Behegesztem a sebet a szívemben - éjféli szentmise a Székesegyházban
Fekete Szabolcs Benedek püspök mutatta be a székesegyházban a karácsonyi éjféli szentmisét. Bevezetőjének központi gondolata a hála volt. Fel se tudjuk fogni, hogy milyen nagy kegyelem, hogy a megszentelt falak között lehetünk, hogy haza tudjuk vinni a templomból a szív békéjét és nyugalmát.
Szentbeszédében Püspök atya a betlehemi körülményeket idézte fel, azt a viszontagságot, amit a jászol kényelmetlensége okozott a kis Jézusnak. Mennyi minden dolog van, ami Jézust kiszorítja a mi életünkben a helyéről a középpontból. A jelenlévők érzik, sejtik, tudják hol van Jézusnak az Őt megillető helye? – tette fel a kérdést. Hogyan teljesedett be a megváltás műve? Jézus kiszolgáltatott módon jött közénk, rászorult egy anyára, egy apára, az állatok leheletének
melegére. Kisgyerekként jött közénk. Az ünneplők figyelmét ráirányította Szabolcs püspök a gyermeki hit fontosságára, mert az a természetfölöttiből fakad, a gyermekek olyant is látnak, amit a felnőttek már nem. Krisztus a születésével tanít, oktat példát mutat. Másként kell néznünk erre a világra és ennek a világnak a történéseire. A gyermek sok mindent megérez, a kis Jézus is gyermekként jött közénk. A gyermekek a jót, a szépet nagyon meg tudják érezni, ezért nagyon hálásak tudnak lenni.
Szabolcs atya prédikációját a költő szavaival fejezte be: „Bizalmas szívvel járom a világot, amit az élet vágott, behegesztem a sebet a szívemben, és hiszek újra égi szeretetben, ilyenkor decemberben. És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorúan nézek, a kis Jézuska itt van a közelben, legyünk hát jobbak és higgyünk rendületlen, és ne csak így decemberben”.
Szabolcs atya gondolatai ITT visszahallgatható.
