Gondolatok Advent 2. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Várjuk az Üdvözítőt. A kapuőr helye a mi helyünk. Nézünk az Ég felé. De nemcsak nézünk, nemcsak várakozunk, munkálkodunk is: megbánjunk bűneinket, és szent cselekedetekkel, vallásos élettel, békességgel és szeretettel megindulunk az Úr felé, hogy találkozzunk Ővele, amikor eljön.”
Az elmúlt vasárnapon, advent első vasárnapján a kapuőr hasonlata kötötte le a figyelmünket.
Az adventi ember, a keresztény ember helye a kapunál van.
Nem a világban élünk, hanem háttal a világnak, arccal pedig az Ég felé.
Mert eljön az Úr, mert íme, kinyílik a mennyei Ajtó, és kilép rajta az Üdvözítő, jön hozzánk.
Mi várjuk Őt - ez az advent.
S az adventi magatartásunk, hogy Őfelé nézünk, így élünk, így dolgozunk minden nap, nem a földnek, hanem az örökkévalóságnak.
A mindennapokban, de nem az elmúló pillanatnak, hanem annak az órának, amikor betoppanik, amikor itt van, megérkezik a mi Urunk, az Üdvözítő.
Az adventi élet a kapu őrzése.
A mai vasárnap ezt a gondolatot egy lépéssel tovább viszi.
A mai vasárnapon Isten Igéje egy második gyertya fényét lobbantja föl, amikor azt mondja: Egyengessétek az Úr útját, készítsétek az Ő ösvényeit.
Nem elegendő csak várni Őt, nem elegendő ébren lenni, nem elegendő arcunkat fölemelve nézni az eget, hogy kinyíljék az égi ajtó, mikor jön már el az Üdvözítő.
Mennünk is kell feléje, tennünk is kell érte.
Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Menjetek az ég felé, induljatok el tehát!
Nemcsak hogy nincs itt a helyetek a világban, nemcsak hogy nem a világi gondok kötik le a figyelmeteket, és nemcsak hogy fölemelitek tekinteteket az ég felé, hanem ahogy a Szentírás mondja: A kificamodott térdet egyenesítsétek ki, a bénult lábat erősítsétek meg, és induljatok útnak, menjetek az Égbe!
A keresztény élet igyekezet, a keresztény élet az erő megfeszítése.
Futok, mondja az Apostol, és nem a levegőt csapdosom, hanem megsanyargatom testemet, és futok a kitűzött cél felé, futok az Üdvözítő elé.
Mert jön az Üdvözítő, én pedig készítem az Ő eljövetelét.
Hogyan készüljön az ember?
Keresztelő Szent János prédikációjából a készületnek ezt a feladatát halljuk: Tartsatok bűnbánatot!
Mit tehetek én az Úrnak? Milyen utat készíthetek? Készítsem a szívemet.
És mit tegyek vele? Először is sirassam a bűneimet.
A bűnök felett érzett töredelem, a bűnbánat, a bűnöknek az elítélése, az önmagam felett tartott ítélet - ez az adventi készület, ez az út készítése.
Hordjatok le minden halmot, és töltsetek föl minden mélyedést, tegyétek egyenessé az Úr útját, a szíveteket tegyétek egyenessé.
Ne legyen benne homály, ne legyen benne bűn, hanem legyen tiszta ragyogás, hiszen a tiszta Fény jön hozzátok.
S a második tennivalót Szent Péter apostol fogalmazza meg a mai Szentleckében: Szentül és mindenképpen vallásosan kell élnetek - mondja ő.
A buzgó cselekedetek, az imádság, az Isten szeretete, az élet szentsége - ez az út, amelyet készítetek.
Készítitek a mindennapi imát, készítitek a lelketek buzgóságát.
S aztán hozzáteszi még: Békességben és szeretetben várjátok Őt.
Árasszátok ki a békét, fogjátok meg egymás kezét, legyen ez a föld, ez a világ mennyei, mennyei békével teli, mert jön az Üdvözítő, a békesség Istene, mert jön az Isten, a szeretet Üdvözítője, a Jóság jön hozzánk.
Hova érkezzék tehát? Érkezzék a jóság világába, érkezzék a szeretet otthonába.
Itt fogadjuk Őt, így készítsük elő az Úr útját.
Bontsátok le a halmokat, töltsétek fel a völgyeket, sirassátok bűneiteket, és tárjatok ki szíveteket, lobbanjon fel szívetekben az Isten szeretetének lángja, szentül éljetek, és árasszátok ki a szeretetet békességben és szeretetben.
Így várjátok az Üdvözítőt, mert az advent, a keresztény élet igyekezet: várakozás és sietés egyben.
Várjuk az Üdvözítőt. A kapuőr helye a mi helyünk. Nézünk az Ég felé.
De nemcsak nézünk, nemcsak várakozunk, munkálkodunk is: megbánjunk bűneinket, és szent cselekedetekkel, vallásos élettel, békességgel és szeretettel megindulunk az Úr felé, hogy találkozzunk Ővele, amikor eljön.
Ámen.
2023. december 10. Takács Gyula plébános atya
