösségünk.”
A mai szentmise könyörgésében így imádkozunk:
Add meg Urunk Istenünk, hogy örvendezve mindig neked éljünk.
Az életünk Isten szolgálata, szüntelen szolgálat.
Minden tettünkkel, minden gondolatunkkal Isten elé lépünk, és odatesszük elébe minden cselekedetünket, minden gondolatunkat, szívünk minden érzését: neked hoztuk, a Tied az Istenünk, hiszen Te bíztad ránk az életünket.
Te adtál nekünk szívet, és a szívünkben minden jóra indító vágyat.
Te ültettél el bennünk, Te adtál nekünk hozzád vágyódó lelket.
És minden fellobbanó vágy a lelkünkben a Te ajándékod Istenünk, hogy ezekkel a képességeinkkel, és az egész életünkkel, életünk egész idejével szüntelenül szolgáljunk neked.
Az ember élete Isten szolgálata - erre tanít bennünket a mai vasárnap.
És erről, az Istennek szolgáló emberségünkről beszél az ószövetségi bölcs a derék asszony képével.
Derék asszonyt ki talál? A derék asszony, aki családjáért, családjának szolgálatában áldozza életét, és ebben a szolgálatban találja meg életének értelmét és örömét.
Ez a kép a mi emberségünknek Isten előtt élt szolgáló életéről beszél.
És erről a szolgálatról szól az evangélium példabeszéde is.
Az idegenbe készülő ember szolgáira bízza vagyonát.
Egyiknek öt talentumot ad, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet.
Isten nekünk is adott talentumokat, adott képességeket, adott életet, adta az élet minden napját, minden percét Ő adja neked, és adott szívet, és a szívbe beleültette a szeretet csíráit, hogy gondozd, hogy virágot hozzon, hogy cselekedetekben gyümölcsöt teremjen a szívedbe ültetett szeretet.
Olyan lelket adott az embernek, amely lélek képes az égre nézni fel, és vágyódni az Isten felé, amely lélek abban találja békéjét, ha odasimulhat az Isten lábaihoz.
És ezt a lelkületet, ezt az emberi lelket élni, élni a mindennap buzgó imájában, élni az Isten felé forduló fohásszal, az Isten szolgálattal, - ez az ember élete.
Szüntelen, soha meg nem fogyatkozó öröm ez.
Mert ez a szolgálat az Istentől reánk bízott életnek, az Isten által nekünk adott szívnek és léleknek gyümölcseit megteremni, és odavinni az Isten elé, leborulni az Isten lába előtt minden nap imával, odaállni Isten elé, és odatenni elébe minden jócselekedetet, amire a szívünk indít, amire a szívünk által Isten késztet bennünket.
Odaajándékozni, odaélni életünket az Isten kezébe.
Szüntelen, soha meg nem fogyatkozó öröm ez, mert Isten nem késedelmes, és nem szűkmarkú a jutalommal, azonnal mondja: Jól van derék és hű szolga, jöjj, és részesedj a Te Urad örömében!
Azért a kevésért, amit rád bíztam, amit megtehettél, vedd jutalmul azt a végtelen, örök boldogságot, ami Istenből árad, hiszen Isten önmagából mérte nekünk kincseit, a szeretet értékeit, és a békét, amely benne elárad.
Ez a szeretet lakik az ember szívében. És ha gyümölcsöt terem, ha megsokasodik, ha odatesszük Isten elé a szívet, mert megőriztük hűségesen szívünk jóságát, ha odavihetjük elébe még a tetteket is, a talentum kamatait: Nézd Uram, adtál jó szívet nekem, én hozom a jó tetteimet.
Nemde örömmel tölti el a szívünket az Istennel való találkozás rögtön.
Minden tett ünnep, ha a tett a jó szívből megtermett szeretet.
Minden imádság ilyen: békével tölti el a lelket. Mert Isten minden nap jön hozzánk, minden percben.
Szent Pál apostol tanít a Szentleckében erről: Ne keressétek a napot, az órát.
Ne kérdezzétek az időt: Mikor jön el az Úr? Mikor tart számadást? Most teszi ezt, minden pillanatban.
És úgy tart számadást, hogy mindig megdicsér, mindig kiárasztja reád az örömet igen bőkezűen.
Ó, milyen meg nem fogyatkozó, ó, milyen teljes öröm az: Istennek élni az életet.
Milyen meg nem fogyatkozó, milyen teljes öröm az, ha szolgálhatunk Istennek, ha tudjuk: mindent Tőle kaptunk, és amit Tőle kaptunk mind igen jó, mind igen érték, a szívünk, a lelkünk, az életünk, ha tudjuk, hogy az Istentől reánk árasztott kegyelem mennyi gyümölcsöt, mennyi jót teremhet az életünkben.
És szolgálunk is valóban. Úgy élünk, ahogy az apostol tanít bennünket: mint a nappal fiai, akik szorgosan fáradoznak abban a feladatban, amit a nappal ró reájuk.
A Fényben élünk.
És tudjuk, hogy Isten itt van, neki élünk, az Ő kezébe.
Azt is tudjuk, igen, hogy eljön az a nap, amikor egész életünket, mint egyetlen, hatalmas érett kévét odavihetjük Isten elé, és ragyogni fog az Ő tekintete:
Jól van derék és hű szolgám, a kevésben hű voltál, ebben a te maroknyi életedben minden nap nekem szolgáltál, a szívedből, amit adtam neked szeretetet teremtél, jó tetteket.
A lelkedből, amelyben Hozzám vágyódó érzéseket ültettem el, lobogott felém a láng, a buzgó imák, az áhítat: Jól van derék és hű szolgám, jöjj tehát, és légy a te Urad örömének a részese.
Valóban behív bennünket Isten önmaga végtelen, meg nem fogyatkozó, soha el nem múló és valóban teljes örömébe. Ez lesz a mi üdvösségünk.
Ámen.
2023. november 19. Takács Gyula plébános atya
