Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Advent 1. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése

advent-1-2023„Olyan a keresztény, - ezt a feladatot bízta ránk a ház Ura, a mi Üdvözítő Istenünk, - olyan a keresztény, mint a kapu őrzője, és ezért azt mondja nekünk: Virrasszatok! Legyetek ébren, tudjátok azt, hogy jövök hozzátok, és várjatok engem készen, kinyitott szívvel, amikor betoppanok, ne kelljen várakoznom szívetek ajtaja előtt, legyen nyitva az élet, amikor betoppanok, amikor közeledek, már fussatok elém, köszöntsetek engem, boruljatok le előttem, hiszen jövök, ez a ti hitetek, és a feladat, az életetek, hogy virrasszatok, hogy ébren legyetek.”

A kapuőr - róla szól Jézus példabeszéde, a kapuőr munkaköréről.
Arról a feladatról, amit neki ad a ház Ura, amikor elment az idegenbe.
Azt a feladatot bízta rá, hogy virrasszon.
A kapuőr bennünket jelképez.
A keresztény ember munkaköre, létének lényege jelenik meg ebben a hasonlatban.
Az adventi idő különösképpen is rávilágít a kereszténységünkre, a keresztény ember létének a mivoltára, hiszen az adventi időben Krisztus születésére készülve a kereszténységünk születését is magunk elé állítjuk.
Krisztus születésével a keresztény létezésnek a módja született meg a világban.
A keresztény létezés lényeges vonása jelenik meg Jézus hasonlatában, a kapuőr képében.
S a kapuőr az, aki virraszt, a kapunál van a helye.
Azon a ponton, ahol nem a ház élete folyik, nem a házban lévők munkája történik, nincs ott, ahol a ház Ura tartózkodik, aki épp elment az idegenbe, hanem a kettő között.
Azon a ponton van a kapuőr, ahova megérkezik a ház Ura.
És a feladata, a munkaköre, hogy ezt a megérkezést készen tartsa, hogy virrasszon, és amikor már közeledik, meglássa, elsőnek ő látja meg, hogy meggyújtsa a fáklyák fényét és kitárja a kapukat, hogy fölébressze a ház többi lakóját is, és mindannyian ünnepi menetben elébe vonuljanak, és ünnepélyesen fogadják Őt, hiszen a ház Ura nem jöhet úgy meg, mint aki idegen, nem találhat zárt ajtókat, nem várakozhat az ajtó előtt a bebocsátásra, hanem készen kell állnia az Ő házának, és ezt a készenlétet a kapuőrtől várja, az ő feladata ez.
A kapuőr pedig a keresztény. Mi vagyunk a kapuőr.
A mi helyünk, akik a világban élünk, ott van, ahol ez a világ rányílik az égre.
Nem az égben vagyunk még, ahonnét a mi Urunk jön felénk, de nem is a világban tartózkodunk teljesen, nem a világhoz tartozunk.
Mindenkinek megvan a maga munkája, a maga munkaköre a házban, mi azonban, amikor a világban élünk, végezzük is a napi munkáinkat, éljük is a mindennapi életünket, mégis ezeknek a munkáknak, ennek az életnek valami módon már a szélén vagyunk, a határán, azon a ponton, ahol befejeződik a világ, annak minden célja és minden gondja, mi ott vagyunk, ahonnét ugyan nem látjuk még szemeinkkel az Eget, de az Ég felé emeljük a tekintetünket, szüntelen, minden munkánk közben és az elmúló idő minden percében az örökkévalóságot kémleljük, mert onnan jön - ez a keresztény hite – mi tudjuk ezt -, onnan jön a mi Urunk. Tudjuk hogy jön.
Nem tudjuk az órát, nem tudjuk mikor érkezik.
Érkezhet este vagy éjfélkor, a hajnali órán, amikor a kakas megszólal, avagy reggel.
Érkezhet úgy, hogy éjszaka van, sötét borítja a világot, a házban lévők mind alszanak, vagy érkezhet úgy, hogy a világban élők elmerülnek a világ gondjaiban, avagy örömeiben, és észre sem veszik, hogy közeledik az ő Uruk, a ház Ura, a világ Istene.
Mi azonban, a keresztény ember - ez a keresztény létezésének, életének a lényege - mi nem közéjük tartozunk, bennünket a hit megtanított arra, hogy tudjuk azt, amit emberi szem nem láthat, amit az emberi szív nem képes elgondolni, mégis tudjuk mi, a hitünk fényével ismerjük, hogy Isten jön, jön, hogy üdvözítse a világot, jön, és akkor mindent a kezébe vesz, a hatalma előtt elolvadnak a hegyek, és szétszakadnak az egek, nincs semmi, semmi, ami ellene álljon, Isten jön teljes hatalmával, és akkor Ő a világot, a világban mindent a hatalma alá vet.
Mi tudjuk ezt, és készülünk erre a találkozásra.
Készítjük önmagunkat és életünket, és készítjük azt a világot, amelyben élünk.
Mi vagyunk a kapu őre. És a kapuőrnek éppen az a feladata, hogy ezt tudja.
És ezt tudván, eszerint végezze minden tettét, eszerint élje minden percét.
Hogyan tehát? Úgy, hogy ott van a világnak a szélén: még a világban van, még az időben, még elvégezi a mindennapi munkát, de minden munkája közben már nem zárkózik bele a világ gondjába, minden öröme közben már nem merül bele a világ örömébe, és minden fájdalom sem képes őt rabul ejteni, még a halál sem, hanem szüntelenül nézi az Eget, az Örökkévalót, és látja Istent jönni feléje. 
Látja Őt, nem a szemével, a hitével szemléli. Ez a dolga, hogy lássa, hogy higgye ezt.
Hallja a lépteit közeledni már, - nem az emberi füllel, de hallja a szívével, és a szívében dobognak ezek a léptek.
Ez a dolga, ez a keresztény élet, hogy hallja meg az Isten közelségét, és már fölkel, és már kilép ebből a világból és megy az Egek felé, megy az ő Istene elébe, fogadja Őt. Ez a keresztény élet.
Olyan a keresztény, - ezt a feladatot bízta ránk a ház Ura, a mi Üdvözítő Istenünk, - olyan a keresztény, mint a kapu őrzője, és ezért azt mondja nekünk: Virrasszatok! Legyetek ébren, tudjátok azt, hogy jövök hozzátok, és várjatok engem készen, kinyitott szívvel, amikor betoppanok, ne kelljen várakoznom szívetek ajtaja előtt, legyen nyitva az élet, amikor betoppanok, amikor közeledek, már fussatok elém, köszöntsetek engem, boruljatok le előttem, hiszen jövök, ez a ti hitetek, és a feladat, az életetek, hogy virrasszatok, hogy ébren legyetek.
Ámen.
2023. december 3. Takács Gyula plébános atya