Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Gondolatok Nagyböjt 1. vasárnapra - Dr.Takács Gyula atya elmélkedése

nagybojt-1-2024„Lesznek szenvedések, mert a pusztában mennek a lépteink, de nem vadak többet, és nem reménytelenek, és ha sírunk, a könnyeink nem keserűek, hanem meggyógyultak, békével teltek, mert új föld lett, amiként újak az egek, az egek a szeretet, és a földek is mennyeiek. A kiáradt, a mindeneket mindenben önmagába foglalt Isten, Ő az Evangélium. Ezt mutatta meg Jézus nekünk. Megmutatta Galileában, és megmutatta Júdea pusztájában, és nekünk megmutatta, hogy a vadállatok között élvén a világban szolgál nekünk a Szeretet, az Örök Élet a mi életünk, Isten az Atyánk, és az Egyszülött Fiú, a Bárány a lakoma étele és örvendezése.”

Jézus vadállatok között volt, és angyalok szolgáltak neki.
Vadállatok között volt, - itt volt a világban.
A szenvedések pusztájában volt, alászállt a halál éjszakájába.
Itt volt velünk Jézus.
Egy mivelünk.
Magára vette szenvedéseinket, és viselte halálunkat.
De Jézus ebben a pusztában, itt a világban, a vadállatok között, a halál magányában mégsincs egymagában.
Jézus ott van az Atyában, az Égben van, angyalok veszik Őt körül, és szolgálnak neki éjjel és nappal, szünetet nem ismerve kiáltják a Trónnál: Áldott vagy!
Dicsőítik Őt, Őt, a Szentet, Őt, az Istent.
Vadállatok között volt, és amikor itt volt a világ szenvedéseinek pusztájában Jézus, amikor alászállt a mi halálunk magányába, akkor ott volt az Égben. Ugyanakkor.
És azt mutatta meg Jézus minekünk, hogy ez lehetséges.
Azt mutatta meg nekünk, hogy lehetünk itt a világban, itt is kell lennünk, járunk a szenvedések kövei között, és nap mint nap kövekbe ütjük a lábunk.
Itt vagyunk a halál sötét magányában, megyünk a pusztulás útján.
És ebben a reménytelenségben mégsem vagyunk remény híján, a halálban mégis van nekünk fényünk, van nekünk élet, fölragyog az örök, a dicsőséges Ég.
Körülöttünk van, nemcsak fölöttünk, nem messze tőlünk, hanem itt van a szívünkben, és körülvesz bennünket az Isten.
A hűséges Szeretet Ő, a mi szövetséges Istenünk, úgy vesz körül bennünket, mint a szivárvány, mert Atyánk Ő.
És ezért Ő kenyeret ad az Őt kérő fiaknak, az ajtót pedig nem zárja be a könyörgők előtt, hanem inkább kitárja, és hív bennünket, hív a lakomára, és a lakomán maga Isten szolgál nekünk.
Szolgál, igen, eljött az Ő Egyszülötte, azért jött el, hogy szolgáljon mindenkinek.
Önmagát szolgálja fel, Ő az Étel - ó milyen íz ez ezen a lakomán!
És milyen bor az Ő kiontott drága vére, és milyen élet az Ő dicsősége, akibe öltözködünk.
Ő a díszünk, az ékességünk. Angyalok szolgáltak neki.
Nekünk pedig az angyalunk Jézus, Ő szolgál minekünk.
És az Atyánk az Isten, a mindenek Teremtője, az Örökkévaló.
És a Lélek a mi Vigasztalásunk, mindennapi vigaszunk a pusztán, a szenvedés kövei között,
olyankor, amikor kőbe ütjük a lábunk, Ő törli le a könnyeink.
Nem vagyunk egymagunkban, nem vagyunk a világban, a világban pusztán, mert a világban vagyunk, a szenvedések között élünk, élünk a halálban, és mégsem a halál a mi életünk, a mi világunk mégsem a keserű, a reménytelen könnyek, hanem az Ég, az Ég a mi otthonunk és Isten az Atyánk, és a lakomán, ahova hivatalosak vagyunk, ahova bemehetünk, az otthonban Ő maga, az értünk önmagát odaadó Bárány jár körül és szolgál mindenkinek.
Jézus ezt mutatta meg nekünk a pusztában, amikor vadállatok között volt és angyalok szolgáltak neki.
Megmutatta nekünk azt a világot, amely már nem a régi, a mi világunkat, amely új, azt a földet, amely mennyei, és azt az Eget, aki maga a Szeretet, az Isten.
Megmutatta a mi örömünket, és azt mondotta: Higgyetek ebben az Örömben, mert helyetek van az Istenben, elérkezett az Isten Országa, és veletek van.
És megmutatta azt még Jézus a pusztán, amikor a vadállatok között volt, amikor éhezett, hogy ezek a vadállatok annak, akinek Atyja az Isten, akinek a szíve telve van az ég békéjével, ezek a vadállatok már nem vadak többet, talán nem is állatok: szelídek és jóbarátok. 
Az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és nem tépi szét a gödölyét.
Ez az oroszlán ott Jézus lábainál.
És az áspiskígyó odvánál az újszülött csecsemő játszhatik, és a halál is odasimul, nincs mérge többet, - ó hol van a te fullánkod!? - az Élet színe előtt megszelídülnek a kövek, kenyérré lesznek, valóban élet, valóban öröm, öröm a pusztán.
Jézus azt mutatta meg nekünk az Ő pusztájában, hogy a mi világunk ilyen, ilyen lehet, csak legyünk az Égben, csak bízzunk az Isten szeretetében.
És a lelkünk megtelik békével, vígasszal és erővel, és ebből a békéből gyógyulás árad, és meggyógyítja a világot.
És odasimulnak a mi lábainkhoz a mindennapi szenvedések.
Lesznek szenvedések, mert a pusztában mennek a lépteink, de nem vadak többet, és nem reménytelenek, és ha sírunk, a könnyeink nem keserűek, hanem meggyógyultak, békével teltek, mert új föld lett, amiként újak az egek, az egek a szeretet, és a földek is mennyeiek.
A kiáradt, a mindeneket mindenben önmagába foglalt Isten, Ő az Evangélium.
Ezt mutatta meg Jézus nekünk.
Megmutatta Galileában, és megmutatta Júdea pusztájában, és nekünk megmutatta, hogy a vadállatok között élvén a világban szolgál nekünk a Szeretet, az Örök Élet a mi életünk, Isten az Atyánk, és az Egyszülött Fiú, a Bárány a lakoma étele és örvendezése.
Ámen.
2024. február 18. Takács Gyula plébános atya